Jay morogva ült a fűben és figyelte ahogyan Emi-vel beszélget Matt és úgy gondolta legszívesebben agyon ütné a barátnő tolvajt, de tudta ha ezt megtenné Emily vágná fejbe valamelyik kerti szerszámmal. Dühösen pöckölte le a levélre repülő katicabogarat és gyűlölettel nézet a mellette lévő kapára vagy mire. A fiúnak köszönhetően a kerti virág ágyást kellett rendbe tenniük és már most utálta az egészet.

- Ha a virágaimnak baja lesz... Jelent meg Liz és összefont karral meredt a gyerekekre.

- A hortenzia bokrok alatt fogunk éjszakázni – mondta unott hangon egyszerre Emily és Murdock és Matt le merte fogadni, hogy ez a fenyegetés nem egyszer hangzott már el. Liz felvonta szemöldökét, majd elmosolyodott.

- És nem fogtok kapni desszertet – húzta ki magát Liz, mire a gyerekek Matt kivételével elsápadtak és még a tornácon teázó Lyall is a szívéhez kapott.

- Te egy igazi szörnyeteg vagy kislányom. Dolgoztatod őket és utána nem kapnak enni?

- Enni kapnak apa csak édességet nem, ha kár tesznek.

- A rabszolgaságot régen eltörölték remélem tudod – fújta fel az arcát Jay.

- Én a helyedben meghúznám magamat fiam, mert még a végén brokkoli lesz az ebéded – emelte fel az ujját Liz mire a fiú megrázkódott – de ha jól dolgoztok, akkor megengedem Arturnak, hogy holnap ide hozza a kölykeit egy hétre – húzta el a lánya előtt a mézesmadzagot Liz és ahogyan számított rá Emily szeme felcsillant.

- Ginny ide jöhet? Kérdezte a lány.

- És az ikrek és Ron is? Lépet előrébb Matt izgatottan. Nem volt titok, hogy a Lochart-os esett után Ron hatalmasat nőt a két gyerek szemébe és az ikreket nagyon kevés diák nem szerette.

- Igen. Mondta Liz – itt lesznek egy teljes hétig de csak akkor, ha segítettek.

- Nagyszerű még több pasi – dőlt el a fűben Japer.

- Még több új barát – csillant fel Nicholas szeme, mire öccse felnyögött.

- Akkor mire várunk lusta banda tegyünk rendbe a virágokat – kiáltotta Emily és elindult a kis kert felé ahol már Matt és Morry már javában gazolt.

- Aljas módszer találtál kislányom – intett Lyall a nő felé, aki leült a férfi mellé a kerti székek egyikére.

- De roppant hatékonyat – kacsintott Lyallra a nő.

- Mi tagadás valóban. Tényleg ide jönnek Arthur gyerekei?

- Persze – bólintott a nő és öntött magának az asztalra kikészített kancsóból egy kis limonádét.

- Zajos lesz a ház. Most, hogy a kis Matt is itt fog lakni nem gondolod, hogy szűkösen leszünk? Nézet a nevető fiúra, aki a többiekkel kacagták ki Emilyt, aki hátra esett egy makacsabb gazzal a kezével.

- Sok jó ember kis helyen is elfér és hidd el jobb helyen lesz itt Matt.

- Abban nem kételkedek kislányom. Egyre nagyobb a családod és úgy gondoltam...

- Maradsz – emelte fel az újságot Liz – neked velünk a helyed apa és ez így is maradt, mert te is a család része vagy. Szeretünk téged.

- Tudom kincsem, de hát még is jobb lenne, ha keresnék magamnak egy kis otthont.

- Nem zavarsz apa sőt a jelenléted megnyugtat engem és a kölyköket is. Emily és Morry rajonganak érted és úgy gondolom Matt-et is hamarosan az ujjad köré csavarod. Pótolhatatlan vagy.

- Beszélsz te itt butaságokat – legyintett mosolyogva Lyall – ám legyen még egy ideig maradok, de csak egy ideig.

- Persze, apa – ingatta a fejét a nő.

- Te biztos vagy te ebben? Mármint a Weasley ikrek hírhedt csibészek. Terelte a témát Lyall.

- Persze. Ha Tekergőkkel elbírtam, akkor mi nekem az ikrek - nevetett fel Liz.

Molly Weasley, olyan szúrósan nézet a férjére ahogyan csak tőle telhető volt, de férje meglepő módon nem reagált rá, csak vidáman nézet rá. Gyerekeik izgatóan zsibongtak a konyhába.

- Arthur te normális vagy? Kérdezte Molly, mikor arrébb tudta vonszolni a férjét a gyerekeiktől – az a nő veszedelmesebb, mint maga a sárkány himlő. Nem szeretném, ha oda mennének a gyerekeink.

- Csak játszani mennek. Egy teljes hét nyugalom lenne itthon, amire már jó ideje nem volt példa és ugyan Percy itthon marad, de ő túl sokat nem zavar.

- De...

- Meg Ms. Arrow a felettesem és jó jobban lenni vele, amit azért megérthetnél Molly... meg aztán kedvelem is őt és a gyerekeit is. Jaj, Molly ne aggódj feleslegesen. Ingatta a fejét a férfi és az asszony percekig rágódott a dolgon és ahogyan elnézte az izgatott gyerekein nem volt szíve bánatot okozni nekik, meg persze az egy hét nyugalom neki sem ártott volna. Túlságosan is csábító volt.

- Rendben, de elkísérem én is őket. Meg akarom nézni, hogy ez a nőszemély milyen is otthon.

- Nagy vagy anya – cuppantott a levegőbe George.

- Sipirc pakolni – dörrent fel Molly, mire a gyerekek egymást lökődve a keskeny folyosó elindultak a táskájukba pakolni – most az a nő is megtanulja milyen az igazi gyerek nevelés.

A Weasley család összenézet, mikor megálltak a ház előtt, majd Arthur a lapjára nézet.

- Ez a cím – mondta a férfi – bevallom valami másra számítottam.

- Én is – húzta el a száját Fred – hol a vár árok meg a kínzó tömlöc meg az ilyennek. Nehéz elhinni, hogy egy aranyvérű itt él... ilyen mugliktól hemzsegő faluban.

- Elizabeth-hez jöttek? Kérdezte egy hang mögöttük mire a Weasley család egyszerre rezzent össze – Mrs. Cole vagyok a túlsó szomszéd mosolyogta a nő és a kezét nyújtotta a férfi felé.

- Arthur Weasley örvendek. Ő a nejem Molly és a gyerekeink Fred, George, Ron és Ginny – mutatta be a mellette állókat a férfi – és igen hozz jöttünk. Tudja kicsit elbizonytalanodtunk, hogy jó helyen vagyunk-e.

- Oh, nem maguk az elsők – legyintett a nő – mindenki tornyokat meg várárkot vár tőle.

- Hát mi tagadás...

- Jöjjenek szólok neki – intett a nő és elindult az ajtó felé – nem mondom én sem vártam volna tőle, hogy ilyen egyszerűen él. Mikor először találkoztam vele New Yorkba és elmondta hol él beleszerettem a helybe. Mondtam is Timothy-nak a férjemnek, hogy ide kell jönnünk és nézzék itt élem az angolok kisvárosias életét és imádom – kuncogott fel a nő, majd rá tenyerelt a csengőre és nem sokkal később Liz fel rántotta az ajtót vérbe forgó szemmel.

- Penny már mondtam, hogy nem szeretem, mikor a csengőmre tehénkedsz – villogott a nő szeme, majd uralkodott a vonásain amikor kiszúrta a Weasley családot, aki megszeppenve álltak a nő mögött – Arthur, Molly és a srácok gyertek csak be – tessékelte be őket a nő, majd az útját állta Penny-nek – oh, most nem érek rá ők fontos vendégek.

- Gondoltam – kuncogott a nő – majd, akkor még találkozunk addig is én sport sétálok, Viszlát Wetebery család – intett Pennyi és elsietett.

- Weasley te süket liba – morogta Liz, majd becsapta az ajtót – Üdv, nálam. Foglaljatok helyet kérlek a nappaliba – indult el a nő és intett a megszeppent családnak, hogy kövessék. Molly kikerekedő szemel nézet körbe és legnagyobb ámulatára a ház teljes egyszerűséget sugárzott pedáns rendel társulva.

- Az ott egy telvizión? Kérdezte izgatottan Arthur, mikor meglátta a nappaliban lévő számára roppant érdekes tárgyat.

- Televízió a neve. Felelte lágy hangon Liz és halványan elmosolyodott.

- Hogyan képes mugli dolgokat működtetni? Kérdezte Ron kíváncsi.

- Bekapcsolom – felelte Liz – de amúgy egy két egyszerű bűbáj használatával, már minden tárgyat képes vagyok a rendeltetésének megfelelően használni.

- És ezen néz is valamit? Kérdezte George és figyelte az időjós nőt.

- Híreket és dokumentum filmeket nézek én rajta, a srácaim meséket, az apám meg a főző műsorokat.

- Az apja? Kerekedett el Molly szeme, mikor leült a roppant kényelmes kanapéra, amit legszívesebben haza vitt volna, hogy a hálószobájukba rejtse el a kölykei elől, akik rendszerint tönkre tettek mindent.

- Emily keresztapjának az édesapját hívom így. Lyall mássz ki kérlek a kamrából és hozz ki a sütis dobozt, ha már benne van mancsod – kiáltotta el magát Liz és csípőre tette a kezét mire a kamrából - legalábbis abból az irányba lehetett a helyiség - ideges kotorászás hallatszott – mindjárt bemutatom nektek. Mosolyodott kedvesen a nő és Moly akkor mérte végig a nőt. Vendég látójuk egyszerű hosszított fehér inget viselt, amit könyökig felgyűrt és egy szakadt farmert. Lába pörén volt, amin csak virított a lila színre mázolt köröm. Valahogy nem emlékeztette a kosztümön viselő tekintély parancsoló nőre akit néha látni szokott, mikor be ment a férjéhez.

- Nem illik kiabálni napsugaram, mikor vendégeid vannak – jelent meg Lyall bajuszán és kecske szakállán süti morzsásan – Üdv Arthur – intett Lyall a férfinak, aki boldogan ugrott fel és rázott vele kezet.

- De régen is láttalak, hogy vagy?

- Cukorbetegen – vette ki Liz a férfi kezéből a sütis dobozt és az ikreknek nyújtotta – úgy egyetek, hogy vacsora is lesz. Amúgy hol tekeregnek a gyerekek? Az előbb még itt voltak?

- Az erődjükben vannak és tervet szőnek a vacsora ellen. Megjegyzem én sem szeretem a brokkoli krém levest – mutatott ki a kertbe Lyall – menjetek csak Emi hangja után gyerekek és álljatok elő valami jó ötlettel a vacsorát illetően... felőlem lehet benn csokitorta igen annak kell lennie benne - Nézet a férfi huncutul az egyenesen tartással ülő Weasley-k felé, akiknek nem kellett kétszer mondani, hogy menjenek kifele és rákacsintva Lyallra kisompolyogtak – Rendes gyerekek.

- A látszat csal – felelte Arthur – Elizabeth tényleg nem gond, hogy itt maradnak?

- De hogy – legyintett a nő – örülök, hogy Emi barátokat szerzet. Sátorozást tervezet és most vannak bőven, hogy igazi tábor hangulat legyen – ült le a nő.

- Oh, vannak még itt gyerekek? Nézet megszeppenve Molly.

- A három sajátom és a barátaim két fia.

- Hát akkor mi nem is hagyjuk... de magának csak egy lánya van? Kerekedett el a szeme Mollynak – Artur nekem azt mondtad, hogy csak egy lánya van! Rivallt a férjére az asszony.

- Való igaz egy lányom van, de van egy keresztfiam Murdock és most fogadtam örökbe Matthias-t. Rosenwoodék fiát – nézet Arthura Liz.

- Jó helyen lesz itt – bólogatott Arthur – de tényleg nem lesz sok ez neked?

- Mondom, hogy nem – nevetett fel Liz – sőt élvezni is fogom. Emily nagyon élvezhető programokkal állt elő.

- Mint például? Csillant fel Arthur szeme.

- Kviddics a fiúk miatt feltétlen lesz, fagylaltozás, tábortűz, hogy egy kettőt említsem. Ne aggodalmaskodj Molly úgy kapod vissza a gyerekeidet ahogyan hoztad. Nézet a nőre Liz – hidd el értek a vásott kölykökhöz az öcsém is az volt.

- Ha javítani tudsz rajtuk az nem bánnám. Tért át a tegezésre Molly is, ami megmosolyogtatta Lizt – nem is tudtam, hogy volt testvéred.

- A keresztestvérem volt de együtt nőttünk fel. Jamie roppantul szeretett baj keverni ha mondhatok ilyet a fiaid a nyomdokaiba léptek amire fene mód büszke lenne – nevetett fel Liz -amúgy meg Arthur beneveztelek a szerencse játékba, mert te elfelejtettél.

- És te? Kérdezte a nő kíváncsian.

- Én kihagyom Molly nem szeretem a sivatagot – nevetett fel Liz – limonádét? Intett az üdítőt hozó manó felé a nő.

- Köszönjük, de nem – emelte fel a kezeit Molly – de mi mennék is, mert sok a dolgunk. Ugye Arthur?

- Hát ez csudálatos – bámulta Lyall által kinyitott hűtőszekrényt a konyhában.

- ARTHUR! Csattan fel Molly, mire a férfi össze rezzent és hevesen bólogatott.

- Persze drágám. Hát Elizabeth öröm volt itt lenni és ha bármi baj van szólj és azonnal elvisszük a gyerekeket.

- Ne féljetek nem lesz semmi baj. Kacsintott Liz a szülőkre és mikor távoztak felsóhajtott és a szekrényhez lépve elővette az oda rejtett fegyvereket és egyiket Lyall kezébe nyomta – minden egyes leszedett egy gyerekért kapsz egy csokis sütit.

- Kettőt – mondta a férfi és felemelt a neki nyújtott fegyvert – Emilyért meg 5 jár.

- Rendben – bólintott a nő és kiléptek a teraszra és erősen fogták a vízipisztolyukat készen a csatára.

Hosszú ideje nem jelentkeztem, amiért bocsika, de nem volt időm és hát mi tagadás az asztali gépnek a billentyűjével még haverkodom. És, hogy mikor lesz laptopom vagy is Levi azt nem tudom, mert a fővárosban nem tudták megcsinálni így elküldték Cseh országba... így azt hiszem egy ideig még hiányolhatom a kis drágát. Ám az írást egy szép kis füzetbe teszem és úgy gépelem be ami kicsit idő igényes. Bár jelen pillanatban nem ehhez ha nem a hobbit ficemhez íróm a jegyzeteimet, amiért megint csak bocsika. De remélem azért vigasztal titeket ez a hosszabb szösz és nagyon remélem tetszett nektek :)