1993. december 24

Emily a fa alatt feküdt és nézte a villódzó fényeket Murdockkal, aki le se tudta venni a fénypontokról a szemét. Matt az asztalnál írta a téli szünetre kapott dolgozatokat és közben el-el csócsált egy süteményt. Lyall a kanapén feküdt és ütemes horkolással kísérte Celestina Maggica énekét, miközben a hasán lévő üres tányért szorongatta.

- Morry szakadj el a fényektől és hozatok be fát Matt-el. Kiáltott ki Liz, mire Murdock felnyögött és Lyall méltatlankodva felhorkantott, de aludt tovább.

- Maradj, csak én majd hozok - állt fel Matt és Murdock vissza dőlt fényeket bámulni neki nem kellett kétszer mondani, hogy maradjon. Matt felkapta a kabátját és bele bújt a csizmájába, majd kilépet a teraszra. A friss hideg tiszta levegő kellemes volt és a csillogó hó ragyogása, ahogyan a házból ki jövő fény táncolt rajta meseszerűnek tűnt. Mosolyogva kapta fel a fás kosarat és vidám karácsonyi dalocskát kezdett dúdolni és arra gondolt, hogy kijön a teraszra kicsit pihenés képen és folytatja a történetét. Már majd nem oda ért a fészerhez, mikor valami különös zajra kapta fel a fejét.

- Van itt valaki? Kérdezte.

Liz tarkóján felállt a szőr és aggodalmasan lépet ki a nappaliba éppen, akkor mikor Emily és Murdock is szemöldök ráncolva álltak fel a földről.

- Ti is éreztétek? Kérdezte Liz.

- Igen. Valaki lehet a birtokon. Mondta aggodalmas hangon Murdock.

- Maradjatok ide bent én körül nétek. Apa ébredj fel. Szólt Lyallra Liz, de az csak horkolt tovább, mire a nő dühösen a férfira dobta a törlő kendőt mire felriadt - apa pálcát a kézbe valaki van a birtokon.

- Mi van? Ült fel Lyall, majd ijedt rezdült össze mikor unokája rémülten sikkantott fel.

- Matt ki ment fáért - mondta kétségbe esetten Emily és elrohant az anyja mellett és kivágta az ajtót pont, akkor mikor Matt előre hajolt a sötétbe ahonnét a hangot hallotta.

Matt nem tudta először mit látott, de annyi biztosan, hogy egy fekete kutya ugrott elé, majd egy nagyra nőt vadmacska, akik azonnal előre rugaszkodva a sötétségbe vesztek. Döbbenten állt kezében a kosárral és nem tudta hová tenni az dolgot.

- Matt gyere már el onnét az égre - rohant a fiúhoz pálcával a mezítlábas Lyall.

- Lyall papa maga is látta? Egy kutya és egy vadmacska - mutatott előre Matt.

- Persze, hogy láttam cukorbeteg vagyok és még nem vak - méltatlankodott a férfi és megragadta a kabátjánál fogva a fiút, aki felkiáltott.

- Az ott egy sas? Egy igazi sas? Kérdezte vidáman.

- Az égre fiam gyere már nem szabad most kint lennünk. Most komolyan szent este sincs nyugta az embernek? Hol van ilyenkor Roy, mikor kellene?

- De Lyall papa nézd ott egy nagy sas.

- Nekem aztán csak óvatosan kislányom, és ha lehetne, ne öljetek meg senkit! Még is csak szent este van! Kiáltott a sas után a férfi.

- Hogy mi? Akkor azok az állatok Emi, Morry és Liz volt? Kérdezte Matt, mikor Lyallnak sikerült felrángatni a teraszra és remegve mutatott a sötétségbe - animágusok?

- Oh, már egy ideje szóval nem lesz gond - legyintett Lyall - ha jó fiú leszel téged is ki tanít a lányom, de az a verzió nem éppen törvényes így szóval ne hirdesd. Terelgette Matt-et a házba a férfi, majd gyorsan maga után bezárta az ajtót.

- A kutya Emily?

- Igen és az a hatalmas vadmacska meg Morry az a sas meg Liz. Imádni valóak voltak, mikor még picik voltak mármint Emily-ék - lágyult el a férfi hangja - de mond mit láttál mi támadott meg?

- Fogalmam sincs - ingatta Matt a fejét - de annyi biztos, hogy valami rossz.

- Dementor talán? Oh, a francba - dőlt az ablaküvegnek Lyall - patrónust csak Liz tudd. Annyi mindent megtanított nekik pont ezt nem.

- Te ki vagy? Szegezte a pálcát a varázslóra Liz, mikor az elterült a hóba az átkától és a varázsló a legközelebbi fához kúszott, miközben egy hatalmas vadmacska és egy fekete kutya tartotta sakkban.

- Esküszöm nem akartam a kölyköt bántani. Kezdett bele a férfi, de Liz leintette.

- Nem ezt kérdeztem. Mondta vészjóslóan.

- Cellas Xarel vagyok, egy rohad béna tolvaj asszonyom és a pálcámat valahol elhagytam. Fegyvertelen vagyok.

- Mit akartál valójában a fiamtól? Őszintén válaszolj, mert ezen múlik az életed. Mondta ridegen Liz.

- A kölyköt kellett volna elrabolnom, hogy a szülei pénzt tudjanak érte kérni magától. Esküszöm, hogy ez az igazság - mondta kétségbe esettem, mikor a kutya közelebb ment hozzá és rá vicsorított.

- Rosenwoodék?

- Igen.

- Oh, értem. Menjetek vissza és vigyázzatok Matt-re - fordult Liz az állatokhoz - ne mozduljatok mellőle és mondjátok, el a nagyapátoknak mit mondod ez a csótány.

- Hé, én elmondtam, amit tudni akart így ugye nem öl meg? Kérdezte remegő hangon a férfi és figyelte, ahogyan az állatok el tűnnek az erdő sötétjében.

- Roy? Szólalt meg Liz, mire megjelent egy hatalmas termetű férfi és Cellas majd nem felsírt.

- Neee, könyörgöm ne.

- Oh, de rég láttalak haver - gyújtotta meg a szivarját a férfi - mikor is? Oh, igen pont akkor mikor kezedet lábadat eltörtem akár egy ropit, úgy két éve. Mit is mondtam neked arról, hogy mi lesz veled, ha még egyszer találkozunk?

- Könyörgöm, bármit megteszek, de ne adjon a kezére - kúszott Lizhez a férfi és megragadta a lábát.

- Ne érj hozzám. Roy szedd le rólam, de azonnal ez a féreg hozzám ért. Mondta undorodva Liz mire Roy felkapta a férfit és a fának szegezte és rá vicsorgott.

- Mond aranyom, hogy kettétéphetem - nézet Lizre reménykedően Roy - úgy is egy kis féreg. Ilyen gyorsan kiadni a munkaadódat még embertől nem láttam pedig sok mindent láttam.

- Nem érdemes rá - legyintett Liz, majd végig mérte a férfit és elmosolyodott - de hasznomra még lehet... vagy is máséra. Mosolyodott el a nő sötéten és Roy bele borzongott, majd Cellas-ra nézet.

- Azt hiszem, most kellene inkább a halálért könyörögnöd, mert ez csak egyet jelenthet.

- Mit?

- Vidd el Lotte-hoz - mondta a nő és Cellas kérdőn nézet Roy-ra, de az nem foglakozott vele.

- Mit csináljon vele?

- Szedjen ki belőle mindent, amit kell... mert sunnyog.

- Asszonyom én nem... - ingatta a fejét Cellas.

- Nem adtam engedélyt neked megszólalni. Förmedt rá Liz.

- Hallod nem adtak engedélyt! Szóval kushadj! Elviszem a férget és kicsit azért nosztalgiázok útközben... ugye bár nem baj, ha kicsit felidézzük a régi dolgokat. Ugye Cellas, mint két régi cimbora. Vigyorgott el szélesen Roymund.

- Azért egyben érjen oda Roy, olyan kihallgatható állapotban. Jó?

- Ez csak természetes.

- Ha végeztél gyere vissza vacsorára - Fordult meg Liz.

- Te lelketlen örült nőszemély! Megígérted, hogy életben hagysz! Üvöltötte Cellas és a nő megtorpant.

- Még élsz nem? Hitetlenkedett Liz - hidd el még jó kedvemben találtál és  jó évben, meg persze a sütőben van a vacsora és ha rád pazarolnám az értékes drága időmet félő, hogy tönkre menne a vacsora amin dolgoztam. De hogy ez után mi lesz, veled az csak rajtad múlik. Viszlát Xarel. Sietett el a nő és Cellas rémülten üvöltött utána.

- Nem vagytok bejelentett animágusok ugye? Kérdezte a nyilvánvalót Matt, mire Emily és Murdock csak vállat vont.

- Fiam ebben a családban nincs olyan, hogy teljesen törvényes, de azért tiszteljük a törvényt... legalábbis egyes részeit. Ezt majd megtanulod te is.Bólogatott bölcsen Lyall.

- Liz sincs bejelentve?

- Persze, hogy nincs szóval érted ez jó volna, ha nem tudódna ki. Kicsit kényes lenne a dolog az ő helyzetében - csapta össze a tenyerét Murdock, majd vállat vont.

- Persze. Tényleg hozzá kellene szoknom. Bólogatott Matt és oda nézet a belépő Lizre.

- Ugye nem öltétek meg - állt fel Lyall kétségbe esetten.

- Természetesen nem. Roy elvitte Lotte-hoz.

- Oh, szegény - mondta mindenki egyszerre a szobában.

- Mi lesz vele és kiért jött ide az a férfi? Emily mondta, hogy valamiért ide jött. Állt fel Matt és a nő elé sétált.

- Nem mondta el? Kérdezte Liz és a lányára nézet, aki lehorgasztotta a fejét - a szüleid küldték, hogy elvigyen és fizessek érted nem kevés pénzt gondolom. De ahogyan a döntéseik nagy része ez is rossz volt. Vagy is rossz embert választottak, ami persze nekünk jó. Egész gyorsan elköltötték a pénzt, amit adtam nekik.

- Most mit teszel?

- Amit ilyenkor szoktam. Visszavágok - mosolyodott el a nő.

- Bántott őket?

- Matt csak te miattad nem fogom őket... bántani. De nem is hagyom magam. Azt, hogy mit teszek az csak az én dolgom, de nem bántom meg őket... hiszen az bűncselekmény és én ilyet nem teszek. Simogatta meg Matt arcát Liz és a fiút abban a pillanatban döbbent rá, hogy mire célzott is valakikor a nő neki arról, hogy ő nem teljesen jó, mint hiszi. Ám ennek ellenére nem is tudott volna jobban megbízni Lizben, mint akkor abban a pillanatban.

Kicsit kiléptük a Roxfort árnyékából és egy újabb apró mellék szál kezdettét mutattam be illetve Matt rá jön, hogy újdon sült családja nem éppen az aminek hitte először... bár ez nem is zavarja annyira. Mondjuk azt, hogy annyira nem lepődött meg XD. Remélem tetszett nektek :)

És kaptam egy újabb szép fanartot, ami külön jó, mert éppen ez a szösz az animágiáról szólt egy kicsit erre ezt a gyönyörűséget kaptam :3

Az erdő jelenet ahol egy helyen volt a család egy rövid időre :)

Alkotó: Szofi_05