Hajnal hat volt, amikor megszólalt a telefonom. Még javában aludtam, de gyorsan felvettem, nem akartam, hogy felébressze a feleségemet is.

–Halló.–szóltam bele rekedt hangon a telefonba.

–Hanson? Itt Matthews.
–Mit tehetek önért kapitány?

–Mennyi idő alatt tud beérni?
–Úgy egy óra. történt valami?

–Jöjjön, majd megtudja.

Letettem a telefont és megdörzsöltem a tarkómat. Még csak most tettek az ügyre, de máris problémákat okoz.

–George? Mi történt?–hallottam meg mögöttem Sue hangját.

–Bocsánat, nem akartalak felverni. Matthews hívott, be kell mennem.

–Ilyenkor? Hajnali hat van. Mi ennyire fontos?

–Nem tudom. Feküdj vissza aludni. Majd jövök.

–Főzzek egy kávét?

–Ne. Majd iszok bent. Csak pihenj.

–Rendben van. Szép napot.–lehelt egy csókot Sue a szám szélére, és visszament a szobába.

Villámgyors zuhanyzás után felöltöztem, magamhoz vettem a pisztolyom és beautóztam az örsre. Matthews az asztalomnál várt, a kezében egy papírral.

–Ez magának jött.–nyújtotta felém.

Egy levél volt, stílusa alapján ugyanattól, aki előző nap is írt.

Kedves George,

Hallom te leszel az új játszópajtásom. Nagyon jól fogunk együtt szórakozni. De a helyedben azt a kölyköt otthon hagynám. Nem való az ilyen nyápicoknak az, ami itt lesz. Hagyok neked egy ajándékot, valahol a városban. Remélem tetszeni fog.

Pápá

Meredten bámultam a rövid levélre, éreztem, ahogy végig fut a hátamon a hideg. Ez lehetetlen. Honnan tudja, hogy én kaptam az ügyet? Honnan tudja, hogy egy kölyök a társam?

–Mit gondol?–zavart meg a merengésemben Matthews.

–Nem tudom, mit gondoljak kapitány.

–Valami jár a fejében. Ismerem már régóta George.

–Eddig még soha nem hívott George-nak.

–Eddig még nem éreztem szükségét.

–És most igen?

–Furcsa ügy.

–Igen, az.–néztem rá Matthews-ra.–Gondolja kapitány, hogy tégla van az örsön?

–Magának nem ez volt az első gondolata?

–Még nem vettem végig a lehetőségeket.

–Titkosítom a nyomozás anyagát. Csak maga, Smith és én fogunk hozzáférni.

–Értettem.

Néztem, ahogy Matthews elballagott az irodájába, és azon gondolkodtam, hogy mi van akkor, ha csak színészkedik? Mi van akkor, ha ő a tégla. Honnan tudhatnám? Senkiben nem bízhatok meg, amíg ez a nyomozás le nem zárul. Persze, eddig sem igazán bíztam senkiben. Nem lesz nagy változás.

Nagyjából a tizedik kávémat ittam már, amikor délután három körül Matthews hivatott minket.

–Kapitány?

–Találtak egy hullát Hays-ben. Menjenek oda.

–Már van egy ügyünk.

–Éppen ezért kell oda menniük. Valószínűleg kapcsolódik

–Remek. Gyerünk Jason. Remélem, nem idegenkedsz a hulláktól.

–Amíg nem kelnek újra életre, addig jól megvagyunk.

Hays kicsit messze volt az örstől, legalább egy órába tellett, amíg odaértünk. Kicsit tartottam is tőle, hogy szétbarmoltak mindent a helyszínelők.

A hullát egy nagy raktárban találták. Ahogy beléptünk, egy köpcös zsaru elém ugrott, hogy megállítson.

–Állj. Ide tilos bemenni.

–De nem nekem.–mutattam fel neki a jelvényem.–Hanson vagyok, ő meg a társam. Könnyen lehet, hogy ez a mi ügyünk.

–Hanson?

–Igen, talán valami gond van?

–Fáradjon be, majd tájékoztatják.

A hulla még mindig a helyszínen volt, így először azt vizsgáltam meg. Egyetlen szúrással végeztek, mérnöki precizitással találták el a szívét. Azt nem tudtam megállapítani, hogy előtte bántalmazták-e. A testet felgyújtották, így a külsérelmi nyomok eltűntek. A ruhájából semmi nem maradt, még a cipője is elégett. Bizonyára valamilyen sportcipő lehetett.

–Maga Hanson nyomozó?–szólalt meg mögöttem egy női hang.

–Igen.–fordultam hátra. Rendkívül magas nő, legalább 180 centi. Hosszú, hullámos, barna haj, barna szem. Semmi smink, mégis makulátlannak tűnik a bőre.

–Lindsey Evans, CSI.

–Üdv. Meséljen nekem, mit találtak?

–Az áldozat férfi, harmincas. A halált egy szívet ért szúrás okozta, valószínűsíthetőleg a halál beállta után gyújtották fel.

–Mikor halt meg?

–Néhány órája.

–Ötlet a gyilkos fegyverre?

–Pillangó kés, nagyjából 5 centis pengével.

–Miből gondolja, hogy pillangó kés?–néztem kérdőn Evans-re.

–Nem gondolom. Tudom. A gyilkos itt hagyta a fegyvert, egy magának címzett levéllel együtt.

Nem tudtam mit mondjak. Biztos, hogy nem véletlen hagyta itt a fegyvert. De miért? Olyan mintha ez csak valami játék lenne neki. Egy elég morbid játék.

–Itt van még a levél?

–Igen, azt mondták, hogy mindenképpen várjam meg magát vele.

–Megnézném.

Ez más volt, mint az eddigi levelek. Azokat mind géppel írták, ezt viszont kézzel, nyomtatott betűkkel.

Kedves George,

Remélem, tetszik az első ajándékod. Nem volt könnyű dolgom vele, ezek a Pittsburghiek nagyon szeretnek kapálózni. Bocsi, hogy megégettem, de nem akarom, hogy túl könnyű legyen a dolgod. Majd talán a következőt jobb állapotban hagyom. Vagy rosszabban. Meglátjuk, mit mondanak a hangok. Jajj, ne nézz már ilyen meglepetten. Talán azt hitted, hogy egy épeszű ember az ellenfeled? Ó, ha tudnád. Persze ne, hogy azt hidd, hogy gonosz vagyok. Nem, nem. Én nem vagyok se gonosz, se szörny. Bár éreznéd azt, amit én. Ahogy elszáll az élet az áldozatból. Ahogy átszakítja kés és a golyó a húst. Ez maga a kéj. Ne aggódj, megérted majd. Idővel megérted. Elvégre, ez még csak a kezdet kezdete. De ne feledd. A játszma elkezdődött. Ugye kijössz játszani?

Pápá

–Mit gondol nyomozó?

–Azon túl, hogy ez egy pszichopata?

–Azon túl.

–Az biztos, hogy balkezes. És fontos volt neki, hogy egyetlen szúrással végezzen. A fegyvert azért hagyta itt, mert szeret hencegni.

–Miért pont balkezes?

–A betűk egy kicsit el vannak mosva, jobb oldalra. Írás közben a kezét húzta a papíron, és elkente a tintát. A szúrás szöge is arra utal, hogy hátulról előre nyúlva szúrtak, amihez szintén a bal keze kellett.

–Visszakérném a levelet. A laborban átnézzük, hátha van rajta ujjlenyomat.

–Vigyék csak, de nem viszem, hogy szerencsével járnak.

–Azért megnézzük. Ez a dolgunk.
–Tudom. Viszlák, Ms. Evans.

A helyet immár komoly volt, megvolt az első halott, nyom pedig még mindig nagyjából semmi.

–Jason.

–Igen?

–Kérem, hallgasd ki a környéken tébláboló csöveseket. Hátha láttak valamit. Ne sajnáljon pár dollárt az információkért.

–Rendben. Ön hova megy?

–Haza. Hajnal óta fent vagyok, aludnom kell.

Messze voltam a házamtól, több mint egy órát kellett még vezetnem, de megérte. Ruhástól dőltem be az ágyba, és órákig meg se mozdultam.