*2 évvel később*

     Már 2 év telt el, hogy apám meghalt, ahogy kivégeztem a gimit. Nehéz időszak volt. Nem aludtam, mert tanultam és azért mert hiányzott apám...
       Már 2 éve a New Jersey-i egyetemen tanulok, ének szakon...Nem szeretem, mert nincsenek barátaim, a tanárok se kedvesek, én pedig egyedül ülök egész szünetben kapucnival a fejemen és fülhallgatóval a fülembe, és zenét hallgatok...De ki kell bírni a gimit, hogyha idol akarok lenni.
           Az az álmom, hogy híres Idol legyek. Akkor jött az ötlet amikor 14 éves voltam. Egynap néztem a YouTubeot és feldobta a Straykidstől a Dristic 9-ot. Meghallgattam és annyira tetszett, hogy bekövettem a csatornát. Aztán évről évre egyre több Straykids dal jelent meg. És 2020-ban szerettem bele a legfiatalabb tagba, I.N-be... Olyan aranyos volt és a hangja olyan lágy, hogy szerelmes lettem belé...(Írói megjegyzés; A hangjába és magába az emberbe is szerelmes lettem) 

Anyám szakítja meg az írásom, hogy felkiabál az emeletre.
- Lis, vacsi! Gyere le!-mondja anyám.
Apropó anyám, nagyon próbál jó, és erős anyuka lenni mióta apám ugye meghalt. De én büszke vagyok rá, hogy engem és Mil-t is el tudja tartani egyedül. Illetve az állatokról ne is beszéljünk! Van egy nyuszim, Kávé, (Többször is mondtam anyának, hogy ne igya meg reggelire) és egy macskám, Macaron, Milnek egy hörcsöge, Mr. Dagi, és egy kutyánk, Pihe. Pihe egy morzsa színű labrador retriever.
     Nagy nehezen lesétálok a konyhába, ahol már vár a vacsora.
-Mi a vacsi?- kérdezem miközben ülök le.
- Most semmi extra, csak vajas kenyér almával. -mondja anyám.

Bólintok és elkezdek enni...Egy öt perc múlva anyám megszólal.
-Lányok...Van a halmonitok, aki Dél Koreába lakik...Beteg lett és meg kell műteni...De ő ezt nem akarja... Beszélnem kell vele... És utána vigyáznom rá-
Nem engedtem, hogy anya végig mondja a mondatot, mert közbe szóltam.
-De hát nem hagyhatsz itt minket!- csattantam fel, de nem annyira, mert nem akartam veszekedést generálni.
-Halgass végig!-mondja anyám nyugodtan - Szóval el kell mennem ápolni őt... És oda kell költöznünk...De mivel nem hagyhatlak itt titeket ezért jöttök velem...Lisa, te mész új egyetemre, Milsa, te pedig mész egy másik gimibe, oda Koreába.- amikor meghallottam, hogy anyám azt mondja, hogy új egyetemre megyek, majd' kipukadtam az örömtől.
-És mikor megyünk?-kérdeztem izgatottan.
-Jövőhéten pénteken indul a gép.-mondja anyám.