Aznap éjjel Ametis Dracoról álmodott. Arról, ahogyan finoman megfogta a kezét, majd elengedte, amikor elment aludni. Az álmában utánaszalad a szobájába, a valóságban csak bámolni tudta, ahogy elmegy. Még senki sem volt rá ilyen hatással, mint ez a furcsa fiú. 

Másnap reggel dörömbölés rázta fel a kellemes álomból. Fáradtan csoszogott el az ajtóig.

- Nyitom már!- ásított egyet Ametis miközben kinyitotta a bejárati ajtót. A nő, aki dörömbölt, szinte beesett a házba nagy igyekezetében. 

- Narcissa Malfoy.- akadt el a lány szava, amikor meglátta ki áll előtte. Senkire nem számított, de Narcissara semmiképpen sem. A nő nagyon fáradtnak tűnt, mint aki napok óta nem alszik rendesen. Ruhái koszosak voltak, arca beesett és falfehér.

- Black, Narcissa Black.- javította ki sietve, mintha észre sem vette volna - Hol van Draco? - tért magához a sietségből. Szemei a fiai után kutatva pásztázták végig a lakást. 

- Anya!?- Draco ekkor lépett ki az ajtaján, még kócos volt a haja, és alig tudta nyitva tartani a szemét. Ametis szíve akaratlanul is nagyot dobbant, olyan édes volt így a fiú. 

Narcissal odasétált a fiához és megölelte. Draco úgy kapaszkodott az anyja karjaiba, mintha kisfiú lenne. Beszívta az illatát, ami összekeveredett az erdő friss levegőjével. Ametis csendben kisietett a konyhába, hogy ne zavarja őket. Feltett vizet főni.

-  Jaj Draco!- sóhajtotta.- A bűnösök megbűnhődnek. Mindig megkapják, ami jár nekik. - suttogta.

- Mi az ördögért beszélsz így?- értetlenkedett a fiú. A tekintetéből rémület sugárzott.- Mi történt? Rád találtak? - kezdett úrrá lenni rajta a pánik.

- Nem. Egyelőre. De meg fognak találni, nem bújhatok el örökké, drágám. - nézett rá az anyja, szemében kifürkészhetetlen szomorúság csillant.  

- Nem, az nem lehet. Anya, nem. Nem akarom, hogy elkapjanak. - könnyek szöktek Draco szemébe és szorosabban vonta magához az anyját. - Kérlek, maradj itt te is. Ametis vigyázni fog ránk. Biztosan kitalálunk valamit. 

- Nem mardhatok itt, drágám. - sóhajtott Narcissa. - Nem találhatnak rád, kisfiam, megölnek téged. Nem tehetik ezt, érted? 

- Akkor miért jöttél? - remegett meg Draco szája. 

- Elbúcsúzni. - mondta a nő. - Most pedig megyek. 

- Várj. - jelent meg Ametis a szobában. Kezében egy kanna teát hozott. - Pihenj meg egy kicsit, így nem mehetsz tovább. Főztem teát, és biztosan találunk valamit, amit ehetsz. 

- Nem akarlak veszélybe sodorni titeket. Az lesz a legjobb, ha most rögtön indulok. - mondta Narcissa, majd utóljára a fiára nézett, megszorította a kezét - Ég veled, Draco. Nagyon szeretlek téged, ezt sose felejtsd el. - mondta, majd elengedte Darcot, kilépett a házból, és vissza sem nézve eltűnt az erdőben