A késő délután közben estébe fordult. 

Ametis testének körvonalai még mindig kisérteties kékben ragyogtak. Bár a fény már fakulóban volt még mindig nem tűnt el teljesen. A fehér haja és bőre úgy tündökölt, hogy Draco már-már félt tőle, hogy csupán csak egy kisértetet tart a karjaiban.

- Most mi lesz? - suttogta Draco félálomban.

A délután úgy telt el, hogy Ametis bezarkózott a szobájába és a fiút kizárta. Először arra a következtetésre  jutottak, hogy a fiúnak köze lehet a hatalmas energia kitöréshez. Talán csak a hirtelen jött szenvedély és vágy volt az oka mindennek. De az órák elteltével Ametis megbizonyosodott róla, hogy más áll a dolgok mögött, hisz a teste még ragyogott. Így végül beengedte a fiút a szobába és a kora estei félhomályban, egymás karjaiba döltek.

- Nem tudom. - suttogta a lány is. Bár a fiú már elaludt mire a lány válaszolt, Ametisnek sehogysem jött álom a szemére

Oldalra fordult és az alvó fiút nézte.

Draco haja ebben a fénybe egész sötétnek nézett ki és finoman hullott a homlokába. A lány ebben a pillanatban olyan törékenynek látta a fiút, hogy el sem tudta képzelni róla, hogy gonosz lenne, mint azt sokan hitték. Végül nem bírt ott feküdni, kimászott az ágyból és a legnagyobb csendben kisurrant a szobából. Majd a kicsi zöld ajtón keresztül fellépcsőzött az úri szárnyba. Áthaladt a szobán, ahol Dracoval először csókolták meg egymást, majd belépett egy kisebb térbe, ami régen talán gardrób lehetett, de a lány átalakította az ő kis művész fészkének.

A falon a festményei lógtak, a sarokban még volt pár üres vászon és kicsit arrébb pedig a festékei árválkodtak. Aki annyit ül otthon, mint ő, akkor biztosan talált magának hobbit. Ametis unalmában restaurálta a ház összes régi festményét, ami pedig nagyon megsérült, azt pedig újra festette. Eleinte nem ment valami jól, de idővel egészen belejött. Aztán, amikor beleunt a festegetésbe, akkor a mugli világ hangszerei felé fordult. Végülis a Denem kúriában muglik laktak, tehát akadt zongora. Egy hatalmas, fehér és gyönyörű zongora. Aztán Ametis vett magának egy gitárt.

Ott üldögélt a kicsiny kanapén, kezében a gitárral, és belefeletkezett a gondolataiba. 

Aztán a keze megakadt a húrokon és az ujjai akaratlanul pengetni kezdték azokat. Egy ismerős dallam formálódott az ujjai alatt. Egy olyan dalé, ami tökéletesen leírta a jelenlegi helyzetét. Becsukta a szemét és émekelni kezdte.

- ,,Help, I need somebody
Help, not just anybody
Help, you know I need someone, help

When I was younger
So much younger than today
I never needed anybody's help in any way
But now these days are gone,
I'm not so self assured
Now I find I've changed my mind and opened up the doors"
(Beatles: Help)

Annyira belemerült az egyik kedvenc mugli dalánam éneklésébe, hogy észre sem vette, hogy a teste már csak alig dereng. 

Ekkor léptek zaját hallotta.

- Ametis! - kiáltotta Draco. - Hol vagy?

A lány letette a kezéből a gitárt és kiépett a szobából, hogy az ajtófélfának dölve várja meg a fiút. Mosolyognia kellett, amikor meglátta, hogy Draco egy szál pizsamanadrágban, kócos hajjal és hatalmas aggodalommal az arcán bukkan fel a láthatáron.

Mikor Draco meglátta a lányt egyből mosolyra lendültek az ajkai és elindult a lány felé.

- Min ügyködsz így késő este? - kapta a karjaiba a lányt.

- Csak...elvonultam művészkedni. - felelte a lány. - Gyere, meg akarom mutatni neked ezt a kis szentélyt. - húzta be magával a fiút.

Draco végignézett a festményeken és elsimerően biccentett, majd a szemei a kanapén fekvő gitárra tévedt.

- Ez..? - nézett kérdőn a hangszerre.

- Ez egy mugli hangszer, egy gitár. - simitott végig a lány a gitártesten, de olyan finoman és érzékien, hogy Draco kezdett féltékeny lenni. - Ahhoz, hogy hangot csalj ki belőle, meg kell pengetned a húrjait. Pont így. - vette a kezébe Ametis a hangszert és végigpengetett a hurokon, majd játszani kezdett.

- ,, And all the roads we have to walk are winding
And all the lights that lead us there are blinding
There are many things that I would
Like to say to you
But I don't know how

Because maybe
You're gonna be the one that saves me
And after all
You're my wonderwall"
(Aki nem ismerné, Oasis: Wonderwall)

Énekelte a lány, a fiú pedig megsimogatta az arcát.

Ametis abbahagyta az éneklést és a földre fektette a gitárt. Draco a dereka köré fonta a karjait és csókot lehelt a lány ajkaira.

Ametis ujjai a fiú tincsei között turkáltak, úgy érintették a finom hajszálakat, mint a gitár húrokat. A csók egyre jobban elmélyült és Draco kezei megtalálták Ametis felsőjének szegélyét. A fürge ujjak pillanatok alatt megszabadították a lányt a ruhájától.

- Most kvittek vagyunk. - mosolyogta a fiú két csók között, saját meztelen felsőtestére utalva, mire a lány kuncogni kezdett. - Fordulj meg egy pillanatta. - kérte a fiú és mire kimondta volna már meg is fordította a lány. - Tudtad, hogy a szeplők olyanok a hátadon, mintha apró csillagok lennének az égen? - tette fel a kérdést Draco és választ sem várva nyomott csókot a fehér csillag alaku hegre és  kezdte végigcsókolgatni a szeplőket, először a lány vállait, majd hogy akadálytalanul haladhasson tovább, kioldott a lány melltartójának csattját.  Leült a földre és a lány derekát átölelve folytatta a lany hátának végigjárását. Majd megfordította a lányt az ölélésében. - Gyönyörű vagy. - suttogta, majd a lány pizsama alsójában akasztotta az ujjait, másodpercek alatt lehúzta a lányról és ugyanazzal a mozdulattal az ölébe is húzta.  A hátát nekidöntötte a kanapénak és közelebb vonta a lányt magához. Mielőtt újra csókot kezdeményezett volna, belenézett a lány szemébe. - Egy csoda vagy, Ametis Jones.

Ez egy Noorában (Skam) gazdag rész lett.