Jimin szemszöge.

Amikor Hobi kiejtette a száján azt, hogy nekem a seggemen kell maradjak nagyon feldühített. Nem vagyok én valami batyu, hogy csak úgy ott hagy, és ő vígan mászkálhat. Nem zárhat be a négy fal közé... Nem!!! - ekkor hirtelen felpattantam a matracról, és ki siettem a nappaliba, ahol Jinnel találtam magam szemben.

-Hát te?? - nézett rám az újságjából.

-Elmegyek. - jelentettem ki, s már indultam is az előszobába a cipőm felhúzni.

-Hohoooooo nem eszik azt olyan forrón. Jimin nem mehetsz ki! Ezt Hobi a lelkemre kötötte. - állított meg engem.

-Csak figyeld! - löktem rajta egy kicsit, hogy odébb álljon.

-JIMIN. Fejezd ezt be. - marta a vállamba magas barátom.

-Majd befejezem ha elmondod mi folyik itt! - söpörtem le kezét magamról, s a kabátomért nyúltam.

-Joooo. Beszélek, de ígérd meg nem csinálsz semmi hülyeséget.

-Hmmm milyen hülyeséget tudnék csinálni??? - tettem vissza a kabátom és vissza battyogtam a nappaliba. Lazán ledobtam magam az ülő alkalmatoságra, és érdeklődő tekintettel néztem újdonsült barátomra, mire ő is leült mellém, s csak magam elé bámult. -Szóval?!?!- törtem meg a közénk beállt kínos csendet.

-Ez bonyolult. De a lényeg az, hogy Hobi segíteni akar neked. Ezért hozott ide Szöulba. - hallgatott el a mondat végére.

-De miben akar nekem segíteni??? - kezdtem el hadonászni a kezemmel.

-A...ahhh bassza meg Hobi ki fog csinálni!!! - csaptam magát fejbe. - Szóval a baleset, és az allergiás rohamod nem véletlen volt. Namjoon a drága fél testvéred műve, és Jacksoné. - ejtette ki a rideg tényeket, amiről fogalmam sem volt, így hideg zuhanyként ért a dolog.

-Mi van?!?! Ne hülyülj. Tévedsz... - Itt hirtelen a szavam a vágott, engem lenémítva vele.

-Nem tévedek, és ő sem. Ma megy átadni a bizonyítékokat! - és itt a kezét a szája elé kapta, szeritem ezt nem kellett volna elmondania nekem.

-Miiii??? Milyen bizonyítékot?!?! És kinek?!?! - néztem rá szurosan, de nem válaszolt nekem. - Jin!!! Beszélj már!?!?! - marta a vállába, s magam felé fordítottam.

-Sajnálom. Nem mondhatom el!!!- hajtotta le a fejét bűnbánóan.

-Basszus Jin! Hobi veszélyben van... BESZÉLJ!!! - kiabáltam rá indulatosan, amit sose szoktam tenni.

-Egy gyárépületbe találkozik valakivel éjfélkor. De többet nem tudok! - fújt ki egy nagy adag levegőt. Viszont nekem itt valami sántított, nem mondta el a teljes igazságot.

-Akkor indulok is. Van egy gyár negyed a város határán. Majd ott választ kapok mindenre. - válaszoltam neki idegesen és kifelé vettem az irányt megint.

-Jimin neeee!- rohant utánam.-Kérlek... veszélyes ne menj oda. Mindenki hallottak hisz! - és itt szóltam el magát nekem, de ő nem is vette észre.

-Tehát Jungkookkal találkozik! - fordultam vissza, és néztem rá összeszűkített szemmel.

-Miiii??? Ezt honnan... - hüledezett barátom.

-Jin. Hol találkoznak??? Ez nagyon fontos. Kérlek!!! - vetettem be a kiskutya szemeimet, aminek senki sem tud ellenállni.

-Ahhh jól van.- sóhajtott nagyot és a tarkóját kezdte vakargatni. - A város szélén az elhagyott gyárépületeknél a 0981 az, ma éjfélkor. - hajtotta le a fejét bűnbánóan.

-Köszönöm. - öleltem meg gyorsan, majd vissza siettem a szobámba átöltözni. Egy fekete farmert szedtem elő a szekrényből, egy ugyanolyan pólóval és kapucnis pulcsival. Így léptem ki a rejtekemből, és a konyha felé vettem az irányt.

-Jin!? Van egy kölcsön fegyvered??? - léptem be az említett helyiségbe.

-Ugye nem akarsz odamenni egyedül??? - nézett rám elhűlt arccal.

-De oda megyek. Elegem van ebből a bújócskából. - keményítettem meg a hangom, majd csípőre tettem a kezeimet.

-Akkor ígérd meg, hogy vigyázol magadra, és ne hősködj!!! - mutatta fel a mutató ujját nekem idegesen.

-Igen anyuuuu.... - húztam el a szó utolsó betűjét, majd be sietett a szobájába, és egy fa ládikoval tért vissza a konyhába.

-Figyelj. - nyitotta ki a ládikát. - Ki van tisztítva automata csak rakd be a tárat, biztosítsd ki és lőhetsz! - kezdett el kioktatni a pisztolyokról, ami jól esett tőle.

-Köszi ez kedves tőled! - néztem rá hálásan. - De mennem kell! Sietek vissza. - öleltem meg Jint, aki viszonozta a gesztusomat, majd ki is viharzottam a lakásból. Le sietem a lépcsősoron ki a vaskapu. Gyorsan szedtem a lábaimat a legközelebbi taxi állomásra, ahol bepattantam egy sárga kocsiba, és már úton is voltam. Kb egy óra alatt oda is értem a romos épületekhez, majd elkezdtem keresni a 0981 számút. Nagy nehezen meglett, amiken nagyon megörültem, majd kerestem egy jó búvóhelyet magamnak, ahonnan mindent jól láthatók. Amint meglett lekuporodtam és vártam, már lassan egy órája ülhettem a fa dobozon, amikor motoszkálásra kaptam fel a fejem. Egy magasabb alakot véltem felfedezni az épület közepén, majd nem sokkal később egy másik is megjelent. De nem az volt akit vártam, Hobi rá szegezte a fegyvert és csak álltak egy helyben. Majd se szó, se beszéd egymás ajkainak estek, nekem meg a szemeim majd kiestek a helyéről a döbbenet miatt. A jelent miatt elpirultam és elkaptam róluk a tekintettem, majd ismét motoszkálásra lettem figyelmes. Szememmel kezdtem keresni, majd egy asztal féleségnél találtam meg őket, és valamilyen papírokat mutogatott neki a magasabb. Mikor is egy kocsi ajtó csapódásra lettem figyelmes, de a két jómadár nem vette észre. Így egy kisebb fadarabot dobtam le az asztal mellé. Mire minden a ketten megugrottak és egyből fegyvert rántottak. A szívem a torkomban dobogott annyira ideges lettem, de csak figyeltem az előttem kibontakozó eseményeket.

-Meg állj!!! - kiáltott fel valaki, de nem láttam hol van. - Fegyvert eldobni! - jött a felszólítás, s ekkor lépett ki a gyér fénybe az akit mindennél jobban szeretek.

-Taemin!? - szólt a másik barátomnak, aki mellé lépett, és súgott valamit a fülébe. Hobi végig háttal állt neki így fogalma sem volt ki is az "informátor". - Fordulj meg! - adta ki az utasítást az előtte háttal állónak, aki meg sem moccant. - Azt mondtam fordulj meg, vagy ennyire el akarsz búcsúzni az életedtől?!- kiabált rá Hobira, de mintha lecövekelt volna.

-Főnök, ne... - szólt közbe Taemin is, és a pisztoly elé állt.

-Húzz a picsába vagy te is kaphatsz egy golyót. - kezdett el tajtékozni idegességében. Mire a lábaim automatikusan elindultak lefelé, s önkéntelenül rászegezve a fegyverem léptem elé.

-Na ez egyre jobb! Még segítséget is hoztál magaddal? - vihogott fel ördögien, de nem ismert fel a fekete szájmaszk miatt, és a kapucni a fejembe volt húzva.

-Hobiiiii.... - suttogta a hátam mögött álló barátomnak aki megfordult a hangok alapján.

-Te mi a faszt keresel itt???- ordított rám barátom és mellém lépett, dühös tekintette csak úgy szikrázott.

-Ha nem lennék itt, már rég a hulla szállítóban feküdnél!!!- jegyeztem meg neki epésen.

-Na, ha már így szépen összegyültünk, akkor játszunk egy kicsit. Rakok fel egy kérdést, és ha jól válaszolsz talán nem kapsz golyót a fejedbe! - szegezte Hobira a fegyvere végét. Itt egyfajta remegés lett úrrá rajtam és az említett elé léptem. A sírás fojtogatott, így kicsit furcsa hanggal szóltam meg.

-Azt nem engedem! - majd rá szegeztem a pisztolyom.

-Ki vagy te? - nézett a szemembe a kérdése közben.

-Jungkook ne csináld!!! - kiáltott rá egyszerre Hobi és Taemin.

-Mit ne? Haa?! - kiabált rájuk idegbetegen. S ekkor eldördült egy lövés és a testemben egy fájdalom hasított végig. Kicsit meginogtam a lábamon és akaratlanul is a földre rogytam erőtlenül.

-Istenem! - ordított fel barna hajú barátom és mellém lépett. - Jimin, nyugodj meg!!! Minden rendben lesz... Sh...Shhhh... - próbált nyugtatgatni, amikor valaki ellökte tőlem Hobit ,és tányér nagyságú szemekkel nézett rám.

-Miiii???? Jimin!!!! - vette le rólam a szájmaszkot remegő kezekkel....

Sziasztok.

Nos remélem tetszett a rész ?! És nem fogtok élve eltemetni, bár már megvannak a szögek a koporsómhoz... XD
Na de ki gondoltam volna, hogy ő is ott lesz!?!?! És szerintetek most mit fog tenni Jungkook?!? Huuu mennyi kérdés... A teoriákat kommentbe irhatjátok. Kíváncsi vagyok ti mire jutok. 🥰

Pihenjetek sokat a hétvégén... ❤️Millió puszika mindenkinek

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️