1981. november 6.

Vermon Dursley értetlenül figyelte, ahogyan minden engedély nélkül besétál a házába egy elegánsan öltözött minden bizonnyal gazdag nő. Petúnia Dursley, aki éppen az emeletről jött le, mert sikerült elaltatni a kisfiát megdermedt a lépcsőn.

- Elizabeth – suttogta a nő elhűlten.

- Petúnia – biccentett Liz, majd körbe nézet – szép a házad.

- Köszönöm – nyelt egyet a nő, majd sietve a férje mellé sétált.

- Drágám kicsoda ez a nő?

- Elizabeth Arrow vagyok Harry keresztanyja.

- Elviszi a gyereket? Kérdezte leplezetlen örömmel Vermon.

- Sajnos nem tehetem, pedig legszívesebben megtenném - Mondta a nő – de meg van kötve a kezem a mostani látogatást is engedéllyel tehetem.

- Akkor maga is olyan... olyan... hibás – húzta el a száját a férfi.

- Vermon – szólt a férjére Petúnia, majd Liz felé fordult.

- Igen, én is boszorkány vagyok, ha ezt a szót kereste Mr. Dursley, még hozzá az egyik legbefolyásosabb és a leggazdagabb is.

- Miért jöttél? Kérdezte Petúnia.

- Látni akartam a keresztfiamat. Sajnos egyszeri engedélyt kaptam, hogy lássam. Hol van Harry?

- Fent van az emeleten – felelte Petúnia és egész testében remegett. Liz bólintott és felsétált a lépcsőn, miközben érezte a hátába fúródó tekintetet.

- Mit tegyünk Petúnia, még is csak egy olyan – mondta Vermon és közben a feleségére nézet – a fiúnk is fen van.

- Nem bántja – indult el Petúnia a nő után és figyelte, ahogyan először a fő hálószobába nyit be, majd visszalépve a másik szobába ment a nő, ahol Harry is volt. Liz ökölbe zárta a kezeit miközben meglátta az összeeszkábált baba ágyat ahol keresztfia játszott egy elnyűtt ruhácskában.

- Harry – szólalt meg Liz és a könnyei eleredtek, mikor a kisfiú rá nézett és boldogan felkacagott és feléje nyújtotta a kezeit – én drága kis Harry-m – vette ki a babaágyból a nő és magához ölelte, miközben számtalan apró csókkal halmozta el a fejét.

- Nyenye – szólalt meg Harry, mire Liz legszívesebben felzokogót volna.

- Kicsikém, de jó látni téged – simította el Harry haját így láthatóvá vált a heg a homlokán – már mennyi szörnyűségen mentél át ilyen kicsiként. Tudod hosszú évekig nem látjuk majd egymást, de tudnod kell, hogy nagyon szeretlek aranyom. Messziről vigyázok majd rád, gondolok rád és egyengetem az utadat.

- Miért nem viheti el? Szólalt meg Vermon Liz mögött.

- Mert nem engedik – felelte a nő – mindent megtettem, amit lehet, de a végére már börtönnel fenyegettek így kénytelen voltam kiegyezni abban, hogy utoljára láthassam. Ám azt megengedték, hogy anyagilag támogassam.

- Gazdag? Csillant fel mohón Vermon szeme és Lizt elkapta a hányinger.

- Nem hülyeségből mondtam azt, hogy az egyik leggazdagabb Dursley. Több befektetésem is van különböző országokban így mondhatom azt, hogy nem félek attól mi lesz velem holnap.

- És mennyivel akarja támogatni?

- Hirtelen elment az ellenszenve a magam fajta hibásoktól?

- Maga más, mint a többi, maga nem tűnik olyannak – mutatott végig a nő - Miért?

- Úgy hívják ízlés.

- Akkor mennyi is az annyi.

- Harryt támogatom nem a magát, a nejét és azt a valamit a szomszéd szobában. De eleget ahhoz, hogy valami csepegjen maguknak.

- Mi neveljük és viseljük el így természetes, hogy minket is meg kell fizetnie – húzta ki magát Vermon és elő vette a lehető legszigorúbb üzletkötői tekintetét. Petúnia idegesen reszketve érintette meg a férjét. Ő rettegett a nőtől és a belőle áradó ridegség egyenesen megijesztette.

- Vermon ne most.

- Azt hiszi, hogy jól tudd alkudni? Nevetett fel Liz – maga kis féreg. Maga testesít meg azon muglikat, akiért senki sem ejtene könnyeket és minden lelki ismeret fordulás nélkül végig nézném, ahogyan egy elvetemült Voldemort párti aranyvérű kezére jutna. Anyagias és megvesztegethető bevallom, szeretem az ilyen embereket, de maga Dursley szégyent hoz még rájuk is.

- Maga most sérteget?

- Oh, igen, mert nem tudja, kivel beszél. Ám mivel Harry életéről van, szó eltekintek, a mostani ostobaságától pedig ritkán teszek ilyet – felelte a nő és Petúnia úgy látta, mint ha a nő a puszta jelenlétével föléjük magasodott volna - Minden hónapban egy tekintélyes összegű csekket küldök, amit Harry nevelésére, oktatására és jó létére költhetnek, de ha megtudom, hogy semmibe vették az unokaöcsémet, akkor az ég irgalmazón maguknak.

- Unokaöcs, nem azt mondta, hogy a keresztfia? Kérdezte Vermon.

- Harry apjának Jamesnek vagyok a mostohanővére.

- Ő egy ősi család utolsó tagja – mondta Petúnia – legalábbis Lily szerint.

- Pontatlan az információk. Sajnos van két örült családtagom az apám testvérei, de ők börtönben vannak – mosolyodott el a nő, majd megcsókolta Harry pufi arcát – de most már mennem kell kicsim. Nem sok időt engedtek meg. Én kicsi Harry-m nem vagy egyedül tudd meg. Ölelte magához a kisfiút, aki boldogan nevetgélt. Liz a kiságyra nézet és egyet gyors mozdulatra, ami szobában tartózkodott legnagyobb ijedségére egy szebb és jobb kisággyá változott – ebben még is csak jobb nem? Mosolyodott Harryre és visszatette az ágyba, majd a Dursley házaspárra nézet és a kosztümje zsebéből kivett egy borítékot és Petúnia kezébe nyomta – ez első. Még találkozunk Harry – mosolyodott el Liz és utoljára nézte, ahogyan keresztfia érdeklődve figyelte az új játékokat. – ne feledjék mit mondtam. Kitalálok – indult ki a nő és lassan királyi eleganciával lement a lépcsőn, már a kilincsen volt a keze, mikor Petúnia utána szólt.

- Mit tenne velünk, ha nem úgy viselkedünk a gyerekkel, ahogyan maga szeretné? Kérdezte a nő, mire Liz ijesztően lassan megfordult és Petúniára mosolygott.

- Hm, tudja kedves Petúnia jobb lenne ezt soha meg nem tudni. Felelete a nő és kisétált a házból.

- Mennyit adott? Kérdezte Vermon és kikapta felesége remegő kezéből a borítékot és mohon feltépte. Petúnia nem törődött a férje örömteli nevetésével és terveivel, hogy miket fog venni a rengeteg pénzből, mert az ő szemei előtt csak a nő volt, akiből kinézte volna, hogy hidegvérrel öli meg őket.

Na, hát titka szar napom volt aztán jobb lett, mikor feldobtak ezernyi kommentel. Szóval igazi intravénásan kaptam a boldogságot. Bár ha szar napom van, mindig elolvasom a kommentjeiteket és jobb lesz, hogy még sem kéne leugrani a hídról nem mintha lenne hozzá bátorságom. Na, mindegy. Remélem attól függetlenül, hogy a HP világ legellenszenvesebb családja volt központban tetszett nektek :)