Karácsonyfa körül ülő gyerekek boldogan nyitogatták ki az ajándékaikat, miközben a szőnyegen a csörgőjéhez gügyögő Izabella teljesen lekötötte Ichabod-ot, aki a legnagyobb apai szeretettel figyelte. Liz, aki a tojáslikőrjét szopogatta míg Sharlotte a teáját itta anyai szeretettel nézték a kölykeiket ahogyan egymásnak mutogatták az ajándékaikat.

- Vissza engeded az iskolába? Kérdezte halkan Sharlotte és figyelte, ahogyan Emily kinyitotta az egyik ajándék dobozát, amiben egy meleg piros arany színű pulóver volt egy nagy „E" betűvel.

- Emilyt? Természetesen igen – sóhajtott fel Liz – ő egy Black. Nem lehet megtiltani neki semmit, ha valamit szeretne. Ha nem engedném oda szökne és én megakarom kímélni a felesleges aggodalomtól saját magamat, hogy éppen merre csatangol.

- De Arrow is, szóval a bajt inkább elkerüli okosan – kacsintott Ichabod a nőre és vissza adta az elhajított csörgött a lányának, hogy aztán újból eldobja – te apából akarsz bolondot csinálni? – mosolyodott a férfi Izabellára, aki felkuncogott és türelmetlenül várta a csörgőjét, hogy elhajítsa újfent.

- És mond, a kamra miatt nem aggódsz? Kérdezte Ichabod – nem lehetsz olyan hidegvérű brit, hogy ez miatt nem aggodalmaskodsz.

- Emily lényegében majd nem, hogy aranyvérű szóval, ha igaz a legenda nem bántja az a valami... de persze ha nyugton marad. Emily hallani sem akar arról, hogy nem engedem vissza. Aggódik azért, hogy Harry bátyja fogja learatni a sikert nem beszélve arról, hogy a nyomozásukat alapból ostobának tartja.

- Harry nyomoz?

- Ugyan olyan bolond mint az apja - forgatta a szemét Liz – eddig abban a hittben éltem, hogy egy kicsit olyan mint a drága Lily, de tévednem kellett. Ostoba és meggondolatlan... mint Jamie öcsém. Emily-t ezt rendkívülien bosszantja. Szegényemnek nem elég, hogy Lochart-t tönkre tette az évét – húzta el mosolyogva a száját Liz.

- Büszke vagy arra, hogy mindenki előtt megszégyenítette és kifiguráott egy tanárt? Pislogott ártatlanul Sharlotte.

- Mocskosul – nevetett fel a nő és kihúzta magát – oh, de még mennyire. Be is kereteztem Minerva levelét, amiről arról írt, hogy Emily minden adandó alkalommal szabotálja az órát. Egy Lochart panasz levelet is mellékeltem hozzá, amiben azt ecsetelni, hogy milyen vásott az én magzatom. Az irodám éke lett. Joe szerint a legszebb dolog, amit eddig látott. Mint kiderült ő is utálja, mert a menyasszonya oda van a piperkőcért.

- Szegény Joseph választhatott volna jobb arát – sóhajtott fel Sharlotte – de mond mesélt a te kis magzatod Cunciról? Kérdezte somolyogva Sharlotte.

- A moly lepkéről? Oh, igen. Ejnye, drága vérivó barátném ily szörnyet ereszteni a gyanútlan Lochartra – ingatta a fejét Liz mosolyogva - remélem nem feküdte meg a gyomrocskáját a sok Lochart ruha... sajnálnám szegény állatot.

- Ne félj, édesem vasgyomra van a kicsikének. Japer zokniját is gond nélkül megette mielőtt bebábosítottam.

- Akkor tényleg nincs okom az aggódásra.

- Hééé! Csattan fel az említett a karácsonyfa alatt az újonnan szerzett terelő ütőjével.

- Te meg ne hallgatolóz vagy szilveszterig Mucusal alszol – rótta meg a fiát Sharlotte, majd Lizhez fordult – van, valami sejtésed ezzel az ügyel?

- Nem igazán. Sajnos jelen pillanatban megakadtam az alapitokkal való kutatásommal, de rajta vagyok. Salazar kis szörnyetege nem hagy nyugodni tekintve, hogy nem arról volt híres, hogy a levegőbe beszél.

- Úgy gondolod anya, hogy az a valami tényleg létezhet? Kérdezte Emily felállva és a Matt-től kapott sárkány kalauzzal az anyja felé ment.

- Igen, és az a valami borzalmas.

- És te oda enged Emi-t anya? Ráncolta a szemöldökét Murdock.

- Ő egy Black fiam és egy Black-et nem olyan könnyű megölni.

Liz figyelte a teraszon egyedül ülő Rorik-ot, aki a whiskey-s poharát szorongatva nézte a hóesést. Tudta nagyon jól, hogy a karácsony a férfi számára a legrosszabb időszak éppen ezért hívta el, de ahogyan figyelte a magányosan és szomorúan maga elé meredő férfit összeszorult a szíve.

- Miért nem szóltál, hogy iszogatsz miközben te is tisztában vagy azzal, hogy eme kedves hóbortnak én magam is szívesen adózok – sétált ki a nő és Rorik rá mosolygott.

- Jelmondata lehetne ez az alkoholizmusnak – mosolyodott el a férfi.

- De csak akkor, ha velem tartasz.

- Bárhová. A kis gonosz tevők ágyba bújtatása rendben ment?

- Látom Emi csínyét még nem heverted ki. Csupán egy csók volt a fagyöngy alatt TonTon nem az erényedre törtem. Meg aztán az arcodra kaptad és nem az ajkaidra – ült le a nő a férfi mellé.

- Igen, talán ez a bajom – ingatta a fejét nevetve Rorik – ám megnyugtatlak nem vagy az esettem. Túl girhes vagy mit kezdenék én veled? – Kortyolt az italába a férfi.

- Girhes én? Nevetett fel a nő, mire Rorik komolyan bólintott.

- Bizony. Szép nő vagy és rendkívülien vonzó is, de valahogy nem tudlak elképzelni az ágyamba... nincs rajtad semmi fogni való.

- Oh, bocsáss meg, hogy ilyennek teremtet az élet. De azért megnyugtató, hogy nem kell félnem, hogy rám töröd az ajtót.

- Rebecca elmesélte?

- El. Azt mondta akkor szeretett beléd, mert férfit nem látott még ilyen hevesnek. Olyan voltál, mint egy ősi viking csak a fegyvert hiányzott a kezedből.

- Milyen romantikus elképzelés – forgatta a szemét a férfi - aggódtam érte, mert nem jelent meg Sebastian kezelésén és elmentem hozzá. Az ajtaja erős átkoknak ellen álló volt, de be tudtam rúgni... szóval úgy hiszem volt rés a pajzson. Aztán minden létező dolgot hozzám vágott köztük egy nagyon nehéz kandalló órát. Gyűlöltem akkor – nevetett fel szomorúan a férfi - Életem igazán nehéz esete Rebecca volt, és ami eleinte csak érdekelt mármint az esete úgy alakult ki igazi szerelemé – mosolyodott el a férfi – ő általa váltam más emberé lettem az, aki most. Gyönyörű nő volt igazi perzselő szenvedéllyel és elbűvölő személyiséggel. Szerettem. De már nincs többé, ahogyan a fiúnk sem.

- Rorik nem a te hibád volt.

- Mondtam neki, hogy örökbe is fogadhatunk nem egy gyereket, de ő hajtatlan volt ezt te is tudod. Ő közöset akart. Nem maradt semmi utánuk csak az emlékek.

- Rorik...

- De ti itt vagytok nekem – fogta meg a nő kezét Rorik – ti vagytok most családom. A kis sárkány, a vámpírkák, Lotte, Icha, Remus az idegesítő Lyall-al meg persze te. Sebinek megígértem, hogy vigyázok rátok, ahogyan csak tudok.

- És azt is teszed. Rebecca is büszke lenne rád. De még lehetsz apa Rorik.

- Rebecca nélkül nem – ivott az italába a férfi és nézte a hóesést, de hosszú hallgatás után felemelt egy képet és a nő felé mutatta – ez a fiú Emily barátja?

- Igen – vette el a fényképet Liz – Emi sokat mesélt róla. Nagyon szereti, ahogyan ő fogalmazott neki is meg van a maga Remusa Matt személyében.

- Értem. Én a helyedben a család után szimatolnák.

- Miért?

- A fiú nem egyszer volt a páciensem horzsolásokkal és töréssel... és mindig egyedül jött vagy a házimanójukal valami Bortubasal. Jelentettem, de nem kaptam olyan választ, amire számítottam. Szóval neked jobb kapcsolataid vannak, mint nekem.

- Még is mire gondolsz?

- Alvilági körökben jobban mozogsz, mint én becsületes medimágus. Aggódom a fiúért, mert nagyon jó lelkű és hiszem, hogy abban a családban valami nem gömbölyű.

- Rendben utána nézetek.

- Köszönöm.

Liz leült a padra a parkban és szorgalmasan fújta a füstkarikákat. Hosszú vékony cigarettája világított a sötétben, miközben az eget fürkészte. Nem messze tőle felbukkant egy sötét árnyék, majd lassú léptekkel felé tartott.

- Késtél – szólalt meg Liz hátra sem pillantva, majd kifújt egy nagy adag füstöt. A mellette megálló hatalmas termetű férfi nem volt különösen jó képű, de a rikító világoskék tekintette vonzotta a tekintetett. Borzas ábrázata ellenben még jobban elriasztotta az embereket magától.

- Bocsáss meg, de a hamburgeremhez való húst minden bizonnyal akkor vágták le – huppant le a férfi a nő mellé – kérsz?

- Vacsoráztam már, de kösz Ray.

- Miért akartál velem találkozni babám? A te köreid nem szeretik az én köreimet, sőt a te pozíciódban nem ajánlatos egy magafajta rossz hírű vérfarkassal közösködni – harapott a hamburgerébe.

- Örülnék pár információnak egy családról.

- Aranyvérű kotorékok?

- Rosenwood-ék. Felelte a nő, mire Roymund szájában megállt a falat.

- Ők meg ki a rosebbek? Ezek nem britek ugye?

- Amerikai a pasas.

- Szívecském, akkor nem én vagyok a te farkasod, ha nem valami amcsi...

- De te vagy a legjobb.

- Vallatásban persze, hogy én vagyok a legjobb, mert egy jó kis lábtörésre mindenkinek megered a nyelve, de nem vagyok magán szimat. Ha nem emlékeznél, nem látnak szívesen sehol. Nem hülyeségből növesztettem ezt a bozontot így legalább bemehetek az abszol útra  az nélkül, hogy a sarkamban legyenek az aurorok – mutatott a szakállára a férfi.

- A lányom kis barátja ennek a családnak a tagja és csak le akarom őket nyomozni Rorik tanácsára.

- TonTon? Hm, őt bírom, de tisztában kell lenned ... nyámogott a szendvicsén - , hogy  nem ér a kis Milly-vel jönni hallod-e. Az a cserfes csajszit kedvelem.

- Ő is – mosolyodott el a nő – na?

- Oh, Izi, ha megint valami szarba keversz és megégetem, a bundámat esküszöm mindenre, ami szent porul jársz – emelte fel az ujját a férfi – nincs kedvem, megint az örült vámpír tyúkhoz menni, hogy stoppoljon össze.

- Sharlotte a neve.

- Tudom mi a neve... volt alkalmam megismerkedni vele és az egész pereputtyával.

- Valld be, hogy kedveled őket Roy.

- Soha – kapta be az utolsó falatot a férfi – inkább mesélj az öcskösről.

- Most itt karácsonyozik Emily örömére. Kiváló tanuló és jó kviddicsező.

- Örülök neki – mosolyodott el a férfi – Loisa örült volna ennek.

- Nem ítélne el, ha megismerne.

- Minden bizonnyal, de jobb így neki. Elég teher az is, hogy az apja halálfaló volt nem kell tudnia, hogy a nagybátyja egy vérfarkas.

- Roymund beszélsz itt marhaságokat. Remus olyan számomra, mint a testvér lenne. Szerinted Murdock máskép tekintene rád?

- Talán nem, de komolyan Izi jobb ez így. Soha nem vagyok egy helyen vándorlak akár a madarak milyen élet ez?

- Hát nem is vártam, hogy magadhoz vedd a fiam, de azért egy kettő atyai, nagybácsi féle tanácsnak örülne.

- Mint például?

- Csajozni?

- Ha ezt pár éve mondod, nekem hidd el piszkosul nem csalódtál volna a képességeimben, de azóta nem igazán cserkésztem be nőt.

- Tanulmányok?

- Hát nem vagyok egy zseni tekintve, hogy marha módon bemenetem egy olyan helyre ahová nem kellett volna és lásd, vonyítok a holdra havonta egyszer.

- Roy...

- Figyelj, körbe szaglászok a család után így jó?

- Rendben, de még visszatérünk erre.

- Legyen – ingatta a fejét a férfi és felállt és Liz egy erszényt nyújtott feléje – vidd csak haza a pénzedet babám ezt Milly miatt csinálom.

- Az információszerzéshez csak jó lesz.

- Igaz be kell tömni a szájukat – vont vállat a férfi és zsebre vágta a pénzt – ha találok, valamit jelentkezem, és akkor elvárom, hogy meghívj egy randira a vacsora asztalhoz, mert kurva régen ettem házi kosztot.

- Legyen – nevetett fel a nő – neked bármit.

- Ezt mondhatnám én is babám. Hát akkor kellemesen teljen a további estéd – kacsintott Lizre Raymund és fütyörészve eltűnt a sötétben, miközben a nő lustán fújta a füstkarikákat.

Hosszabb lett ez a szösz, mert volt ihlet XD Sok minden megtudatok ami a háttérben lapult szóval nem tudom kinek hogy tetszett ;)

És itt az a fénykép, amit Rorik mutat Liznek :)