Emily feldobta a lábát az ülésre és úgy nézetk ki a vonat ablakon miközben megállás nélkül morgott akár egy kutya. Neville és Ginny tanácstalanul nézet a füzetébe író Mattre, aki felpillantva csak legyintett.

- A szokásos csupán. Összeveszett Lizel – mondta a fiú, mire Neville bólintott és el kezdte majszolni a csokibékáját csak Ginny ráncolta a szemöldökét.

- Min? Kérdezte a lány, mire Emily oda kapta a fejét.

- Csak közöltem vele, hogy szívtelen és lelketlen – sziszegte szinte a lány.

- te meg hülye vagy. Az anyukád egyik sem. Imád téged ezt te is tudod. Csak nem valamit megtiltott neked, ami veszélybe sodorna és ezt te nem méltányoltad? Kérdezte Ginny mire Emily tátott szájal meredt rá, míg Matt somolyogva folytatta az írást – vagy is igen. Fel háborító mikor egy anya aggódik a lányáért – ingatta a fejét Ginny.

- Akkor is...

- Emily tavaly szoborként végezted és az anyád majd belehalt mikor megtudta. Gondolj néha rá is nem csak önző módon magadra.

- Nem vagyon annyira önző.

- De buta igen – szólalt meg az újságba mélyedő Luna az ajtónál – mi van ha úgy váltál el az anyukádtól, hogy többet nem látod? Mi van ha valami történik vele? Most szabadon kóricál egy gyilkos mi van ha utoljára kerül véletlenül az anyukád?

- Anyukámat nem lehet csak úgy legyőzni...

- Mindenki legyőzhető lásd Tudjukki is fűbe harapott – szólt közbe Neville - és emlékez a nagyapádat is legyőzték pedig tehetséges párbajozó volt és szegény nagymamádat is megölték. Hidd el tényleg jobb úgy elválni valakitől ha nincs harag köztettek.

- Most nincs olyan idő. Anya nincs veszélybe és kész – makacsolta meg magát Emily – és lezártnak tekintem a témát. Beszéljünk valami másról. Hogy telt a ti nyaratok? Kérdezte a lány látványosan kerülve a róla szóló témát.

- Eltelt – motyogta Neville – ahogyan hallottam Matt most már a testvéred.

- Nem a testvérem! Mondta egyszerre Emily és Matt.

- Ha Emily anyukája örökbe fogadta, akkor lényegében testvérek letettek.

- Csak a gyámszülőm lett. De ettől nem lettünk testvérek Emivel ő a legjobb barátom.

- Ja – bólogatott a lány.

- Azért elhívhattál volna magatokhoz Emi – mondta kissé bosszúsan Neville.

- A mamáddal utaztatok össze vissza. Hitetlenkedett Emily.

- Éppen ezért kellet volna.

- A mamádról van szó könyörgőm előbb meggyőzök egy vérfarkast a vegán étrend élvezetéről, mint a te nagy mamádat valamiről. Forgatta a szemét Emily – veled Luna?

- Apának segítettem az újságnál – mondta álmatagul, majd vissza tért a fejel lefelé fordított újságához.

- Én meg már beszámoltam nektek a leveleimbe. Mondjátok nem vagytok kíváncsiak ki lesz az új SVK tanárunk? Szegény Lochart professzor a Mungoban van.

- Nem tudom, de annyi szent 1000-szer jobb lesz, mint az a nyomorult – húzta el a száját Emily.

- Ne mondj ilyeneket – fújta fel az arcát Ginny.

- Pedig egy nyamvadt tolvaj, aki más hős tetteivel villogott ezt te is tudod és a sors igazságosan megbüntette. Nem sajnálom. Makacsolta meg magát Emily, majd a vonat hirtelen megállt és a lány gyanakodva ráncolta össze a szemöldökét – nem szoktunk itt meg állni.

- Valami történhetett – csukta be a könyvét Matt és az ablakhoz lépet pont akkor mikor a lámások kihunytak.

- jaj – sikkantott fel Ginny és Neville egyszerre.

- Én megkeressem Ront – szólalt meg Ginny.

- Én is veled megyek – mondta vékony hangon Nevile és egy pillanattal később már ott sem voltak.

- Miért álltunk meg? Kérdezte Luna.

- Nem tudom, de valami oka csak lehet. Suttogta Emily.

- Elellenőrzik a vonatot – szólalt meg halkan Matt és megfogta Emily kezét – valami rossz közelit az egész vonat retteg.

- Kik ellenőrzik? Kérdezte Luna.

- Dementorok – mondta Emily, mikor megérezte a hideg karcolását a bőrén a hűvös szellő rémisztő érintését – Sirius Black-et keresik.

Luna még a fia kereken is csokoládét majszolt a Weasley ikrekkel, mikor az befordult a kastélyhoz. Lee Jordan kíváncsian figyelte a maga elé meredő Emilyt.

- Honnét tudtad? Szólalt meg végül.

- Mit?

- Hogy a csokitól jobban leszünk.

- Anyám mesélt róla, hogy jót tesz. A csoki megnöveli az endorfin vagy is a boldogság hormont, ami segít, mikor a dementorok bezabálták tőled az összeset. Csúf sötét lények ezek melyek csak fájdalmat és ürességet hagynak maguk után.

- Ezek őrzik Azkabant – szólalt meg Matt – sok rab megtébolyult mellettük.

- Nem, csodálom – ette meg az utolsó darab csokit Fred – vajon Black mennyire görbült be ott, már mint mennyire lett zizibb a bekerülése óta?

- Szerintem ezt ne akard tudni. Felelte halkan Emily. Matt fél szemmel figyelte a lányt és bár nem kellett a fejébe nézni tudta nagyon jó, hogy gondolatai az apja körül forognak és rettenetesen aggódik érte.

- Tudod Matt ez a nap már nem lehet rosszabb – sóhajtott fel Emily mikor leszállt a fia kerékről és a fiú – nem hiszem, hogy tudd még valami újat mutatni.

Emily, majd nem hogy felkiáltott és felugrott a helyéről, mikor meglátta a keresztapját a tanárok soraiba és szeme villámokat lövellte. Matt aki őt figyelte a fejét fogta, mert Emily rá irányította a gondolatait és ha akarta volna sem tudta volna kivédeni azt a harsány gondolat kiabálását, amit a lány művelt. Nem ismerte szerencsétlen apusnak nevezett férfi, de előre sajnálta.

Remus aki azonnal kiszúrta a keresztlányát a tömegből most fa arccal meredt maga elé, hogy véletlenül se kelljen rá néznie pedig Emily szinte már lyukat égetett belé úgy figyelte. Ahogyan Liz és az apja megjósolta a kis Sárkányuk nem fogja el nézni a meglepetést... ha eddig nem is félt isten igazából most benne volt a félsz.

- Valami baj van Emi? Kérdezte meg Ginny.

- Semmi csupán azt hiszem el kell majd beszélgetnem az apámmal hamarosan – felelte hűvösen a lány.

- Remélem a leveledben nem fogsz anyukádra panaszkodni – ráncolta a szemöldökét Ginny.

- Oh, nyugi másról kell vele tárgyalnom – felelte sötéten Emily és gonosz mosollyal az arcán meredt Lupin felé, aki pontosan abban a pillanatban nézet rá.

- Akárcsak az apja – gondolta magában Remus – szakasztott mása.

Nem lett a legjobb, amiért bocsika :( de remélem találtatok benne valami jót is. Igyekszem a következővel :)