Na, hali, itt vagyok újra, Fruzsi. Hiányoztam? Mert nekem hiányoztatok.

Ott hagytam abba, hogy bemutattam az én népes családom. Remélem, most már tudjátok, hogy miért érzem magam duplán kicsinek.

Most pedig szeretném bemutatni, a legközelebbi két barátomat, valamint beszeretném mutatni, az iskolámat ahová jártam.

Barta Eszter, röviden csak Teri, az Esztit utálja. Emlékszem, hogy óvodában egymás haját téptük és alsóban állandóan veszekedtünk, hogy még a tanár is felhívta a szüleinket. Kész rémálom volt, az egészben az a meglepő, hogy Virág tett helyre minket. Egyik nap a suliban Virág magával ráncigált, lehettem vagy 10 és láttam, hogy a másik kezében Terit vonszolja maga után. Virág egy nagydarab nyolcadikos volt, független attól, hogy olyan vékony volt, mint a nádszál, erős volt. Bevitt minket a lányvécébe és monológba kezdett:

– Na, idefigyeljetek taknyosok, attól még hogy ti nem kedvelitek egymást, szépen jól ki fogtok jönni egymással. Mert a Laci és én járni kezdtünk! Az a tervem, hogy majd elvesz feleségül, úgyhogy semmi kedvem hozzá, hogy a húgom és a sógornőm egymással civakodjon az esküvőmön. – Mondta ellentmondást nem tűrő hangon, miközben a tökéletesre lakozott újával a képünkbe intve fenyegetett. – Úgyhogy, ha még egyszer meglátom, hogy ferde szemmel is néztek egymásra, azt megkeserülitek! Virág balra el!

Azzal szokásához híven, hercegnői mosolyt nyomott az arcára és elegánsan távozott, mint aki jól végezte a dolgát.

A sok hatása alól csak sokára tértünk magunkhoz.

– Nem tudtam, hogy a nővéred ilyen ijesztő. Majdnem elsírtam magam.

– Nekem mondod? Én vele együtt élek, igazi hercegnőnek képzeli magát! Úgyhogy nagyon bizarr, hogy a te lúzer bátyáddal akar összeházasodni.

– Hé, Laci nem is lúzer – de akkor jellentőség teljesen rám nézett – Na, jó, álltalában nem néz ki lúzernek – Itt karba tette a kezét – Jó rendben, egy kész csődtömeg és az nagyobb csoda, hogy a nővéred vele akar összeházasodni, mint, hogy Naruto nem veszi észre Hinata érzéseit. – Fakadtam ki igazi kockaként.

Ekkor egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés, ott a lányvécé közepén, miközben órán kéne lenünk. Mindegy, egy büntető megérte, egy igazi barátság születéséért.

Azóta legjobb barátok vagyunk és sülve-főve együtt voltunk. A barátném velem ellentétben egy igazi csaj, már 13 évesen megtanult úgy sminkelni, hogy már dolgozni tudott, mint tanonc, 15 éves korára, már a járás leghírhedtebb sminkesévé vált. Amellett igazi kocka, de a gyönyörű megjelenésével erről a tényről el tudja terelni a figyelmet, úgyhogy csak velem szokott kockulni. Nagyokat mulatunk az esti pizsamapartikon, amiket tartottunk, még néha azt is megengedtük, hogy az uncsitesóm, Zsolti is részt vegyen, na, akkor van igazi hacacáré. Szóval Teri a családom mellet, a legerősebb támaszom és legnagyobb fanom.

Orosz Zsolt, alias, Zsolti vagy Zsozsó, akit röviden úgy jellemeznék, hogy ő egy bohóc. Apám bátyának, Robi nagybátyámnak, egyetlen fia, a legkisebb, két, húsz évvel idősebb nővére van, akik, már régen férjhez mentek, amikor mi az ovit kezdtük. Kései gyerekként született, és mivel velem egy idős óvodától egészen középiskoláig velem volt jóban és rosszban egyaránt. Az édesapja meghalt, még amikor negyedikes volt, az édesanyja pedig négy évre rá, mikor nyolcadikos volt – ezért is csodálom, a vidámságát –­, úgyhogy azóta, már velünk él és igazi testvérként viselkedünk. Ha úgy hozza a helyzet, egy kanál vízben is megfojtanám, de bármit megtennék érte.

A vidámságával és kedvességével állandóan kibillentett a melankóliámból. Nem tud előlem titkolózni, még azt is tudom, – bár akármennyire próbálja is titkolni előlem – hogy szerelmes Teribe, már óvoda óta. És az a legviccesebb, hogy Tiának is tetszik a Zsolti, de ettől már csak az viccesebb, hogy egyáltalán nem tudja egyikőjük se, hogy mit érez irányukban a másik. És én nagyon szeretem őket, de:

1. nehogy má' én rontjam el az egyik legjobb szórakozásomat

2. Fúj, most komolyan, a Teri, meg a Zsolti? Nem bírnám elviselni őket, harmadikként. Még van ép elég idejük.

Kukri Cyntya, igen jól olvastad, az ő nevét c-vel és két y-nal kel írni. Óvodás korunk óta szeret piszkálni engem, amolyan alfanőstény. Ő akarta a legjobb fiúkat, a legjobb barátokat, a legjobb Lócát az udvaron, mindenből a legjobbat akarta, de tényleg mindenből. Az én szememben egy elkényeztetett kis csitri volt, és ezt meg is mondtam neki. Azóta szekál engem, és másokat is rávett, hogy szekáljon, igy lettem olyan ember amilyen most.

Nem tudom, hogy mi baja van, mindene meg van, egyke és a családja gazdag, sok barátja van, és jó jegyeket kap, nem értem miért kell még szekálnia engem. Talán unaloműzés? Csak ezt a magyarázatott találtam. Legalábbis 11 éves korunkig, amikor Teri teljesen átpártolt az énoldalamra és ott hagyta Cyntyát. Azóta a szívatásai durvábbak lettek, kukacot, vagy szemetet rakott a padomba, beledobot a pocsolyába, belevágott ollóval a hajamba, stb. Még verekedni is leállt velem.

Alig vártam, hogy más iskolába menjek. És amikor átmentem egy erősebb iskolába, ahová Teri és Zsolti is jött, végre fellélegeztem. Legalábbis szeptember 1-ig, amikor megláttam Cyntyát, a megnyitón, az új iskolám színeiben, kaján vigyorral az arcán. Igaz, hogy már nem vetemedett álltalános iskolás szívatásokhoz, – legalábbis, csak azért nem mert egyház suli volt az iskola, Terivel ezt az egy ésszerű magyarázatott találtuk – de folytatta szóban a szekálást, pletykákat terjesztett rólam, megpróbált megalázi, stb. De ez minden napos volt tőle, ezért már hozzászoktam, és mivel új barátokat is találtam, velük megnyugodtam.

Most pedig bemutatnám, az én „csöndes" kis falucskámat (attól függ, hogy mit nevezünk csöndesnek).

A falum, a magyar szórványság és magyarlakta területek határán lévő színmagyar település, már nagyon régi kb. az 1200-1300 évek körül alapíthattak, régen anno mocsár vette kőrül és az erdő. Mostanra azt már lecsapolták.

Evvel ellentétben a falu teli van, dimbes-dombos helyekkel, mivel a Kárpátok lábánál található. A falu régi neve Erdőaljacska, mert 4 erdő is körül öleli a települést. Van egy halastavunk. Ez az egyetlen nevezeteség nálunk, persze a fornosi vérmérsékletet leszámítva, Kárpátalja legnagyobb mesterséges halastava. Húhú, milyen érdekfeszítően nagy nevezetesség, már csak az hiányozna, hogy lenne valami óriáshúsgolyóunk vagy hasonlók, úgyhogy még mindig jobban jártunk a tóval.

Munkácstól nem mesze terül el, kb. 7 km-re, de szinte megközelíthetetlen, de tényleg. Olyan rossz az út, hogy még a tankok is lerobbannának. Egy csendes kis falucska, ha leszámítod a reggeli csorda hangját és a pletyiző öregasszonyokat.

Ami miatt nagyon szeretem:

· Az a látvány: Látod az erdőt, a gyönyörű többszáz éves fákkal, és ahogy színében váltakozik évszakonként. A hegyeket, amik tavasszal még hósapkákat viselnek.

· A levegőt, ami olyan tiszta, hogy a városiaknak elvonási tünetei lennének a szmog hiányától.

· És maga az erdő. Te jó ég! Én annyira, de annyira szeretek az erdőben csatangolni, gombázni, piknikezni stb. Olyan megnyugtató és kellemes.

Ilyen az én falum Fornos, egy kis falu, közel mégis messze a varostól. Ahol a technológiai vívmányok együtt léteznek a természettel.

A falunkban egyetlen óvoda, templom, kocsma, posta, patika és általános iskola található. Az álltalános iskola, hát, nem mondok inkább róla semmit. 7. osztályos koromig oda jártam, kész borzalom volt, hála Cyntyának és a slepjének.

2010es évek eléjén Ukrajnában tizenkét évről, tizenegyre fokozták az iskolai tanrendet. Alapból Ukrajnában érdekes a tanrend. Kilencedikig van álltalános iskolai osztályok és tizenkettes osztályzás van. 2012-ig három éves volt a középiskola, most viszont már csak kettő. Evvel nagy gondba hozva a Nagyberegi Református Líceumot, és egyéb Líceumokat, mivel ők csak a középiskolai osztályokból álltak. Innen jött az ötlet, a megszűnéstől tartva, hogy nyitottak lesznek és plusz két évet vesznek magukhoz az alsóbb évekből. Így történt, hogy 8. osztályt Nagyberegen kezdhettem el.

Röviden a Nagyberegi Református Líceumom, Kárpátalja kevés egyházi iskolájának egyike, de legjobbak között van, a szigorúságban és Tanulmányokban egyaránt. És én ide nyertem felvételt, ami a családunkban egy szokás, mivel az összes bátyám itt tanult. A Laci is itt volt akkor 10-esként.

Hogy mi történt itt velem és barátaimmal, azt megtudhatjátok, legközelebb, amikor elkezdődik a sztori és elmesélem, életem egyik legnehezebb döntésének a történetét, ami megváltoztatta az egész életemet!

..............................................................................................................................

Remélem tetszett a rész, ha igen értékeld/mond el véleményed.

Sziasztok!