- Tényleg anya küldhetek Matt-nek sütiket? Fordult Emily az anyja felé, aki az ölébe tartotta Izabella-t, akivel éppen játszott – szerintem nagyon szereti őket. Különösen a mogyorósat.

- Persze.

- Milyen Matt? Kapta fel a fejét Remus a kávéjából és visszahúzta a kezét a süteményes dobozból.

- Az egyik barátom, de már meséltem róla apus - forgatta a szemét  a lány - sőt mutattam azt a képet is amin a hátán cipelt... szegény Colin készítette.

- Igen valami rémlik - mottyogtta a férfi.

- Nagyon rendes fiú és okos is – kortyolt a kakaójába Emily – emlékeztet kicsit rád, mert nagyon aggódós.

- Én aggódós lennék? Kerekedet el a férfi szeme és leült a lánnyal szembe - De milyen ez a Matt?

- Rosenwood.

- Nem erre céloztam bogaram.

- Tudom apus – kanalazott a müzliébe Emily – de nem kell félned rendes fiú.

- Ne húzd szegény Remus agyát Emi nem látod, hogy tiszta ideg a kölyök miatt - mutogatott a pirítósával Japer.

- Te miért nem alszol? Kérdezte a lány szemöldök ráncolva - a bátyád és a szüleid még alszanak.

- Azért mert van bennem egy jó adag vámpír vér azt nem jelenti azt, hogy nappal aludnom kellene ezt te is jól tudod, meg aztán te estél át rajtam, mikor ki akartál jönni.

- Mert az utamba feküdtél.

- Mert a múltkor majd nem kilapítottál, amikor rám estél! Csattan fel Japer.

- Jól van srácok nyugalom - emelte fel békítően a kezeit Remus.

- Mi történt? Botorkált le álmosan a szemét törölgetve Murdock - jó reggelt.

- Semmi különös kisfiam csak a szokásos - legyintett Liz - de Bella-nak tetszik.

- Az is tetszett neki, mikor tarkón vágtam Jay-t az este - öntött magának gyümölcs levet Murdock és leült Emily mellé - van még pirítós vagy felzabáltad mindet? Kérdezte Murdock Japer-től.

- A kenyeres kosárban - morogta Japer - de lekvár nincs már.

- Vajasan is jó. Anya tudnál, majd segíteni a mágia történet dolgozatomban, majd amikor rá érsz?

- Persze.

- Stréber. Motyogta Japer.

- Bocs, hogy vinni akarom valamire...

- Fiúk hagyjátok abba a marakodást vagy szét csapok közöttetek - csattan fel Emily - idegesítőek vagytok ma reggel.

- Igaza van Emi-nek. Fontosabb, hogy megtudjak kicsivel többet erről a Matt-ről.

- Apus - forgatta a szemét Emily.

- Még nem hallottam róluk csupán ezért érdeklődöm – hazudta a férfi - Mugli szülők gyereke? Kérdezte kíváncsian Remus.

- Nem, uram. Rosenwood család amerikai – szólalt meg Hopi – Jared Rosenwood vette el Ophelia Burke-t.

- Te ismered őket? Döbbent meg Liz. Hopi illedelmesen bólintott és le tett egy üveg lekvárt az asztalra.

- A Burke család egyetlen egy házi manója Bortubas régi cimborám úrnőm. Régen egy manó lányon akadt meg a szemünk – nosztalgiázott Hopi.

- És ki nyert? Kérdezte teli szájjal Japer – ki nyerte el a lányt?

- Én megnősültem ő agglegény maradt. Szegény Bortubas – ingatta a fejét a manó – kis asszonykám, ha gondolja, én elviszem a csomagot az úrfinak így legalább lesz okom megnézni a zsémbes barátomat – mosolygott Emily-re Hopi – persze, ha elengednek.

- Menj csak nyugodtan Hopi. Nosztalgiázzatok egy kicsit. Dőlt hátra  Liz és kíváncsian várta, hogy majd megjöjjön a manó.

Hopi döbbenten állt meg a ház ajtaja előtt, majd óvatosan benyitott a főbejáraton. Sötét volt és a por rétegen, ami a márványon volt egyetlen egy lábnyom volt, ami a cselédek szállása felé vezetett. Szemöldök ráncolva figyelte a letakart bútorokat és a festmények régi helyét. Döbbenten állt meg a málló vakolat és a levált zöld tapéta előtt.

- Mi történhetett itt? Ejnye, barátom mi lelt téged? Suttogta maga elé és kíváncsian indult el a hang irányába. Egy fiút látott a kandalló előtt ügyködni, miközben a baglya az asztalon tollászkodott.

- Majd adok a halamból Pöcök, hamarosan kész lesz. Nem fűszereztem annyira, hogy te is tudj enni – mosolyodott a bagolyra a fiú, majd kíváncsian egyenesedett ki, mikor meglátta Hopi-t – te ki vagy?

- Hopi vagyok az Arrow család házmanója úrficska. Lépet előrébb a manó – azért jöttem, mert Emily kisasszony megkért, hogy adjam át a csomagját – mutatott a hátán lévő táskára.

- Oh, de kedves töle, de üljön csak le. Segítek levenni – indult el Matt és óvatosan leszedte a manóról a csomagot, majd oda húzta neki a puffot – üljön csak le. Kér teát? Kérdezte izgatottan Matt.

- Köszönöm, elfogadom. Mondja, hol van Bortubas? Régi cimborám és szívesen váltanék vele néhány szót. Tudja régen még siheder korunkban nagyon jó barátok voltunk és lenne hozzá pár szavam a kúria állapotát illetően – nézet körbe a manó. Matt lebiggyedő ajakkal nyújtotta oda Hopinak a teát.

- Sajnos ősszel meghalt.

- Mi történt? Beteg volt?

- Nem tudom – ingatta a fejét Matt – anya csak azt írta ne keressem, mert meghalt, de azt sem tudom hová temették.

- Ők most hol vannak? Kérdezte Hopi gyanakodva.

- Elmentek, de hamarosan megérkeznek – hazudta a fiú, mire a manó felvonta a szemöldökét.

- Drága fiam én felneveltem a lányomat és nem egy vásott ember gyereket köztük Emily-t is így messziről kiszagolom, ha valaki a szemembe hazudik. Hol vannak?

- Amerikába – mondta halkan Matt – de kérem, ne mondja el senkinek. Pár nap múlva már megyek vissza az iskolába...

- Gyakran megteszik ezt veled ugye? Kérdezte a manó inmáron elhagyva a tisztelet teli magázást és Matt lopva eltekintett. Hopi kedvesen megpaskolta a fiú kezét – úgy gondolom téged Bortubas nevelt fel, ha nem tévedek.

- Nem – felelte Matt – de...

- Itt, nincs de fiam – mondta szigorúan Hopi - az ilyen tettre nincs nyomos indok. De nem mondhatom azt, hogy nem szólok senkinek. Az úrnőmnek mindenképp említem, de tőle ne félj úgy gondolom, ha figyelünk rád elég lesz neki - hazudta a manó - Van mit enned, ha már itt tartunk?

- Van egy kis halam...

- Vagy is nincs – állt fel Hopi és hátra kulcsolt kézzel nézet körbe – kártya vagy egyszerű pénzszórás, miatt kerültetek ebbe a helyzetbe?

- Mind kettő. A nagymama teljes vagyonát elkártyázta anya, apa a sajátját szórta el. A nagynéném tehetős boszorkány Amerikában, most náluk vannak, minden bizonnyal pénzért.

- És te miért nem?

- Engem nem tűr meg a néném, mert hasonlítok a nagyira, ami azért jó, mert ő nagyon kedves nő volt. Gyűrögette a ruháját a fiú.

- Értem. Mrs. Burke rendkívüli asszony volt. Roppantul kedveltem úgy hiszem a körülményeidéhez képest igazán jól helyt álltál. Büszke lenne az unokájára és úgy gondolom a barátom is az.

- Kedves magától – pirult el Matt.

- Most, hogy ezt megbeszéltünk tegyünk valamit ezzel a hellyel és valami normálisát is kellene enned – nézet a halra elhúzott szájjal Hopi – tisztességesen megettelek mert szörnyen alul táplált vagy. Mond, hogyan voltál képes beszerezni egy olyan könyvet, amit Emily kisasszonynak adtál? Roppant ritka és ahogyan nézem nem vett fel téged a pénz.

- A mamának volt egy magán könyvtára egy kettő könyvet régen megtudtam menteni és abból válogattam a barátaimnak, de Emily könyvét megrendeltem... minden össze spórolt galleon arra ment. De örült neki ugye? Kérdezte izgatottan a fiú.

- Igen, mód felett.

- Akkor már teljesen megérte – sóhajtott fel megkönnyebbülten Matt és öntött még egy csésze teát a manónak.

Aranyosabb szösz lett ez is azt hiszem és roppant családias is :) remélem tetszett nektek :)