A tábor tűz fényénél ültek miközben a fagylalt kelyhüket kanalazták és teljes átéléssel figyelték a mesélő Lizt.

- Csend honolt még a szél se susogtatta meg az őszi leveleket a fákon vagy csalogatta ki az egeret a holdfénybe. Messze a kóborlóktól, akik az erdőt járták egy pillanatra megálltak, mikor felvonyított egy farkas és oly közelinek hangzott, mintha a fülük mellett szólt volna. De ők nem rezdültek össze nem fordultak meg csak mentek egyenesen bátran. Dacoltak ők már sok mindennel nem tudta volna megállítani senki sem őket, majd pár lépés után egyszerűen ködé váltak és megszűntek embernek lenni – fújt ki egy adag füstöt a nő és a gyerek alakok állatokká formálódtak – a vezetőjük erős szarvassá változott, nővére büszke sassá és jó barátjuk hűséges kutyává vált. Így mentek már tovább a hang felé egy tisztásra ahol egy farkas ült és szomorúan bámulta a holdat.

- Egy vérfarkas – suttogta Ron halkan és lélegzet vissza folyatva hallgatta a nőt.

- Bizony az volt. A három jó barát szívéének igen fontos személye vérfarkaskorban szenvedett és hogy enyhítsék magányát animágiát tanulva alakot formálva állatképében vele tudtak lenni. Mert nincs rémesebb dolog az elhagyatottságnál a szomorú magánynál. Ez ment évekig és lassan a farkas úgy érezte ér valamit még ha nem is sokat de vannak olyanok... akiknek igazán fontos. Mosolyodott el a nő – ám a bánat, a fájdalom bekopogott mindannyiuk ajtaján. A szarvas egy aljas és gonosz vadász ölte meg gyönyörű hitvesével és csak kicsi gidájuk menekült meg, de sorsa szomorúbb lett, mint bárki gondolná. A kutya elvesztett mindent mi a szívének kedves volt közöttük önmagát is ostoba bizodalmának köszönhetően, a sas már nem reppent fel nem szárnyalt az égen soha többet csak kicsi fiókájára figyelt és egyetlen egy megmaradt barátjára. Így ez a mese nem végződik szépen, mert a múlt örök kopóként üldözi mindannyiukat. Csupán annyit mondanák nektek gyerekek, hogy szép dolog a barátság mert van ami a halálon túl is tart de van, ami az első akadálynál elemészt és a mélybe ránt. A bizalmat és barátságot okosan kössétek meg, mert úgy jártuk ahogyan a farkas, a szarvas, a kutya és a sas.

- Ki árulta el őket? Kérdezte Fred kíváncsian.

- Egy barátnak gondolt aljas áruló. Ő juttatta vadász kézre a szarvas és a családját és juttatta örök rabságba a kutyát és ítéltette magányra a farkast és a sast.

- Mi lett az árulóval? Kérdezte Ginny. Liz a tűzbe meredt, majd a fejét ingatta.

- Sokan azt mondták meghalt, de a sas tudta nagyon jól, hogy életben van csak lapul és rettegve kucorodik valahol ahol nem talált rá még a sas. De egy nap elnyeri méltó jutalmát a gaz.

- Én is nagyon remélem - mondta sötéten Emily és megpiszkálta a botjával a tűzet. Matt aki mellette ült gyanakodva nézte a lányt és úgy gondolta a kelleténél jobban felzaklatta a mese.

- Van ennek a történetnek valós alapjai? Szólalt meg a fiú – mármint nem mondta el kik is valójában a szereplők.

- Ha nevük valaha is volt azt már nem tudni. Ingatta a fejét a nő és Matt lemerte volna fogadni, hogy a nő igen is tudja kikről beszélt – na mára elég lesz a meséből – csapta össze a kezeit a nő – sipirc aludni, mert holnap nem lehet kiimádni titeket a sátorból.

- Bizony mert holnap adósa nekünk egy bemutatóval. Emi mondta, hogy terelő volt, mikor az iskolába járt. Csillant fel George szeme – reméljük tanulhatunk valami jó taktikát.

- régen volt már mikor én seprűn ültem, de legyen bemutatom milyen is volt egykoron. Na, akkor aludni. Jay te nem Emihez mész – ragadta meg a mellett el siető vámpírkát – tűnés a fiúk sátrába.

- Ne már – húzta el a száját Japer – vad idegen kölykökkel aludjak?

- Már nem vagytok idegenek egymásnak morci – ölelte meg Murdock a fiút – pár órája ismeritek egymást és ha a húgom közelébe mész egyesével húzom ki a fogaidat -halkította a le a hangját, hogy csak ketten hallják.

- Nem féled tőled – motyogta Japer remegve – meg aztán nem jogosít fel semmi, hogy ennyire védd az én Emi-met.

- A bátyja vagyok.

- Igazából nem – húzta el a száját Japer.

- Jamie bácsi és anya sem voltak azok és még is azok. Szörnyű világot élünk Jay, hogy egy nagy testvér megvédi a húgocskáját az alávaló kérőktől.

- Mi ez a susmus? Jelent meg Emily kíváncsian mire a két fiú szélesen elvigyorgott.

- Semmi – felelték egyszerre, mire a lány gyanakodva összehúzta a szemöldökét.

- Csak óvatosan az ostoba csínyekkel, mert ha engem kihagytok akkor szívó szállal eszitek majd a kaját. És Jay – hajolt oda a fiúhoz Emily – óvatosan ezekkel a széles mosolyokkal, mert látni az agyaraidat. Tök cukik meg minden, de félek, hogy a srácok nem értékelnék.

- Persze – bólogatott csillogó szemmel Japer és mikor a lány elment boldogan Murdockhoz fordult – cukinak találja a fogaimat.

- Emilyról beszélünk neki minden jött ment dög tetszik szóval nem venném bóknak – forgatta a szemeit Murdock és magára hagyta a döbbenten álló Japert – fiúk van bent pár emeletes ágy és én az egyik felső ágyat kérem.

Liz figyelte a nappaliból a két sátrat és belemosolyodott a kakaójában. Úgy érezte, hogy abban a pillanatban nagyon boldog volt hiszen látta ahogyan a lánya önfeledten nevetett és szét terülő mosollyal az arcán élvezte a barátai társaságát nem beszélve Lyall-ról, aki nagyapai szeretettével bombázta a gyerek sereget, akik jó szövetségest találtak a csínyekben. Liz felkapta a fejét a bejárati ajtó nyílására és széles mosollyal üdvözölte a belépő Remust.

- Mi járatban erre?

- A csoki illat csalogatott ide – nevetett fel halkan Remus és oda lépve a nőhöz homlokon csókolta, majd kivette a kezéből a bögrét és belekortyolt – pont ahogyan szeretettem – Ült le Liz mellé és a fejével ki intett.

- Nem rég aludhattak el, de sokáig be nem állt a szájuk. Emily nagyon lelkes volt.

- Gondolom.

- Képzeld azt akarják, hogy holnap kviddicsezek velük.

- Akkor reggel el is tűnök, mert a végén megint eltalálsz egy ütővel.

- Már nem vagyok olyan ügyetlen – csapott a férfi mellkasára nevetve Liz – de igazán játszhatnál te is.

- Nem vagyok jó benne. Emlékez James és Sirius annyira jót szórakoztam rajtam, hogy leestek a seprűjükről. Nem akarom szórakoztatni a gyerekeket így.

- De maradsz ugye?

- Nem – ingatta a fejét Remus – találtam a nyár végéig egy kis munkát. Ne nézz így rám Beth nem akarok rajtad élősködni.

- A bátyámnak tekintlek...

- Én meg a húgocskámnak, de mint nagyobb azt mondom nem. Szóval fogad el – húzta magához Lizt Remus és figyelte a sátrakat – nézd már Jay kiosont. Oh – nevetett fel Remus, mikor meglátta a fiú után kapó Murdockot és Matt-et, aki a kis vámpír száját befogva vissza húzták a sátorba – nem irigyelek.

- Én sem, de jó buli lesz... kicsit olyan lesz, mint mikor mi voltunk gyerekek... csak itt lesz sok Jamie és Mancs is. Nevetett fel Liz.

Nagyon de nagyon rég hoztam frisst. És mit mondjak ha jól megy hetente tudok hozni valami frisst, mert a laposom már Cseh országban üldögél és nem egy hamar jön meg. De az írás megy egy szép füzetbe és ha jól megy, majd begépelem. Igyekezni fogok ahogyan tudok ígérem és bocsánat na lassúságért. Remélem azért tetszett nektek a szösz.

Kaptam egy rajzot aminek nagyon örültem és remélem nektek is annyira tetszik, mint nekem. A képen egy Liz látható, ami nagyon jó lett **--** Tőle van még egy rajz de az csak akkor osztom meg mikor eljön az ideje annyira menő.

A rajz megalkotója: Hella_Saturn