Liz átfordult a másik oldalára és kezével keresni kezdte a mellette fekvő férjét, de kellett neki pár pillanat, míg rá jöjjön ő, már soha nem fog mellette feküdni. Kinyitotta a szemét és megsimogatta Sirius párnáját, majd magához húzta és beszívta az illatát.

- Te marha – mondta maga elé Liz és próbálta lenyelni a könnyeit, de abban a pillanatban meghallotta Emily kacagását. A nő kipattant az ágyából és egyenesen a földszintre sietett. Nem értette, hogyan kacarászhat a kislánya, mikor megmondta Hopinak, hogy maradjanak az apja házában. Megdermedt, mikor leért, mert Emily önfeledten nevetett Sebastian karjaiban, aki vicces pofákat vágott a kislánynak.

- Hát ez – szólalt meg Liz.

- Felébredtél? Mosolygott a férfi oda fordulva a nő felé, majd ki kerekedő szemel és olyan vörös arccal perdült meg, mint a haja. Liz akkor nézet magára illetve nézet az előtéri tükörbe. Egy igen lenge és rövid kombiné volt rajta az igen merész dekoltázsú fajtából, amit Sirius nagyon szeretett – sajnálom, ha felébresztettünk.

- Nem gond én most felöltözöm, csak tudod, nem értettem mit keres itt Emi. Amúgy hogyan került haza?

- Én kértem meg Hopi-t hogy hozza vissza, mert jobb, ha melletted van. Már megettem tápszerrel, mert Heli mondta, hogy elapadt a tejed és tisztába is tettem.

- Köszönöm – mondta zavartan Liz – de neked nem kell menned, dolgozni?

- Szabadságon vagyok – felelte Sebastian és óvatosan visszafordult – jól áll ez kombiné. Selyem?

- Szatén. Én mindjárt jövök –indult el a nő, de majd nem elesett mikor megbotlott a lépcsőfokban így szitkozódva rohant fel az emeletre. Sebastian felsóhajtott és lenézet a karjában gőgicsélő Emilyre.

- Az anyukád kissé ügyetlen reggel mi? Nevetett fel halkan a férfi, mire Emily egyetértően gőgicsélt

Emily a kosárkájában pofozgatta a felállított játékát és lelkesen beszélt a maga kis nyelvén hozzá. Sebastian mosolyogva figyelte, míg Liz oda nem tette elé a reggelit.

- Nem igazán emlékszem az estére – mondta a nő és rá nézet a férfira.

- Zaklatottan ittál és elaludtál rajtam én felvittelek Heli pedig átöltöztetett én meg a kanapén ütöttem tanyát.

- Nem mentél haza?

- Hát a házi néni úgy tudta, hogy két hónap múlva jövök meg így lezárta és elutazott. Szóval nem tudtam hirtelen hová menni, de ne aggódj, elmegyek és veszek ki egy szobát a Foltozott üstben.

- Nem kell, itt van vendégszoba elég. Remus is biztosan örülni fog, hogy lesz társasága.

- Kedves tőled, de igazán illetlen lenne, és a megszólnak majd.

- Engem nem érdekel – kanalazott a zabkásájába Liz.

- De engem igen. Nem szeretném, ha rossz életűnek gondolnának. Remus gyakran jött és maradt is, de én idegen vagyok.

- Figyelj, úgy tudják, hogy Emily apukája Remus. Igazi botlás – tette a szívére a kezét a nő és Sebastian kiérezte a nő hangjában a mások felé való rossz indulatot, akik elítélték és gyűlölték az olyan szerencsétlenül járt embereket, mint Remus – figyelj, ezek után nem hiszem, hogy szólnának. Sőt inkább örülnének te egy köztiszteletben álló medimágus vagy. Jó parti. De legfőbb képen Emily nem sírt a kezedben ez egy nagyon jó dolog. Remus és az én kezemben is el van, de nem sokáig és Lyall nem lehet mindig itt.

- Lyall?

- Remus apja. Ő a keresztnagypapa. Imádja Emilyt és Emily is imádja Lyall-t. Szóval maradhatsz, míg a házi néni haza nem jön.

- Köszönöm, most pár napig elfogadom, mert szakmailag is indokolt, de ez nem változtat, a jelentésemen ugye tudod.

- Neked becsületes hugrabugos fejed van, nem nézzem ki, hogy meg tudlak vesztegetni.

- Meg sem próbáltad. Biggyedt le a férfi szája csalódottan.

- Van esélyem? Kérdezte lelkesen a nő, mire a férfi felnevetett.

- Esélyed sincs. Harapott mosolyogva a férfi a pirítósába.

Nyugodalmasabb szösz volt szinte családias, de e következő szöszben találkozunk egy igazán ellenszenves családdal.  remélem tetszett nektek a szösz :)