- Emily az égre nyugodj már meg! Kiabálta Matt a lány után, aki nagy léptekkel haladt a kastély mellett a sötétben - ha most oda rohansz, lehet nagyobb bajt kavarsz, mint az a másik három.

- Nem érdekel. Harry persze találkozhat, vele pedig annyi köze van az apámhoz, hogy ő tartotta mikor a pap nyakon öntötte egy kis vizel - villogott a lány szeme - szóval jogom van oda menni.

- És pontosan hová? Kérdezte a fiú és a mellkasa előtt összefonta a karjait - mert bizony én nem mondom meg, hogy hol vannak most.

- Te kis tetű - fordult meg Emily - képes lennél az apám és közém állni?

- Hogy megvédjek? Igen és még jól is aludnék utána. Emi forrófejű vagy, mint az apád és, ha most oda csörtetsz, elvonod a figyelmét arról, amiért ide jött. Azt szeretnéd? Emelte fel a hangját a fiú meglepve Emily-t - tisztázná a nevét, hogy veletek éljen szabadon.

- Látni akarom és látni is fogom - fordult meg a lány és nagy léptekkel elindult a domboldalon. Matt a hajába túrt és dühösen utána indult.

- Ennyire önző nem lehetsz - ragadta meg a lány karját Matt és vissza rántotta - mi lenne, ha kivételesen gondolkodnál?

- Engedj el!

- Nem!

- Engedj el vagy... vagy megátkozlak - szegezte a pálcáját Matt álla alá, de az meg sem rezdült.

- Nem ijesztenek már meg az ilyen fenyegetések Emily - csavarta ki a lány kezéből a pálcát, majd egyetlen mozdulattal a köpenye rejtekébe tette - várnunk kell türelmesen, mert lehet meghallok valamit, ami alapján tudjuk mi van.

- Nem szeretnéd, hogy az apámmal találkozzak ugye?

- Emily te süket vagy? Ez valami családi örökség? Csattan fel Matt - most mondom, hogy meg akarom akadályozni, hogy hülyeséget csinálj! Az apád nem tudd tisztán gondolkodni, mert belegörbül a bosszúba, és hogy az Azkabanba kellett 12 évet lehúznia ártatlanul a hülyesége miatt. Azt szeretnéd, hogy a te marhaságod miatt meghaljon?!

- Mit tudsz, te róla nem ismered...

- Találkoztam vele és éppen elég volt annyi, hogy tudjam szeret téged, de nem tudd tisztán gondolkodni... Emi nem szeretném, ha bajod esne.

- Te találkoztál az apámmal és nem szóltál? Kérdezte remegő hangon Emily és elhúzódott Matt-től - milyen barát az ilyen?

- Egy olyan, aki meg akar védeni.

- Azzal nem védesz meg, ha nem engedsz az apámhoz.

- Pedig igen, ameddig nem bizonyosodik be, hogy ártatlan, ha vele látnak bajba kerülsz.

- Nem érdekel.

- Pedig érdekelhetne, mert akkor nyomozás lesz és anyukádat is megkörnyékezik. Emily könyörögve kérlek hallgass rám - tette a kezeit a lány vállára - jót akarok és az, hogy a családod együtt legyen. Megértem, hogy rossz a magány...

- Mit tudsz te egyáltalán erről? Téged nem szerettek a szüleid, de engem igen és hiányzik ez. Rázta le magáról a fiú kezeit. Matt kiegyenesedett és lassan bólogatott.

- Igaz - mondta csendesen a fiú - nem szeretek soha sem. Ezt többször a tudtomra adták és éppen ezért akarlak megvédeni - kapta elő a pálcáját Matt meglepve a lányt.

- Nincs nálam pálca.

- Minő balszerencse, hogy nálam van ugye bár. Nem szeretek piszkosan játszani és csalni sem, de megígértem az apádnak, az anyádnak és a nagyapádnak, hogy vigyázok rád, még ha ez miatt el is veszítelek.

- Te soha nem bántanál. Lépet hátrébb Emily, de megbotlott egy kőben és hátra esett majd legurult a dombon.

- Nem is kell tekintve, hogy tudtam mi is van mögötted - sóhajtott fel a fiú és szép lassan lesétált a dombon - tudod Milly igazán érdekel, hogy az anyádtól mit is örököltél, mert sajnos az apádtól egy csomó rossz tulajdonságot.

- Kurva nagy lett a szád, hogy nálad van a pálcám - állt volna fel a lány, de megcsúszott a sáros földön és elvágod ott.

- A csúnya beszéd nem áll jól neked. Állt meg Emily előtt Matt háta kulcsolt kézzel.

- Miért nem tudok kijönni ebből a sárból?

- Mert elbűvöltem - mondta csevegő hangon Matt - minél jobban ficánkolsz annál rosszabb - ült le a földre a fiú és elővett a zsebéből egy csomag cukorkát és enni kezdte - te egy nagyon szerencsés lány vagy Emi. Megadatott neked a szeretett, a gondtalan élet és hogy nem kell, azon gondolkodnod mit eszel másnap...

- Oh, ne kezd...

-... vagy az fel kelsz-e másnap, mert a szüleid azon voltak, hogy kiöljék belőled az átkos képességedet. Nézet a lányra Matt szomorúan. Emily meg merevedett, ahogyan bele nézett a fiú szemébe.

- Úgy érted, hogy mikor azt mondtad, hogy gógyitokat hívtak akkor rajtad kísérleteztek?

- Igen - bólintott Matt - sokáig elhittem miattam csinálták, de végül rá kellett ébrednem, hogy nem. Rossz volt és úgy hittem soha nem fogom megtudni milyen mikor szeretik az embert... aztán megismertelek téged a családodat, Ginny-t, Luná-t és Neville-t. Éppen ezért akarlak megvédeni... mert mindenki közül te vagy a legfontosabb.

- Matt...

- Várj - intette le a fiú a lányt és kiegyenesedett ültében és szemöldök ráncolva füllelt - hallom őket... a francba. Ugrott fel idegesen Matt.

- Mi a baj?

- El kell menni innen.

- Miért?

- Nem mondtad, hogy egy vérfarkas. Nem mondtad! kapta ki a lányt a sárból és húzni kezdte - Harry-ék tudják az egész történetet az apádról... de az a nyomorult megszökött - nézelődött Matt idegesen és fülelt.

- Pettigrew?

- Az.

- Mit hallasz még?

- Erre tart - suttogta Matt és elő kapta Emily pálcáját és a lány kezébe nyomta.

- Még is ki?

- A keresztapád - nyelt egyet a fiú.

- Stupor! Kiabálta a két gyerek egyszerre és a hátuk mögé lőttek.

- Oh, apus szakadj már le rólunk - tért ki a farkas elől Emily.

- Egek, ha ez túlélem lesz az anyádhoz egy két szavam - kiabálta Matt és a farkas szeme közé lőtt - bocsánat professzor úr.

- Nem gondoltam volna, hogy egyszer így látom - nyelte egy nagyot Emily, mikor sarokba szorultak és az egyik fáig hátráltak.

- Én sem hittem volna, hogy ez a nap idáig fajul. Én csak tégedet akartalak meg állítani erre ez - nézet Matt Emilyre és megfogta a lány kezét - szerinted ha ez túl éljük tanulhatunk még itt?

- Nem lesz semmi bajunk - szegezte a farkasra a pálcáját Emily - STUPOR! Kiáltott mire a farkas megperdült és nyüszítve földet érett a földön, miközben Matt az egyik farönköt repített feléje. A vérfarkas legyőzötten elkotródott és a két gyerek lerogyott a földre.

- Haragszol még rám? Kérdezte Matt hosszú percekkel később. Emily rá nézet majd a vállának dőlt.

- Azt hiszem nem, de az egész nyarat nálad töltöm és kitúrlak az ágyadból. Mondta a lány és Matt hangosan felnevetett és homlokon csókolta Emilyt.

- Legyen úgy.

Ahogyan haladtak a domboldalon fent meghallották a szárnyak suhogását az égen és felpillantottak.

- Az ott Csikócsőr - mondta Emily - hát meg menekült.

- Ül rajta valaki - ráncolta a szemöldökét, majd a lányra pillantott, aki döbbenten nézte az égen tovaszálló hippogriffet.

- Apa az - suttogta Emily - elment.

- De legalább nem hallott. Meglásd hamarosan ír neked - fogta meg Emily kezét Matt - egy nap mindenre fény derül, és majd győznek bocsánatot kérni tőle és az anyától.

- Honnét veszed ezt?

- Érzem Milly. Indult el Matt és a lány elmosolyodott.

- Tudod apa becézte anyát. Először Beth-nek, mint most apus és végül Bells lett. Vicces, hogy te is becézel.

- Zavar?

- Nem - ingatta a fejét Emily - cuki. De Jay előtt, ha jót akarsz, ne tedd.

- Az életösztönöm fejlett.

Remélem tetszett nektek ez a szösz :) Nem volt nagyon izgalmas vagy valami, de azért tényleg remélem, hogy egy kicsit tetszett nektek :) Matt egy kicsit beszélt a múltjáról, de a teljes igazságot nem mondta el. Szerintetek mit rejteget még a fiú?