Emily duzzogva ült be a hátsó ülésre míg Matt a jobb oldalára ült. Napok óta tartott a folyamatos morgása és ellenkezése és még akkor sem volt hajlandó abba hagyni, mikor Murdock haza ment illetve mikor Japer-ért és Nicholasért eljöttek a szülei. Sötéten tekintett mindenkire és igazi haragjának a tárja az anyja volt, akire roppantul ijesztően próbált nézni az ülésről összefont karjaival.

- Hiába duzzogsz, akkor sem engedem, hogy apád után nyomoz – ült be Liz és kihajtott a házuk kocsi feljárójáról – most nagyon csúnya vagy. Ugye tudod?

- Nem érdekel – válaszolt Emily és Matt szinte láttatatlanul elmosolyodott, mikor lopva a lányra nézet, aki kis kézi tükrével elellenőrizte igaza mond-e az anyja. Csupán szemén látszott, hogy fortyog benne az indulat, mert szürke szemei szinte türkizes árnyalatot öltött bár akkor is ilyen volt, mikor roppant boldog volt, de akkor apró ezüst szikrák is csillogtak a szemének íriszén állapította meg a megfigyelését Matt.

- Mond ezért küldted el Jay-éket ugye?

- Nem küldtem el őket, ha nem értük jöttek a szüleik. Azértr mert ti Jay-el szövetkeztettek arról én nem tehetek.

- Te honnét – kapta fel a fejét Emily, majd Mattre nézet dühösen, aki tanácstalanul nézet vissza rá.

- Nem Matt volt, aki elmondta, ha nem az ikrek. Aggódnak érted, aminek vannak alapjai. Ők írtak a szüleiknek, hogy haza mennének,

- Hazugság! Csattant fel Emily – Icha és Lotte a te parancsodra jöttek el, mert ők téged szolgálnak.

- Nem a szolgáim Emi – nevetett fel Liz a feltételezésen – ha még is kérek valamit azt barátságból teszik, de van amikor honorálom a szolgáltatásaikat megjegyzem mind a ketten igen drágán dolgoznak. Szóval jól megtollasodtak rajtam.

- Hát legyen, akkor nem a szolgáid, ha nem hűbéreseid...

- Kicsim nem a középkorban élünk – forgatta a szemét a nő és befordult az egyik utcából – Icha és Lotte régi barátaim és maradjunk ennél a fel állásnál. Rendben?

- Akkor is elvitték Jay-éket.

- Egész nyáron nyúztad őket szerintem elégé tönkre tetted őket főleg Jay-t, akinek a szívét nem egyszer törted darabokra hol a szavaiddal hol pedig a tetteiddel. Egész nyáron nem látták a szüleiket és a kishúgukat biztosan azért vigyázottak már nekik.

- Én meg évek óta nem találkoztam az apámmal. Egyetlen nyomorult emlékem sincs róla! Csattan fel Emily.

- Emily Anne! Ha azt mondtam nyugton maradsz, akkor azt is teszed vagy esküszöm menten megfordulok és nem fogsz menni az iskolába és bezárlak a szobádba ahogyan Dursley-ék tettét tavaly az unokatestvéreddel és eldobolom a kulcsolt. Hidd el nem lesz senki, aki megment én tőlem az biztos – villogott Liz szeme és dühösen csapott a kormány kerékre. Matt próbált bele olvadni az ülésbe és nem figyelni annyira a nő és barátnője vitájába – Ideje lenne felfognod, hogy apádat nagyobb veszélybe sodornád, ha felvennéd vele a kapcsolatot és te ezt tudom nem szeretnéd. Figyeld meg, ha lesz apádnak lehetősége jelentkezik.

- Te igazából nem is aggódsz érte! Kiabálta dühösen Emily.

- Ezt meg honnét veszed?!

- Soha nem szereted igazából tudom és kész! Ha igen is szereted volna nem mentél volna hozzá Sebihez!

- Szerettem és még most is szeretem az édesapádat, de azt hittem soha sem fogom újra szabadon látni...

- Akkor is kutya kötelességed lett volna egyedül maradnod – vágott az anyja szavába Emily dühösen és Matt látta, ahogyan a nő az ajkába harapva bólintott és a könnyeit próbálja lenyelni.

- Emily ezt nem kellett volna – szólalt meg Matt – anyukád akkor nagyon fiatal volt és nem az örök magányra lett ítéltettve, mert az apukád meggondolatlan volt. Elhiszem, hogy aggódsz érte de közben megbántott az anyukádat.

- Te meg mit szólsz közbe? Mit tudsz te az egészről? Mit tudhat arról milyen apa nélkül fel nöni? Csattan fel a lány és Matt szomorúan lehajtotta a fejét.

- Ez igaz, de te meg azt nem tudod milyen mikor van családod még is idegen vagy köztük. Te még fele annyit sem szenvedtél, mint sok más gyerek akik nem is ismereték a szüleiket. Lásd ott van Harry. Te meg itt azon hisztizel, mert az apukáddal nem tudsz beszélgetni arra is fittyet hányva lehet ez okozza a vesztét. Te egyáltalán felfogtad milyen sorsra jutnak az olyan rabok mint Sirius Black, ah egy idő után betelik a pohár a Minisztériumnál? Nézet sötéten Matt a lányra, kinek a levegő is megfagyott az ereiben.

- Mi? Kérdezte a lány.

- Dementor csók – felelte Matt – kiszívják az ember lelkét és csak egy üres test marad ami addig működik, míg a szíve meg nem áll. Ezt a sorsot akarod az apádnak? Kérdezte a fiú élesen és Emily abban a pillanatban olyan fenyegetőnek látta Matte-t, mint valami fenevadat.

- Nem – felelte Emily halkan.

- Helyes. Anyukád éppen ezért intett óvatosságra, mert meg gondolatlan és forrófejű vagy!

- Gyerekek jobb lenne ezt most abba hagyni – szólalt meg Liz halkan és rátért az autó pályára és Matt az ablak üvegnek nyomva a fejét elhallgatott ahogyan Emily is. És egész úton a pályaudvarig nem hangzott el egyetlen egy szó sem a kocsiban.

A vonatnál Emily be mutatott egy gyors búcsúzást és köszönés nélkül el is tűnt Matt meg a fejét ingatta követte, miközben Liz kísérte őket a szemével. Szomorúan sétált a vonat mellet, ahogyan elindult és hiába emelte fel a kezét és integet, de csak Matt intett vissza míg Emily dacosan elfordította a fejét.

- Vihar az otthonodban? Szólalt meg Lucius Malfoy a nő mögött és Liz arcáról lehervadt az a kis mosoly ami rajta volt. Hideg érzelem mentes arccal nézet a férfira, aki egyenes karolt nyelten állt a felesége oldalán.

- Narcissa, Lucius milyen öhm... öröm látni benneteket – húzta el a száját Liz.

- Miért volt ilyen haragos a kis Emily arca? Nem tudja, hogy így milyen csúnyácska? Kérdezte a nő és Liz legszívesebben orrba gyűrte volna.

- Csupán kamaszkori duzzogás.

- Talán az zavarja, hogy örökbe fogadtad a kis Rosenwood gyereket. Igen felelőtlen tett volt a részedről még egy gyereket a gondjaidba venned. Főleg egy elszegényedett család fiát.

- Segíteni soha sem szégyen és Matt igen okos és jó gyermek. Emily roppantul szereti szóval nem kell aggódnod Lucius.

- Örülök, hogy a gyerekek ilyen jól kijönnek. Remélem az én Draco fiammal is ilyen jó viszonyt fog kialakítani, mert sajnos tavaly nem sikerült.

- Milyen szörnyű – mondta szarkasztikus hanggal Liz és a fejét ingatva el akart lépni, de Lucius az útján állta.

- Gondolom hallottad, hogy Sirius Black erre kószál.

- Igen halottam, de remélem nem úgy gondolod, hogy én vagyok a Minisztérium Sirius Black detektora.

- Pedig régen nagyon közeli viszonyba voltatok – mondta Narcissa.

- Ha akarsz utalni drágaságom, hogy volt közte és köztem intim viszony, akkor mond ki nyugodtan nem fogok haragudni rád hidd el.

- Hát ezt rebesgették.

- Igen, lefeküdtem vele – mosolyodott el a nő – bár utána bántam-e, hogy oda adtam magam annak, akinek köszönhetően meghaltak az öcsémék? Nem – ingatta a fejét a nő meglepve a házaspárt – mert ennek ellenére roppantul élvezetes volt , ahogyan a férjemmel is. Ajánlom figyelmedbe a szeretőt Cissy hidd el bármelyik kapcsolatot feldobja. Kacsintott Liz a döbbent házaspárra és Liz felhúzott orral ott hagyta őket. A Weasley házaspár, akik fültanúja volt az egész beszélgetésnek köpni nyelni nem tudott. Arthur leplezve a nevetését halk köhögésnek álcázva karon ragadta a feleségét és Liz után húzta.

Arthur a nőt a kocsijánál érte utol miközben a neje után sétált igen csak bosszúsan és még az sem dobta fel, hogy Liznek nem sikerült kinyitnia az ajtót.

- Hülye kocsi ne szórakozzál már velem... oh ne már ez a lakás kulcs – dőlt a kocsira nő.

- Elizabeth – szólalt meg Arthur nem messze tőle. Liz a hang irányába fordult és lágyan igazan elmosolyodott.

- Arthur, de jól néz ki. Szép a színed és neked is Molly. Hogy van William?

- Bill – szólt közbe Molly.

- Jól van és élvezi a munkáját. Nagyon jól éreztük magunkat, ha mondhatom azt feltöltődünk. Sietett a beszélgetést folytatni a férfi még mielőtt a felesége meggondolatlanságában rosszat mond.

- Ennek igazán örülök. Mosolyodott el a nő és neki dőlt a kocsijának – elvihetlek bennetek?

- I... kezdett bele volna a férfi, de felsége metsző pillantását érezte a hátába fúródni – oh, neeem. Sok dolgunk van és nem igazán érünk rá kocsikázni akármilyen is hívogató – sóhajtott fel Arthur.

- Mi sem akarunk feltartani – mosolyodott el kényszeresen Molly – de mond miért volt szegény kicsi Emi mennyire kedvetlen?

- Mert nem engedtem az apjához - ingatta a fejét Liz akaratlanul, majd zavartan elpirult – vagy is csak a gond van vele és nem akartam, hogy Emily-t rossz útra vigye és ezt nem tudja elfogadni.

- Ez szörnyű – mondta halkan Moly őszintén – és ezért képes rád haragudni?

- De majd megbékél. Matt ügyesen tudja kezelni a kirohanásait... neki jelek szerint van hozzá türelme és ideg rendszere – vont vállat Liz – én csupán Emily anyja vagyok ami szerint most per pillanat a legnagyobb bűn Emi számára.

- Pár nap és minden rendbe jön – veregette meg Liz vállát Arthur.

- Úgy gondolod? Tiszta apja nem felejti a sérelmeket – sóhajtott fel Liz.

- A távolság segít figyeld meg. Nem lesz a közlébe egyetlen egy rokona sem és akkor rá ébred milyen butácska volt – vigasztalta a férfi és Liz felnevetett.

- Hát itt kezdődnek a bajok Arthur. Igen is lesz rokon a közelébe.

- Nem a kis Matt-re gondoltam vagy Harry-re.

- Én sem Arthur én sem – ingatta a fejét Liz és a Weasley házaspár tanácstalanul néztek össze.

Na, el kezdődött a szabadságom és piszkosul jó, hogy végre le tudtam ülni ;) Igyekszem minél több fejezetet és szöszt alkotni és remélem sikerül is a dolog. Ez most jóval hosszabb let, mint az előzök ami engem is meglepett, de úgy gondolom nem haragszotok érte xD

A későbbiekben fontos lesz egy kettő elejtett dolog ebből a szöszből vagy is enyhe utalás van rá. Mint pl Matt viselkedése és Arthur utolsók közötti megjegyzése ;)