A végig mulatott, alkoholgőzös estéknek van egy rendkívül negatív része is. A másnap reggel. Elmondhatatlanul hasogatott a fejem ébredés után, de Sue szerencsére felkészült. A földszintről frissen főzött kávé illatát éreztem, az éjjeli szekrényen pedig egy pohár narancslé várt. Az évek és a rutin, már megtanultuk, hogy a kávé, narancslé, forró zuhany kombó, a legdurvább másnaposságon is átsegít. Lehúztam a narancslevet és beálltam a zuhany alá. Míg a forró víz a hátamat verte, a gyilkoson gondolkodtam. Érdekelt, hogy hol gyilkolt, milyen levelet hagyott. Minden részlet érdekelt, ami segíthet az elfogásában.

–Jó reggelt. –köszönt rám Sue, ahogy beléptem a konyhába. –Főztem kávét.

–Életmentő vagy. –sóhajtottam nagyot, majd belecsókoltam a nyakába. Hiába vagyunk már több mint húsz éve házasok, a mai napig megőrülök ezért a nőért.

A forró kávé végig perzselte a torkomat, de legalább elterelte a figyelmem a fejfájásról.

–Köszönöm szívem. Mennem kell, nem tudom mikor jövök.

–Nem reggelizel?

–Korai még. Majd kiugrok enni melóból.

–Jólvan. Legyen szép napod.

Egy gyors csókot nyomtam a homlokára, majd kiléptem az ajtón. Az autóm a felhajtón várt, de nem tudtam, hogy került oda. Alig értem be, Matthews már ordított is.

– Hanson! Hol a francban volt tegnap?

–Jó reggelt kapitány. Szolgálat után lazítottam kicsit.

–A kibaszott telefonját azért igazán felemelhette volna. –vörös volt az arca. Soha nem láttam még talán ilyen dühösnek.

–Elnézést kapitány. –hajtottam le a fejem.

–Sokra megyek a maga bocsánatkérésével. Na térjünk a lényegre. Néhány kiránduló találta az új hullát a Frick Parkban. Ezúttal egy nő, iratok nincsenek nála, ujjbegyek eltávolítva. A áldozatnak átvágták a torkát, elvérzett. A tettes hagyott magának egy levelet. Az anyag már az asztalán várja.

A barna karton vastagsága nem sok jóval kecsegtetett, láttam, hogy most is kevés információnk van. Pár kép az áldozatról, Evans rövid összefoglalója... és a levél.

George, öregfiú

Mond, hiányoztam? Tudom, hogy igen, ismerlek. Tudom, eltűntem egy egész hétre, de sajnos elszólított a kötelesség. Te biztosan megérted. Egyébként legyél hálás a sorsnak, hogy az utamba sodorta ezt a csajt. Annyit gondolkodtam, hogy kit, mikor és hol tálaljak fel neked, erre nem belém ütközött a kis hülye? Szó szerint nekem jött. Pofátlan. Na, nem hergelem magam, ideje munkához látnom. Hisz' tudod, „oly' sok embert kell megölni, oly' kevés idő alatt."...remélem tudod, hogy miből idéztem.

Pápá

Hát persze, hogy tudtam, miből idézel. A Riddler mondta ezt. Újabb bizonyítéka annak, hogy már akkor is túl sokat tudott rólam. Valahonnan megtudta, hogy fanatikus Batman rajongó vagyok. Jó, ez persze nem titok, de azért nem tudják túl sokan. Nem tudhattam, hogy vajon követ-e, vagy szivárogtat esetleg neki valaki. Nem tudtam, hogy kiben bízhatok. Feltételezve, hogy egyáltalán van olyan.

A telefon csörgése annyira váratlanul ért, hogy kis híján a székből is kiugrottam.

–Tessék, Hansen.

–Üdv, Evans vagyok.

–Mit tehetek Önért?

–Nyilván tudja, hogy én voltam a kirendelt helyszínelő a Frick Parki halottnál. Nos, a levélről vett ujjlenyomatokat sikerült azonosítani.

–Állj, állj, állj. –kiáltottam a telefonba. –Miféle ujjlenyomatokat? Ebben a jelentésben szó sincs ujjlenyomatokról.

–Tessék?

–Mondom nincs semmi a jelentésben az ujjlenyomatokról.

–Ez furcsa. Pedig biztos vagyok benne, hogy beleírtam.

–Mindegy, haladjunk. Azt mondja azonosították az ujjlenyomatokat. Ki az? Kiadjuk rá a körözést.

–Teljesen felesleges körözést kiadnia.

–Miért? Mondja már, hogy kié az ujjlenyomat. –már kiabáltam. Rendkívül felidegesített ez a nő.

–Derek Manningsé.