Emily Matt mellett ült és monoton hangon olvasta neki a mágia történelmet, miközben Madame Pomfrey figyelte.

- Szerintem hülye logikájuk volt a mugliknak. Ha nem fulladt a vízbe a tag, akkor boszorkány volt, ha igen akkor így járt. Most komolyan ez hol segített azon a szerencsétlenen? Szörnyűek lehetek ezek a vízpróbák... szörnyűek voltak az akkor muglik. Amúgy képzeled ma gyűjtöttem két pontot Binns óráján... magam is meglepődtem – csapta be a könyvet Emily – meg sikerült Szélvészt a páncéljába ijesztenem, mikor felrobbantottam véletlenül az egyik poharat bűbájtan. Órák teltek el az óta és nem hajlandó kijönni. Fred szerint poszttraumás stressznek van kitéve mellettem. Pedig én szeretem és kényeztettem. Na, majd viszek neki salátát és répát, amiket szeret. Simogatta meg Matt kezét Emily – tudod már napjaim is unalmasak nélküled szóval nagyon remélem, hogy azok a nyamvadt mandragórák. Szeretnék veled beszélgetni már, mert nagyon egyhangú, hogy csak én beszélek hozzád miközben nagyon kevés az esélye, hogy hallasz valamit. Tisztára hülyének gondolnak, hogy ide járók pedig normális vagyok... hozzám képes is. Szóval, mikor végre kikelsz, ebből a szobor merevségű állapotból szépen nálunk töltöd a nyarat, hogy bebotoljuk azt az időt, amit kifeküdve töltötted. Nem fogadok el semmi ellenvetést én vagyok a főnök. Igazgatta el Matt ruháját és megakadt a szeme a zsebébe gyömöszölt papiron. Óvatosan kihúzta és olvasni kezdte.

- Kígyó? Most komolyan mi a fene akart ez lenni? Ráncolta a szemöldökét Emily

- Emily ideje lenne benned. Holnap is eljöhetsz – jelent meg Madame Pomfrey mosolyogva.

- Jövök is – rezzent össze a lány, majd fel állt és a táskájába tömködte a könyveit – holnap jövök Matti addig is álmodj szépeket – nyomot egy csókot a fiú arcára. Madame Pomfrey ellágyuló arccal figyelte őket.

- Emlékeztetsz édesanyádra ő is nagyon törődött a barátaival.

- A barátok fontosak főleg, hogy nincs belőlük sokan. Jó éjszakát Madame Pomfrey – intett búcsút a lány és kilépet a gyengélkedőről és várt. Várta a beosztott tanárt, aki érte jött volna, de hiába várt nem jött senki fél óra múlva sem. Így pár lépést tett, majd szemöldök ráncolva újból olvasni kezdte a titkos írással írt üzenetet.

- Mi a szart jelent ez a rajz? Kígyó fura szemekkel. Komolyan miért pont most vitték el Hagrid-ot? Fújta ki a levegőt, amitől a frufruja felemelkedet – milyen kígyó lehet az, aminek a szeme vesz... oh, neeee, már. Kapott a fejéhez Emily és a falhoz lapult – én, hogy nevezhetem magam Arrownak, hogy erre nem jöttem rá? Jaj, nekem amilyen Black vagyok, biztosan beleszaladok most. Hová tettem a tükrömet – kotorászott a táskájában Emily idegesen és mikor megtalálta kinyitotta, és mint valami fegyver maga elé emelte a pálcájával egyetemben és lassan elindult – vissza is mehetnék Madame Pomfrey-hoz is – motyogta maga elé a lány, de félt vissza fordulni. Óráknak tűnő perc után befordult a sarkon, de nem volt semmi kint.

- Most komolyan miért pont baziliszkusz? Nem volt jobb szörnyetege az utódnak csak egy ronda nagy kígyója nagy halálos szemekkel? Jellemző mióta Harry ide jár, mindig csak baj van ebben a suliba, Tavaly Voldemort, idén egy halálos hüllő. Jövőre egy halálfaló szabadul ránk? Meg áll az ész – forgatta a szemét Emily – tényleg kattant vagyok, hogy magamban beszélek. Indult a lépcső felé, mikor az ösztönei veszélyt jeleztek, sőt sikoltottak pont ugyan olyan kétségbe esetten, mikor Colint elkapta. De most nem volt messze tőle egyenesen a közelében volt – mondom én, hogy a Black vérem teszi igen az – bólogatott Emily és a háta mögé nézet a tükörrel. Amit először látott azok pikkelyek voltak, majd feljebb vitte a tükröt és a könnyei lassan kibuggyantak a szeméből, mert eszébe jutott, hogy ki fogja ki imádkozni és megetetni Szélvészt és, hogy még nem ette meg a dugi nasiját.

- Francba is már mekkora dög vagy te – nyüszítette Emily és mikor a tükörben meglátta a kígyó sárga szemeit felsikoltott és eldöntötte a kígyók tényleg ritka ronda állatok és a patkányok után őket utálja már a legjobban.

Liz magas sarkúja visszhangot vert az iskola folyosóján, ahogyan szaladt. A folyóson lévő diákok össze súgtak, ahogyan elment mellettük vagy döbbenten néztek utána. Liz már befordult a második emeletre mikor Dumbledore mellett álló Pitonba ütközött.

- Hol van? Hol van a lányom? Látni akarom!

- Nyugodjon meg Liz a lánya jól van csak...

- Szoborrá merevedett, mint a többiek. Miért nem volt vele valaki? Mondja! Üvöltötte Liz és rá meredt a férfira.

- Sajnálatos módon a tanár nem ért oda időben és...

- Ki volt oda osztva? Mondja Albus ki?!

- Jaj, Izabell – szólalt meg egy hang és Liz összerezzent a hangra és Piton háta mögül ki lesett Lochart. Liz bele kapaszkodott Dumbledore-ba és sápadtan nézet a foltozott ruháját fogó tanárra.

- Te átok! Sikoltotta a nő és oda lépve Locharthoz behúzott neki, mire az elterült a földön és ahol érte ütötte és rúgta – az egyetlen egy lányom! Te mocsok, én megöllek és kivéreztetlek! Sikoltotta a nő és minden egyes szavát egy jól irányzott ütéssel nyomatékosította. Piton bár elsőre nem mozdult végül derékon ragadta a nőt és lekapta a férfiról nagy nehezen.

- Engedj el Per! Hadd verjem szét azt az aljas nyomorultat! Engedj el!

- Ez megörült – fogta a vérző orrát Lochart és Piton legszívesebben megdicsérte volna a karjaiban vergődő nőt, ahogyan végig nézte a szét karmolt vérző kollégáját.

- Perselus vidd innen Liz-t. Gilderoy menjen Poppy-hoz ő, majd ellátja magát. Ami pedig...

- Engedj már el Per! Nem végeztem azzal a kis tetűvel!

- ... a kis Emily-t illeti, hamarosan vissza kapja ugyan olyan rendetlenül és nagy szájúan, ahogyan ide jött. Nem kell aggódnia.

- Az a nyomorult megússza? Sziszegte a nő, miközben Piton elindult a pince felé – Albus! Az a kis görcs megússza, amit a lányommal tette? Kiáltotta Liz – ezért még megfizet Lochart! Engedj már el Per!

- Nyugodj már meg Liz az égre kérlek! A diákok akik látták az eseményt főleg a fiúk rajongással néztek a nő után és igen sajnálták, hogy a bájital tanár nem hagyta, hogy szét verje Lochart fejét. A Weasley ikrek, akik maguk Emily-t akarták meglátogatni csillogó szemmel és fülig érő szájjal néztek össze.

- Szerelmes lettem – mondták egyszerre.

- Hogy mertél közbe avatkozni Perselus! Miért?

- Mert ha nem teszem ő hulla lesz, te meg mész Azkabanba. Azért. Persze hazudnék, ha azt mondanám nem élveztem azt, ahogyan a lelket is kivered a kollégámból, de nem hagyhattam. Szóval nyugodj, lehúzd vissza a karmaidat és idd meg ezt – csapta az asztalra a poharat a férfi.

- Mi az? Kérdezte gyanakodva a nő.

- Konyak. Tudom, hogy nagyon szereted. Ült le az asztalához Piton és intett a nőnek, hogy tegye ő is – amíg úgy nem látom, nem engedlek ki szóval foglalj csak helyet.

- A világ nem vesztett volna semmit, ha agyon verem.

- Tudom.

- Az egyetlen lányomról van szó –ült le a nő – a kislányomról.

- A körülményekhez képest jól van és hidd el nekem, hogy ő marad a leghangosabb, legidegesítőbb lány a Roxfortban mikor felébred.

- Kedveled.

- Nem mondtam semmi ilyet – forgatta a szemét Piton és felvette a poharát és bele kortyolt – de tehetséges kis boszorkány emlékezett rád.

- Nem voltam ilyen vadóc.

- Az apja igen – nézet a nőre Piton – Black olyan volt. Tisztában vagyok vele, hogy ő az apja csak a vak nem veszi észre a hasonlóságot, de az apjával ellentétben Emily nem kezelhetetlen. Nem értem, miért volt jó azt terjeszteni, hogy Lupin az apja. Miért jobb egy vérfarkas Black-nél?

- Inkább egy vérfarkas, mint egy gyilkos. Forgatta a kezében a poharát Liz – azt akartam normális élete legyen és az lett.

- De vonzza ő is a bajt.

- Apja vére – felelte Liz – és ez igaz Harry-re is. Túlságosan vakmerő és meggondolatlan legalábbis Emi szerint. Folyton csak a bajt keresi.

- Egyre jobban kedvelem a lányodat – húzta le az italát Piton, majd öntött magnak még eggyel – jó megfigyelő.

- Te nem vagy pártatlan Per ezt te is tudod. Harryben James-t láttod pedig ha külsöleg hasonlitannak Harry az csak Harry.

- Hülyeség.

- Miért te akkor teljesen olyan vagy, mint az apád? De hagyjuk ezt, mert össze vesszünk és erre most nem vagyok kapó.

- Engem is elversz? Kérdezte mosolyogva Piton.

- Még az is lehet – nevetett fel halkan Liz és lehúzta az italt, majd elhúzta a száját – azt hiszem, mikor haza megyek, küldök neked valami normális italt, mert ez ritka szar.

- Oh, de válogatós lett itt valaki.

- Csak igényes – felelte a nő, majd hosszú néma csend ereszkedett rájuk – mond, még mindig nem tudjátok mi történt?

- Nem, de ha így megy, tovább bezárjuk az iskolát. Mond ez mit jelenthet? Tolta a nő elé egy papírt – Emily mellett találtuk

- Kígyó van rá írva. De a rajzot nem értem.

- Bármi is van rajta a lányod valamire rájött.

- Ha ő rá jött, akkor úgy hiszem jobb lenne figyelnetek Harry-éket.

- Professzor úr – rontott be egy fiú a szobába és Liz látta rajta a prefektusi jelvényt – az igazgató hívatja.

- Kopogásról... kezdett bele Piton, de a fiú közbe vágott.

- Merénylet egy új merénylet. Az utód elrabolt el lányt.

- Kit? Kérdezte egyszerre Liz és Piton.

- Valami Ginny-t.

- Ginny Weasley? Egek – suttogta Liz.

Jóval hosszabb lett, de gondolom nem baj. Ma utazgattam orvoshoz a bátyámmal és el is fáradtam és úgy néz ki szabin is leszek a héten. Szorítsatok ezért,mert ha úgy van vissza hívhatnak és ennek nem igazán örülnék, mert már nagyon fáradt vagyok.  A kért rajzokat a héten hozom valamelyik szösszel illetve a másik történetekkel is haladnom kell, mint a hobbit és a Frerin-es is :) Szóval valamikor jövök. Remélem tetszett nektek a szösz :3