„Te jössz, szöszi"

Végre az üzenet, amire azóta vártam, hogy ide kerültünk. Nyugodtan fütyülgetve elkészítettem két kávét és az irányító terembe mentem. Ott voltak a kamerák, meg hasonló szarságok, melyekkel mindent és mindenkit figyelhettek akár a Tanács épületén belül, akár egy másik kontinensen.

- Hé, fiúk – nyitottam be, mire a két katona rám nézett – Hoztam kávét.

- Életmentő vagy, újonc – állt fel az egyik vigyorogva és a kávéért nyúlt.

Az arcába öntöttem a forró italt, mire az ordítva a sebesült fejéhez kapott. Mielőtt bármit is reagálhattak volna, elővettem a pisztolyomat, melyet egy hangtompító díszített. Az egyiket fejbe lőttem, élettelen teste azonnal a földre esett. A másik még mindig a fejét fogta és nyögdécselt, amikor elkaptam a tarkójánál és a székbe ültettem.

- Kapcsold ki a kamerákat.

- Csak szeretnéd, seggfej.

Teljes erőből az asztalhoz vágtam a fejét, hogy hallottam, ahogy reccsent a csont az orrában.

- Nem kérés volt.

- Jól van, jól van.

Valamit pötyögni kezdett a gépen, pár másodperccel később az összes kamera alatti apró fény vörösen világított és a monitorok elsötétültek.

- Még valami. Mivel szedem ki a chipeket?

A katona a fiókba nyúlt és kivett belőle egy kék pisztolyhoz hasonlító tárgyat.

- Nem lehet vele kiszedni, de hatástalanítja őket.

Elvettem tőle, ami kellett, majd őt is fejbe lőttem. A cellák felé vettem az irányt, ahol a lányokat tartották. Óvatos voltam, gyors és körültekintő, amíg átverekedtem magam a kb. tizenöt katonán. Végül sikeresen elértem a cellákhoz, ahol Katien kívül minden lány ott volt, beleértve a kishúgomat is.

- Felix – nézett rám nagy szemekkel Cassie, ő volt az első, aki észrevett.

- Kihozlak.

Az új Tanácsban az volt a jó, hogy spórolt a kulcsokon és minden cellát, minden ajtót a katonák kártyája nyitott. Szóval elég volt minden cella zárjához oda helyezni a kártyát és a lányok szabadok voltak. Mia ugrott először a nyakamba, majd csatlakozott hozzá a másik három is.

- Végig csak játszottál, ugye? – kérdezte Cassie, miközben megfogtam a kezét és hatástalanítottam a csuklójában lévő chipet.

- Még szép, hogy. Egyrészt nem vagyok hülye, tudom, hogy Reyna nem lenne képes visszahozni a szüleimet. Ha mégis, a barátaim vagytok. Nem árulnálak el.

- A fiúk...

- A fiúk is rendben vannak. Harry velünk van. Később mindent elmagyarázok, de keressük meg Katiet és húzzunk el innen.