"-Annyira boldog vagyok, hogy életben vagy! - törölgette szemét mosolyogva. És ekkor eszembe jutott mint mondott nekem anya.

"-Nem maradhatsz itt, nagyon sokan várnak rád. És ott van a szerelmed is!" - visszhangoztak a szavai a fejemben. "

Ezzel az egy mondattal léptem újra át az álmok mezejére.

Másnap a nap sugaraira ébredtem a szemhéjamon keresztül is éreztem, a meleg simogató érzést. Lassan nyitogatni kezdtem pilláimat, s egy barna hajú fiú szuszogott mellettem, mire egy mosoly kúszott a számra, majd csak a kisimult arcát tudtam bámulni. Mire mocorogni kezdett mellettem, s barna pislogóit rám nem vezette.

-Jó reggelt Chim. - köszönt nekem megkönnyebbülve.

-Szia Taetae. Neked is jó reggelt. - mosolyogtam rá kedvesen, majd lassan felültem az ágyban.

-Kérsz reggelit? - jött a kérdés tőle, mire bólintottam egyet, és hamar ki is sietett a szobából. Nagyot sóhajtva dőltem vissza a matracra, s csak a tegnap történtekre tudtam gondolni. Az állítólagos testvérem, és a maffiájára, ami nem kicsit rémisztett meg. Na meg persze Jungkook, aki dührohamot kapott a hír hallatán, hogy élek. Talán ha eltűnnék, minden megoldódna?! Úgyis felszívódásban jó vagyok... - gondolkodtam el a plafon bámulása közben, de barátom hangja vissza is rántott a valóságba.

-Gyere készen vagyok. - nyitott be, mire felültem a matracon, majd sűrű léptekkel indultam a konyha irányába. Gyorsan elfogyasztottuk az ételt, és utána a kis nappaliban foglaltunk helyet.

-Nos?! - nézett rám kérdőn, mire nagyot sóhajtva elkezdtem neki mesélni. Mire a végére értem a dolognak, már szürkület volt odakint. És elkezdett mozgolódni környék az éjszakai életre, ahogy Taehyung is készülni kezdett. Mire gondoltam egyet, és mellé léptem a szekrényhez, majd nézelődni kezdtem a ruhák között. Amit barátom nagy szemekkel követett végig, miután kiválasztottam a mai szettemet.

-Hát te hová készülsz? - nézett rám csodálkozva.

-Elmegyek veled! - jelentettem ki, s közben az inget vettem fel, s betürtem a nadrágomba.

-Nem. Még mindig Jungkook bárjában dolgozom. Ha megtudja ho...-itt a szavába vágtam hirtelen.

-Már tudja. És nem kér belőlem. Pontosítok... Azt mondta "takarodj innen" - ingattam meg a fejem az emlékére, s azok a fránya könnyek megint útnak indultak a szemem sarkából.

-Miii?!?! Ezt nem hiszem el. Kook...ahhh hagyjuk. - legyintett nekem a kezével, és elindult a bejárat felé már teljes harci díszben. Sűrű léptekkel követtem barátom, majd a bejárati ajtó előtt megáll a megvártam míg bezárja azt. Le sietünk a lépcsőkön, és amint az utcára léptünk olyan dejavu érzésem támadt. De félretéve a gondolatot vettük az irányt a Bárba. Az ismerős környékre érve kicsit megnyugodtam, de még magam sem tudom miért. Így nagyot sóhajtva léptünk be a hátsó ajtón, s indultunk az öltözők felé. Ahogy haladtunk a folyosón megpillantottam egy ajtót és rajta a művésznevem viritott.

-Hát ez??? - fordultam Tae felé csodálkozva.

-Az öltözd...tudod Jungkook ne engedte senkinek se, hogy elfoglalja. Miután eltűntél... - kezem önkéntelenül nyúlt a kilincs felé, s lassan nyitottam be a kisebb helyiségbe barátomat figyelmen kívül hagyva. -...Jimin figyelsz rám??? - lépett utána Taehyung, majd becsukta a falapot és neki dőlt. Minden ugyan úgy volt mint mikor utoljára láttam a sok fellépőruha ott lógott a fogason használatra várva. A sminkes asztalomhoz lépve ültem le régi helyemre és csak magamat tudtam bámulni a tükörben. Mire barátom mögém lépett és a vállamra tette kezeit. - Na most tök úgy nézel ki mint Jungkook miután eltűntél. - szólalt meg a köztünk beálló csend közepette.

-Tessék? - pillantottam rá a tükrön keresztül.

-Bizony. Nagyon sok időt töltött itt Jk volt, hogy órák hosszat csak ült és nézte magam a tükörbe, egy üveg Whiskey társaságában. - jegyezte meg nekem, ami nem kicsit döbbentem meg, de elhesegetve a sok buta gondolatom ráztam meg enyhén a fejem.

-Jaj ne mondj semmit. Ez mind hazugság...teljesen lehetetlen, amit állítasz. Ki nem állhat! - fordultam hátra Tae felé szomorúan.

-Miért lenne az??? - nézett rám vissza kérdőn, majd nagyot sóhajtva felálltam és az ajtó felé indultam.

-Mert az és kész. Nem kér belőlem...de inkább ne firtassuk ezt a témát. - léptem ki a kicsi helyiségből, majd indultam a bár területe felé.

-Hééé most meg hova mész?? - kiáltott utána.

-Inom kell valamit...aztán eltűnök. - halkultam el a mondat végére, s inkább magam elé suttogtam az utolsó két szót, amit már nem hallhatott. A hosszú folyosó végére érve hirtelen léptem be a hangos zene álltál körbevett bárba, ahol a cigi, alkohol, s izzadságszag keveredve terjengett mindenfelé. Lassan pillantottam körbe, de nem kellett csalódjak, ugyanaz a kép fogadott mint, amikor itt dolgoztam. Így kicsit bátrabban indultam el a bárpult felé, majd helyet is foglaltam az egyik forgó széken.

-Jimin... - lépett mellém barátom, s maga felé fordította a fejem. -...nem kéne itt legyél. - jegyezte meg nekem, de fittyet hányva mondandojára intettem a csaposnak. - Jimin kérlek. Kook bármikor megérkezhet!

-Jimin?! - jött egy ismeretlen hangtól a megszólításom, mire rá kaptam a tekintettem.

-Te ki vagy??? - biccentettem a csaposnak, aki egy kurta mosollyal válaszolt nekem.

-Hyugin, te mit keresel itt? - kérdezte fel őt a mellettem ülő.

-Jungkook küldött, hogy figyeljek a helyre. - rántott vállat, majd ismét felém fordult. -Szóval mit adhatok? - nézett rám furán, ami nekem egyáltalán nem tetszett.

-Egy narancs vodkát. - válaszoltam neki, majd Tae felé fordultam.

-Jimin nem kéne innod. - dorgált le barátom, mintha az anyám lett volna.

-De kell...főleg most. - a mondat végére már előttem is volt a kért ital, amit mosolyogva húztam meg gyorsan. - Huuu ez már kellett!! - csaptam le a poharam a pultra, és egy újabb kört kértem ki. Ez így ment kb a harmadik körig, de utána már nem is számoltam mennyit iszom, csak felejteni akartam. Nagy iszogatásomból egy ismerős illatot éreztem meg, ami össze facsarta a szívem.

-Teehh mithh keresehlll itt??? - néztem rá az előttem állóra, alig forgó nyelvell.

-Tudod ez a hely még mindig az enyém Jimin. - segített fel a székről, de ellöktem magamtól, már amennyire tudtam, majd meg is kellett kapaszkodjak a pult szélébe a hirtelen mozdulat miatt. - Te részeg vagy! - lépett ismét mellém, és menyasszony pózba felkapva indult el valamerre velem.

-Éhhnn nem vagyok része... - kezdtem csapkodni a mellkasát, de meg se rezett az ütéseim alatt.

-De az vagy. Ne akarj velem kötekedni, mert rosszul fogsz járni. - keményítette meg a hangját, majd a régi öltözőmbe találtam magam.

-Haaa ezh vicces! - másztam le róla nagy nehezen és imbolyogva álltam elé.

-Jimin!!!

-Enhh már...ugyishh mindegy. - mutattam rá mutató ujjammal. - Márh mindenth elvettél tőlhem... - próbáltam egyenesen állni, és a szemébe nézni, de nem tudtam melyik az igazi a három közül.

-Jimin fogd vissza magad, mert pórul jársz. - kapott hónom alá, mert majdnem elestem.

-Ne fenyegess, vagyhh talán újra meghakarsz erőszakolnihhh? - indultam el a kanapé felé, ami hellyel közel sikerült is.

-Ne beszélj faszságokat! - lépett elém dühösen, mire csak vigyorogni tudtam a kanapén ülve.

-Tehh egyáltalán minek vagy itt?? Ennek nem így kellett volna történnie...igyh nem tudok elmennih. - jegyeztem meg hangosan, amit nem akartam.

-Hova akarsz menni? - ült le mellém, és az állam alá fogva fordította a fejem magával szemben.

-El! Mindenkinek csakhh a bajhh okozom. De ha eltűnök megoldodik mindenkinek minden gondjahhh... - rántottam vállat nem törődően, majd a kezeimet kezdtem bámulni, ami az ölemben pihent.

-Te miről beszélsz??? Van fogalmad arról mekkora veszélyben vagy???

-Hmm - nevettem fel cinikusan... - veszély, már megszoktam. - dőltem hátra, és karomat a szememre helyeztem.

-Jimin...-hallottam meg a nevem ma már sokadjára, ami kicsi dühvel párosult bennem.

-Igen ez a nevem, talán ennyhire tetszikh? - pillantottam rá kicsit csábosan, majd hajoltam közelebb hozza, és felmértem az előttem ülőt tetőtől talpig, és meg kell hagyni még részegen is egy félistennek láttam őt. -Talán ennyire tetszem? -suttogtam a fülébe, majd enyhén bele is nyögtem neki, hadd érezze a törődést. Kezeimet felsőtestére simítottam, majd nyakánál cirógatni kezdtem. -Ezhh tetszik?? - leheltem az érzékeny bőrére a kérdésem, mire vállamba marva taszította el magától.

-Állj le!!! - szólt rám dühös, ködös tekintettel.

-Miért???

-Mert nem játszani jöttem ide, hanem beszélgetni! - jegyezte meg ellentmondás nem tűrő hangon.

-Ohhh akkor beszélgessünk!!! - ezzel ajkaira martam, egy forró táncba hívva puha ajkait, amit először nem is viszonzott, de pár másodperccel később ő is vadul falni kezdte puháimat. A viszonzott érzésre testem minden porcikája bizseregni kezdett, s bele is mosolyogtam a csókba. Kezei közre fogták arcomat, s úgy tartott meg engem, majd lesiklottak ingem galériára, s ott kezdett el simogatni. De én sem voltam tétlen, mancsomat hajába vezettem, és vadul kapaszkodtam bele, másik kezem mellkasára siklott, s lihegve vált el tőlem...

-Jiminhhh annyira kívánlak!! - suttogta kettőnk közé, mire egyfajta túlfűtött izgalom lett úrrá rajtam.

-Éshhh mih tarthh vissza???- kérdeztem tőle kissé szédülve. Mire kezei lecsusztak a lágy anyagú textil gombjaira, s elkezdte kibujtatni onnan a kis műanyagot. Közben ismét ajkaimnak esett, majd letért nyakamra, amit szívni és puszilni kezdett. Észre se vettem már az ing szétnyílt rajtam, és puha kezei simítottak fel hasamról mellkasom felé, majd vállamnál lehúzta azt rólam, így a kezeimet nem tudtam teljesen szabadon használni. Mire éles, de mámorító kín söpört végig rajta, és ezt egy nagyobb nyögéssel adtam tudtára.

-Ahhh... - mellkasom kidomborítottam amennyire tudtam, és fejem hátra vetve lihegtem tovább. Durván a kanapéra lökött és fölém magasodva lihegett már ő is. Éreztem a forró leheletét bőrömnek csapódni, ami csak még jobban összpontosult ágyékom felé. -Ahhh...kéhrlek Jungkookhhh...mhhh...csinálj valamit. - lendítettem fel csípőm, mire egy morgást kaptam válasz gyanánt. A fejem teljesen kiürült, és csak rá tudtam koncentrálni, de ő hirtelen megállt minden mozgásba, s csak engem bámult. Majd felegyenesedett rólam és a piszolyáért nyúlt. - Miht csinálsz??? Te is meg akarsz ölni??? - tisztul ki egyből a fejem és össze húztam magamon a ruhámat, majd felültem, már amennyire tudtam.

-Shhhh.... - piszegett le, és kezét a számra tette, majd hallgatózni kezdett. Én viszont semmit se hallottam a csak a kinti emberek hangja szűrődött be. - Te maradj itt. Világos? - állt fel, s lépett az ajtóhoz.

-De...-itt a szavamba vágott, majd rám fogta a fegyverét.

-Nincs de Jimin. Kussolj és maradj a seggeden!!!- majd ott sem volt, s még az ajtót is kulcsra zárta. Amint meghallottam a zár kattanását azonnal oda ruhantam és a kilincset kezdtem ráncigálni kiabálás mellett.

-Ezt nem teheted!!! Hallod...nyisd ki az ajtót. - viszont ekkor lövések dördültek el, majd nagy sikitozásra lettem figyelmes. A vér meghűlt az ereimben, s az öltöző legeldugottabb sarkába húzódtam. Kezeimet fülemre helyeztem, és guggoló pózban kezdtem magam nyugtatgatni. De még így is hallottam minden beszürődő zajt, ami egyre jobban megrémitett. Majd kis idő múlva minden csendes lett, és csak a saját magam hangját hallottam, amint éneklem anyukám egyik altató dalát. Ekkor viszont egy kezet éreztem meg a fejemen, s félve pillantottam fel az előttem állóra. Aki nem más volt mint Jungkook, izzadtan kicsit véresen lihegett előttem a pisztolyával a kezében. És ekkor jutott eszembe a legfontosabb...

-Hol van Taehyung??? Ő...ő is kint volt... - kapott el egy perc alatt a pánik, és felpattanva a sarokból indultam az ajtó felé, de két erős kar vissza tartott a mellkasomnál fogva.

-Nem szabad kimenj! Inkább ne lásd... - suttogta a fülembe mély hangján, amitől eltört bennem valami és zokogásba törtem ki.

-Miii?? Nem...Taehyung akarom. A barátomat akarom látni. Engedj el!!! - ordítottam torkom szakadtából, de semmi haszna ne volt, ugyanis erősen tartott engem. És ekkor tudatosult bennem minden...-Meghalt!!! Ez...ez nem lehet igaz! - kezdtem egyre jobban ficánkolni az ölelésében, mire nagy nehezen kiszabadultam onnan és vele szembe fordultam. - Mondd, hogy nem igaz Kook!- martam a felsője gallérjába, és ráncigálni kezdtem őt. - MONDD MÁR BASSZA MEG!!!

-Sajnálom Jimin. - ennyit mondott nekem, majd térdre rogyva kezdtem keservesen zokogni.

-Miattam halt meg! - csóváltam meg a fejem hitetlenül, és fájdalmasan felnevettem. - Jobb lett volna, ha én halok meg. - kezdtem törölgetni a kifolyó könnyeimet, aminek a helyére újabbak jöttek.

-Ezt meg se hallottam. - keményítette meg a hangját az előttem álló. - Téged védett csak. - guggolt le szembe velem, mire még jobban elkezdett emésztési a düh, és a tehetetlenség

-Ez egyre jobb! Hadd érezzem magam még szarabbul. Köszönöm szépen!!! - válaszoltam neki cinikusan, és csak úgy csöpögött belőle a gúny is. Ekkor viszont nyílt a falap én reménykedve fordultam az ajtó felé, de egy megtermett pasi állt ott pisztoly táskával az oldalán.

-Főnök! Megvan a tégla. - majd ki is ment a helyiségből, és Jungkook azonnal utána ment, amit én is követtem. Kint rengeteg holttest feküdt, és a folyosó ajtajánál Taet pillantottam meg, üveges tekintettel nézett a távolba, mintha csak keresne valamit a szemével.

-ÚRISTEN... TAEHYUNG!!! - kiáltottam fel kétségbeesve, majd oda szaladtam hozzá és rázogatni kezdtem a vállánál fogva. -Kérlek Pufi...-szipogtam egyet, s remegő kezekkel töröltem le egy könnycseppet az arcomról. - Pufi...néz rám, és mosolyogj. - öleltem magamhoz az élettelen testét, majd úgy zokogtam tovább.

-Jimin...hagyd. Már nem tehetünk érte semmit. - guggolt le mellém Jungkook.

-De hogyan történhetett ez, és...- itt valami elborult nálam, s csak egy kérdést tudtam kinyögni.

-Ki volt az....?!?!?

Sziasztok.

Végre megérkezett a várva várt rész. Egy kis pervezséggel fűszerezve. 😁🤭
Nagyon bizakodó vagyok magammal szembe, hogy jövöhéten is tudom, majd hozni a kövi fejezetett nektek. ❤️
Igyekszem mindenhol behozni a lemaradásomat ígérem.🥰

Na de jön a hétvége pihenjetek sokat, és kapcsolodjatok ki.
Millió puszika, ölelés

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️