- Ti is hallottátok a Titkok kamrájának a történetét? Kérdezte Sarah az ágyán ülve – tegnap elmesélte nekem egy másodéves, akiknek Binns elmesélte.

- Komolyan? Kerekedett el Magdalena szeme – nekünk, miért nem mesél ilyet az unalmas manó háborúkon kívül.

- Kobold – javította ki Emily a lányt fel sem pillantva az újságából – meg igen hallottam.

- Még is kitől? Húzta el a száját Sarah.

- Az anyámtól. Ő annak a csoportnak a vezetője és alapítója, akik a Roxfort megalapítói után nyomoznak. Mondta a lány unottan és lapozott egyet a „ Legendáslények a világban" című újságában.

- De nem tarjátok furának, hogy pont Potter talált rá? Fonta össze a kezeit Sarah.

- Arra célzol, hogy Harry lenne az utód? Ráncolta szemöldökét Emily.

- Miért ne lehetne? Annyi rosszban benne szokott lenni. Tavaly például a bölcsek köves incidensben is nagy szerepe volt.

- Ennyi erőből a Weasley ikrek is azok lehetnek – forgatta a szemét Emily – nem Ginny?

- De – mondta halkan a lány és szorgalmasan írt tovább a naplójába.

- És ha már ennyire jó informált vagy akkor azt is tudod, ha nincsenek Harry-ék, akkor a bölcsek köve rossz kezekbe került volna és most nem ülhetnék ilyen nyugodtan.

- Miért véded te ennyire Pottert?

- Mert az igaztalan vádak bosszantanak igazán. Minden bizonyíték nélkül vádolni valakit a legnagyobb bűn. Nem egy ember szenvedte el a vaktában ítélkezés súlyát. Szóval addig hallgass és ne vádolj senkit, amik konkrét bizonyítékod nincsen ellene – sziszegte Emily. Dühösen csapta az ágyára az újságot és kiviharzott.

- Akárki mit is mond Arrow azért védi, mert szereti Pottert – húzta el a száját Sarah.

- Szerintem igaza van Emily-nek – cincogta Magdalena – bári meg találhatta volna a felíratott és nem is kellene egymásra mutogatnunk, míg nincs rá bizonyíték.

- Oh, inkább hallgass Lena – legyintett Sarah és belemélyedt a bájital leckéjébe míg Ginny a naplójába bújt.

Emily összefont karral fejel lefelé lógott le a fa ágáról miközben dühösen ráncolta a szemöldökét. Így találtak rá a Hagridhoz siető Harryék, akik eleinte döbbenten figyelték, sőt a fiúk félre billent fejjel fürkészték míg Hermione felvont szemöldökkel nézet a lányra.

- Te mit csinálsz? Kérdezte végül Ron, mert fúrta az oldalát a kíváncsiság. Emily feléjük nézet, majd felsóhajtott.

- Összevesztem a szobatársammal – felelte a lány.

- Ginnyvel? Kerekedett el Hermione szeme.

- Dehogy – legyintett a lány – Sarah Montgomery-vel.

- Még is min? Kérdezte Harry.

- Miattad.

- Miattam? Döbbent le a fiú és összenézet a barátaival.

- Igen. Azt mondta, hogy te vagy az utód. Ez akkora nagy marhassák, mint Lochart órái.

- Harryben igazad van Emily, de a professzor igazi zseni...

- Jaj, Hermione te sem látsz tovább az orrodnál. Az a hidegrázós mosolya elbűvölt téged is, miközben belül romlott és hazug. Ugrott le a lány az ágról és Harry majd nem elismerően füttyent, mikor Emily talpra esett pedig a levegőben meg is perdült – Lockhart nem kerek ezt sokan tudják.

- De...

- Aki pár tucat tündérmanóval nem tudd elbánni most komolyan azt, hiszed legyőzött egy vámpírt vagy mást? Hidd el nekem Hermione, hogy Lockhart nem az, aminek mondja magát, ha most hiszel nekem meg kíméled magad a fájdalmas valóságtól majd. Te meg Harry csak óvatosan valami készülődik a kastélyén-falain belül. Érzem – mondta halkan a lány.

- Úgy gondolod valaki engem szeretne bemártani?

- Igazán meglep, hogy csodálkozol ezen, Harry. Mosolyodott el a lány – tavaly kis híján megöltek és úgy hiszem ez a tanév sem lesz számodra unalmas. Főleg, hogy most kinyílt a kamra és megkaptuk a hazugot. Ez mind külön-külön is rossz ómen.

- Mond, szerinted a tanár úr képes lenne egy ilyen nagy titkot rejtegetni, mint hogy ő egy imposztor? Kérdezte Hermione.

- Mindenki rejteget valamit a lelke mélyén – mondta a lány és mosolytalan arccal intett nekik és elindult a kastély felé.

- Fura lány, de igaza van. Lochart hülye – bólintott Ron.

- Lehet igaza van és ez az év sem lesz unalmas – sóhajtott fel Harry.

- Meg áll az ember esze. Ennek a lánynak keserű a szőlő azért nem kedveli Lochart-ot. Pedig azt mondták nekem, hogy udvarolt az anyjának és akkor lett volna apja. Levetközhette volna a balkézről születettséget.

- Volt neki egy nevelőapja egy medimágus, de fiatalon meghalt az igazi apja meg egy varázsló, akiről nem beszélnek... legalábbis anya ezt mondta - Fonta össze a karjait Ron – de akárhogy is van, ha nem kedvelik Lochart-ot én a barátomnak mondom őket.

- Eddig nem is kedvelted az anyját – förmedt a fiúra Hermione.

- Nem kedveli Lochart-ot szóval még sem lehet gonosz.

- Csak szimplán vak és ostoba – duzzogta Hermione – tudjátok mit mennyünk Hagridhoz – fújta fel az arcát a lány sietve elindult a vadőrlak felé nyomában Ronnal. Harry figyelte a távolodó Emily-t, majd a fejét ingatva elindul a barátai után és próbálta kiűzni a fejéből azt a gondolatot, hogy valamiféle láthatatlan köteléket érzet Emily és közte.

Emily sem az a karakter aki csak barátokat szerez erre példa Sarah, akivel nem lesznek barátok. Illetve a Lochart utálattal belopna magát Ron szívébe XD Mert aki nem szereti a tanárt csak jó ember lehet X"D És Emily furcsasága tovább nőt a fáról lelógós dologgal :) Remélem tetszett nektek a szösz.

Gondolkodtam a napokban, de tényleg csak úgy unalom űzés képen erről a történetről. Nem olyan jó és monumentális, mit a többi fanfic, mint a Nurmengard trilógia Parselmouth Lion-tól, amit szerintem a legjobb fanfic alkotás - nagyon régen olvastam - illetve a merengőn egyszer valameddig olvastam a Lily Evans naplóját vagy a Hajár Potter-t Botkrisz-tól, már sajnos nem emlékszem melyik is a címe pontosan XD Szóval elnézést ezért.. tudom, tudom kellene az a fránya Cavinton. De például nála láttam, hogy van Facebook oldala . Na szóval oda akarok kilyukadni szerintetek ennek az írásnak is legyen egy fajta oldala vagy mi a francnak is lehetne nevezni XD vagy dobjam az ötletet a szemetesbe úgy ahogyan van?

És egyre több a csík a gépemen :( Szóval erősen drukkoljatok, hogy be ne adja nekem az unalmast, mert jelen helyzetembe nincs pénzem újra -.-"""