Előző részből. 

"-Mennyit kér? - Itt nyeltem egy nagyot és szemem sarkából felpillantottam rá. 
-Tessék? - kérdezett vissza barátom, s közben a kidoboknak intett. - Maga nagyon el van tájolva. Itt pénzzel semmit nem ér el. És ha kérhetem távozzon! - lépett Jungkook mellé két megtermett pasi és kifelé kezdték kísérni. Amit elhagyta a klubot én a földre estem félelmemben."

A fülem sípolni kezdett és teljesen levert a hideg veríték. Forgott velem az egész helyiség, hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, csak ziháltam, mert nem kaptam levegőt. A pult oldalát tudtam bámulni, s egy pontra koncentrált, kezeimet a mellkasomra tettem úgy próbáltam nyugtatni magam. A szívem ezerrel zakatolt és a pulzusom a fülemben dobogott, nem hallottam semmi mást. 

-... am! SAM… nézz rám! Hallod?! - kúszott át egy ismerős hang a dobogáson, mire lassan felé fordultam. - Jézusom Sam…vegyél nagy levegőt! - és próbálta imitálni a légzés technikát. - Héé valaki szóljon Namjoonnak! - kiabálta el magát barátom, közben  pedig megpróbáltam felsegíteni a padlóról. 

-Mi az isten… - hallgatott el a hang és Nam aggódó arca tárult elém.-Mi a franc történt? - kérdezte idegesen Hobit, aki csak az iroda felé biccentett. A magasabbak menyasszony pózba felkapott a székről, és elindult valamerre velem. Mire önkéntelenül kapálózni kezdtem… 

-Ne… Ne engedj el!!! Ne akarom… - fakadtam ki hirtelen, mire két meleg kezet éreztem meg arcom két oldalán, s barna hajú barátom pillantottam meg. 

-Nyugi Sam, én vagyok az. Csak rám figyelj nagy levegő be, majd lassan ki! Próbáld meg, menni fog! - de csak a sípoló hangot hallottam, ahogy kapkodtam a levegőt, ami alig jutott el a tüdőmig. Egy másik helyiségbe érve leült velem az aki eddig cipelt és úgy szorított magához. Az ismerős illat bekuszott a szaglójáratomba evvel kicsit nyugtatva engem. 

-Hobi! Mi a franc történt? - hallom meg az alattam ülő dühös, és egyben aggódó hangját. 

-Itt volt az a Jungkook fazon, és pont akkor jött ki Jimin a raktárból. De szerintem nem vette észre. A Főnix előadásról kérdezett, és vele akart találkozni. - hadarta el gyorsan a tényeket, mire a név hallatán újból elkezdtem remegni. 

-Baszki megint kezdődik… - szorított jobban magához Nam. - Hozz egy papírzacskót. Igyekezz!!! - szólt eréjesebben barátomra. - Nyugi…nem engedem, hogy bántson! Hallod? - kezdett ringatni, mikor is újra Hobi arcát pillantottam meg magam előtt. Egy papírzacskót nyomott a kezembe és elkezdett beszélni hozzám. 

-Figyelj Jimin. Pánikrohamod van, ragd ezt a zacskót a szád és az orrod elé, próbálj meg nagyok lélegezni. Menni fog… - nézett rám biztatóan barátom, mire remegő kezekkel nyúltam az említett tárgy után és próbáltam azt csinálni, amit mondott nekem. Majd pár perccel később kezdett minden sötétülni előttem, majd a sivár csend és feketeség vett körbe. 

Halk suttogásra ébredtem fel, s lassan nyitogatni próbáltam a szemem, mire nagy nehezen sikerült is. Félhomály uralkodott a szobában ahol voltam egyedül. Fejemhez emeltem a kezem úgy próbáltam meg óvatosan felülni, majd egy kezet éreztem meg a vállamon. 

-Jobban vagy? - jött egyből a kérdés azt hiszem Hobitól, de csak bólogatni tudtam neki. 

-Rendben. Menjetek haza, majd megyek utánatok. - ütötte meg a fülem Nam hangja is. 

-Jó. De siess… - evvel felsegített a kanapéról barátom, s a hónom alá fogva támogatott ki a szobából. Végigmentünk a hosszú folyosón a hátsó kijáratig, ahol a falnak támasztott. 

-Tudsz állni? - biccentettem egyet válaszom gyanánt. - Maradj itt, idehozom a kocsit. - evvel el is lépett mellőlem és ki sietett az ajtón. Én csak magam elé tudtam bámulni és nem vettem tudomást a körülöttem lévő dolgokról. Olyan érzés volt mintha be lennék lőve, pedig erről szó sem volt. 

Jungkook szemszöge. 

Reggel egy szilárd elhatározással ültem be a kocsimba, majd indultam el Busanba. Valami azt súgja nekem, hogy ott megtalálom őt, és végre tisztázhatom vele a dolgokat. Taeminnel kicsit utána néztem a Red Night klubnak és a tulaja valami Kim Namjoon, viszont ez a név igencsak ismerősen cseng nekem. Így utána is utána nézetem vele. Korea második legnagyobb maffia csoportja az övé a Black Vipera, nagyon befolyásos emberei vannak mindenfelé. Főleg mióta meghalt az apja így megkapta az egész szervezetet. De az én bandámnál nem nagyobb, bár nem nagyon szoktam vele kérekedni. Szöul első számú maffiájának vagyok a vezére Dark Angels néven vagyunk ismerték a gengszter körökben. A cégem pedig csak egy álca, de aki oda belép az automatikusan a bandába is benne van. És mivel megvettem a sztriptíz Bart így az össze ott dolgozó is hozzám tartozik, ahogy Jimin is. Hosszú eszme futtatásomból a Busan tábla rántott vissza a valóságba. Hamar elnavigáltam magam a klubhoz, majd előtte elallitottam a motort, és csak kifelé nézelődtem. Zsebemből kivettem egy doboz cigit, majd még is gyújtottam belőle egy szálat. Miközben szívtam a cigimet csak a bejáratot figyeltem, de semmi mozgást nem láttam, így mire elégett a bűz rudam erőt vettem magamon és elindultam az épület felé. A falap előtt állva koppogtam be jó párszor mire nagy nehezen kinyílt az és egy 190 cm magas kigyúrt faszi állta el az utam. 

-Mit akar??? - kérdezett nem túl kedvesen. 

-A tulajjal beszélni. Vagy a Főnixel! - válaszoltam neki egyből a lényegre térve. 

-A Főnix nem dolgozik, a főnök meg nem ér rá ilyen piperkőcökre. - csukta is volna be az ajtót, ha a cipőm orrát nem teszem a falap és a félfa közé. 

-Engedj be! MOST!!! - ordítottam rá mire egy másik barna hajú srác nyitotta ki jobban a falapot. 

-Jó napot. Mit parancsol? - nézett végig rajtam. 

-A főnökkel akarok beszélni. - adtam gyors választ neki. 

-Ő most sajnos elfoglalt jöjjön vissza este felé. - hajtotta be az ajtót. 

-NEM! Most vagyok itt, most megyek be hozzá!! - ezzel betoltam azt a szart és nagy léptekkel indultam el a bárpult felé. 

-Héé ezt mégis, hogy képzeli??? - jött utána ez az alacsony kerti törpe. 

-Kinek fizessek is, hogy normális emberrel tudjak itt beszélni?! - kiabáltam el magam, és minden szem rám szegeződött. 

-Ez betörés….- kezdet volna szájalni velem, de egyből a szavába vágtam. 

-Csak információ kéne! Ennyire egyszerű. - próbáltam körbenézni, de nem nagyon ment. 

-Egyáltalán minek jött ide?! És milyen információra van szüksége? - fonta össze a kezeit  mellkasa előtt a törpe. 

-Hogy miért jöttem?? Hát megmondom. A Főnixel akarok beszélni. Azonnal! - jelentettem ki ellentmondás nem türő hangon. 

-Ma nem dolgozik, és az előadása is szünetel betegség miatt. Úgyhogy kérem távozzon. - mutatott az ajtó felé a barna hajú srác, ami nem igazán tetszett. 

És ekkor egy olyan hangot hallottam meg ami már nagyon hiányzott nekem. 

-Te Hobi itt valami nem jó! A papíron 3 üveg whiskey van, de bent csak egy va… - Itt elhallgatott a hang, és lassan néztem körbe. De nem láttam sehol se csak egy vékonyka fekete hajú fiút, aki a pultban kapaszkodott teljesen le sápadva. És akkor csapott fejbe a felismerés, hogy ez ő! Viszont nem buktathatom le magam, így játszottam tovább a szerepem. 

-De nem érti, hogy csak információt akarok! 

-Maga nem érti, hogy zárva vagyunk. És a Főnix előadás pedig szünetel! - válaszolt nekem ez a mitugrász egyre idegesebben. 

-Mennyit kér? - néztem a szemébe. 

-Tessék? - kérdezett vissza, s közben intett a hátam mögé. - Maga nagyon el van tájolva. Itt pénzzel semmit nem ér el. És ha kérhetem távozzon! - lépett mellém két kigyúrt állat és a kijárat felé kísérték, majd ki is löktek rajat. Gyors léptekkel indultam a kocsim felé és amint beszálltam egyből Taemint kezdtem hívni, aki pár bugás után fel is vette. 

-Csá Kook. Mizu? - szólt bele vidáman. 

-Megvan! Azonnal indulok haza, várj meg az irodába, van egy tervem. - miután elhadartam a mondandóm már indultam is vissza. Az autópályán végig padlógázzal mentem, jó pár büntetést is bezsebelve, de most ez sem érdekelt, csak az, hogy végre láthattam őt. Délutánra már az irodám bejárata előtt voltam és sietve indultam felfelé, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Amint benyitottam a helyiségbe barátom pillantottam meg aki izgatottan várt rám. 

-Végre, már azt hittem sose érsz vissza. - jegyezte meg nekem, míg helyet foglaltam. - És hol találtad meg? - ült le velem szembe. 

-Busanban egy klubban! És fekete a haja! - metéltem körbe egy szivart és gyújtottam rá. 

-Az kis rafinált. Hát ezért nem találtuk eddig. És mit akarsz csinálni? - gyújtott rá ő is egy szál cigire, majd a fotelban hátra dőlt. 

-Kell egy tégla, és ez pont jó lesz neked! - mutattam rám egy nagy mosollyal. 

-Ez az. Végre terep munka, és mikor kezdjem????-kérdezett vissza hirtelen. 

-Felőlem akár most rögtön. - öntöttem egy kevés whiskeyt magamnak. 

-Rendben. Akkor elintézek mindent, és holnap indulok is Busanba. 

-Helyes! De vigyázz. Semmilyen szállat  nem vezethetnek hozzánk. Megértetted? 

-Nyugi Kook. Tudod, hogy ebben profi vagyok. - nevette el a mondat végét, majd hamar ki is sietett az irodámból. Elégedetlen dőltem hátra a vörös fotelomba és hunytam le a szemem rá gondolva. 

Most már nem menekülhetsz!!!! Az enyém vagy…. 

Sziasztok.

Nos itt a folytatás. És tudom nem sűrűn szokott a rész közepén szemszög váltás lenni. De ez fontos volt a továbbiak miatt.😁🥰
Remélem azért tetszett a rész?!?!
És vajon Nam milyen titkot őriz magában? Szerintetek?!

Millió puszika

FOREVER ARMY. ❤️ ❤️ ❤️