Narcissának egy hasonló kaliberű szoba jutott, mint amiben Dracoék aludtak. Azt a csekélységet leszámítva persze, hogy a szoba a a birtok másik felére nézett. Az ablakból látni lehetett a városka elterülő körvonalait, Narcissa pedig úgy érezte már több évtizede nem látta ilyen tisztán a szabadságot. Amikor aznap reggel meglátta a fiát az ajtóban, a fiatal Lucius jutott az eszébe. Draco haja is már a vállát verdeste, az addig egyenes szálakba azonban kis hullámok költöztek. 

Az ablakból látta a pokrócokba burkolózó fiatalokat, ahogy a hátsó teraszon üldögéltek. Ametis Draco vállára hajtotta a fejét, a fiú pedig finoman átkarolta. A nő még sosem látott ilyen szeretetet a fia mozdulataiban. Nem akarta őket bámulni, de éppen amikor elfordult volna, a szél, ami az ablakot is megzörögtette, lefújta Ametis hátáról a plédet. Narcissa akaratlanul is odapillantott, a lány vállán ugyanis halvány, fehér derengéssel egy csillag rajzolódott ki, majd ez a fény pillanatok leforgása alatt, pulzáló kacskaringós mintákban bejárta a lány testét. Felkúszott a nyakán, ott különös szimbólumba csoportosult, majd szaladt is tovább. Draco észre sem vette, olyan volt, mint valami szemfényvesztés. 

*

Másnap reggel, amikor Narcissa a szobájából sétált a szalon felé, megpillantotta a fürdőből kijövő Ametist. 

- Jó reggelt! - szólt vidáman a lány.

- Jó reggelt. - viszonozta a nő, és eszébe jutott a múlt éjjeli fény. - Jól aludtál?

- Kiválóan, a tegnapi rosszullétnek már nyoma sincs. - újságolta a lány - viszont azt hiszem, megfázhattam a tegnap este - mondta és megborzongott.

- Olyan érzés, mintha egy kis elektromosság járná át a tested, igaz? - kérdezte Narcissa.

Ameis egy pillanatra elgondolkozott.

- Igen, pontosan. Mintha valami minden porcikámat bejárná.

- Láttam valamit a tegnap, Ametis. - szól a nő, a hangjából valahogy eltűnt a jókedv - egy fény csíkot, ami innen a válladról indult - megérintette azt a pontot, ahol a fehér csillag alakú heg helyezkedett el a lány vállán. - aztán valamiféle mintát rajzolt ki a nyakadon. 

Ametis megfordult, felemelte fehér haját, egy tetoválás bukkant ki alóla. 

- Ezt láttad - szólt a lány, majd megfordult -  Pár éve készítette egy vándor, aki azt mondta, ez egy ősi rúna. Nem is a mi kultúránkból való, a vikingeket emlegette. Azt mondta, megvédhet. Bár mostmár nem tudom, igazat beszélt-e. 

- Ismerem ezt a jelt, lányom. - bólintott Narcissa - évekkel ezelőtt láttam ilyent utóljára. A rúnák olyanok, mint egy láthatatlan hálózat, mágikus képességeik vannak, ennek ellenére kevesen ismerik a varázsvilágban. Érdekes módon a mugli-kultúrában több marad meg belőle. Draco nem látta még, igaz?

- Azt hiszem nem, nem olyan könnyű észrevenni. Sok mindent kellett elmondjak neki, attól féltem, talán megzavarná egy újabb ismeretlen tényező. 

A lánynak ebben igaza volt, a fehérkés tinta szinte beleolvadt a bőrének színébe. Most viszont a körvonalak egyre határozottabban rajzolódtak ki.

- Tudod azt is, hogy mit jelent? - kérdezte a nő.

- Azt jelenti: védelem. - mondta a lány. 

- Valóban, csakhogy a vándor nem mondott el mindent. Ez nem téged véd meg, hanem a magzatot. - szólt a nő - A gonosz erők hatására néha előfordul, hogy a boszorkány, vagy varázsló meddővé válik. Az ősiek tudtak megoldást találni erre, azonban ezekhez a jelekhez kevesen elég erősek. 

- Honnan tudsz erről ennyit?

Narcissa megfordult, lehúzta ruhájának nyakát. A konyba kötött tincsek alól egy hasonló jel bukkant ki. 

- A nyakra helyezik őket, hogy nyugodtan áramolhasson az energiája a testben.

- Narcissa...

- Nem véletlenül született csak egy gyermekem, Ametis. - mondta szomorú mosollyal az arcán.