A lány Draco ölelésében ébredt a padlón. A szoba a reggeli napsütésbe még rosszabbul nézett ki, mint ahogy előző este hagyták.  A fiú ellenben sosem festett még ennél boldogabban. Ez a nyugodtság áthatotta az egész arcát, testtartását. 

Óvatosan kimászott a fiú karjaiból és elindult zuhanyozni, hogy azelőtt végezhessen, hogy a fiú felébredne.Amint beállt a forró víz alá, elgondolkozott, mit is mondott a fiúnak. Nem szabadott volna semmit se megemlítenie, olyan mértékű titokról volt szó, ami soha nem kerülhetett napvilágra. De annyira meg akart magáról osztani mindent, azt akarta, hogy a fiú mindent ismerjen róla. 

Jó érzés volt ott állni a víz alatt. Legalább fél óra telhetett el, mire újra kilépett a fürdőajtón. A meleg gőz elfelejtette vele a gondjait, a titkait. 

A fiú szobájához igyekezett. Amikor benyitott, a bútorokat a helyére tolva taláta, Draco éppen a szilánkokat seperte össze a földről. 

- Varázslat?- kérdezte Ametis kételkedve abban, amit lát. 

- Nem, a pálcámat visszavetted. Ezt most magamtól csináltam. - mosolyodott el büszkén. Majd szélesebb lett a mosolya - Kellemes volt veled aludni. 

Ametis ajkai is mosolyra húzódtak.

- Rég aludtam ilyen jól - mondta Darco - még álmodtam is. Te is ott voltál. 

- Tényleg? - incselkedett a lány. 

-  Gyönyörű voltál. - Ametis elpirult. - Folyton azt mondogattad, hogy Rowle meghalt. Nem tudtalak sehogyan sem megvígasztalni.

- Hogyan? - A lány teljesen pánikba esett. 

- Ismersz véletlenül Rowle-t? - kérdezte szórakozottan a fiú.

- N..nem - dadogta a lány.

- Biztosan őt is csak kitaláltam - vont vállat a fiú. - Gyere, menjünk reggelizni, megéheztem a rendrakásba. - mondta majd elindult a konyha felé. Ametis még mindig lefagyva állt az ajtóban. Amikor Draco odaért hozzá, finoman megfogta a vállát - Majd én csinálok valamit, olyan sápadt vagy. Jól érzed magad? 

- Igen, teljesen jól vagyok - tért magához a lány - talán csak ennem kéne valamit.