Joseph Lars aggódva nézet az idegesen az asztalát kopogtató nőre. Az igazán vonzó rideg személyiségű Elizabeth Arrow-tól mindenki óvta, mikor pár éve jelentkezett hozzá gyakornoknak. Azt mondták megeszi őt reggelire annyira könyörtelen mindenkivel, aki nem felel meg a számára. Azóta azt mondják rá a munkatársai, hogy egy hülye mazochista, aki örömét leli, hogy a nő mellett kitart és dolgozik neki. De ő tudta, hogy a rideg külső mögött egy igazán melegszívű nő lakozik, aki képes a szeretettre, törődésre és igazi szenvedéllyel veti bele magát a munkájába. Számára ő volt az igazi példakép. De most, hogy ott ült a nő és a szemeiből majd nem, hogy szikrákat lövellt az előtte ülő lehajtott fejű férfira roppantul megsajnálta mind kettőt.

- Nem tudom mit a szart képzeltél Arthur – mondta veszedelmesen halkan a nő – nem azért adtam oda neked apám régi kocsiját, hogy megbütykölve az eget szelje, mint egy nyamvadt repülőgép.

- Én...

- Ne vágj a szavamba most Weasley! Csattan fel Liz – tisztában vagy vele, hogy hajszálon múlott a karriered? Nagyon kevesen múlott, hogy nem rúgtak ki. Rongyosra kellett beszélnem a számat, hogy itt maradhass. Komolyan nem értelek – ingatta a fejét Liz – ugyan olyan lökött, vagy mint az apám – dőlt hátra a székében a nő, majd a szemét masszírozva kinyújtotta a kezét, amiben azonnal bele nyomta a konyakos poharat Joseph.

- Köszönöm – mondta a nő és egy hajtással kiitta, majd az asztalra csapta mire Arthur kissé megugrott az ültében – Jaj, Arthur veled csak a gond van... nem csak a fiaiddal. Nem tudom felfogni, hogyan gondolhatta Ron és Harry, hogy bizony nekik azzal a csotrogánnyal kell az iskolába menniük. Az eszem meg áll ettől az egésztől. Mintha James és Sirius egyik örült ötletét váltotta volna valóra az a két lökött gyerek. Nem elég, hogy egy csomó mugli meglátta őket, de egy több mint húszéves fúria fűzben is kárt tettek és a bűntudat legkisebb jelét sem mutatják.

- Őszintén sajnálom az egészet.

- A sajnálatokkal és az ígéretekkel tele a padlásom Arthur mind a tieddel, és mint a lányoméval.

- Amúgy gratulálni szeretem volna, hogy a lánya Griffendéles lett – mosolyodott Arthur a nőre, aki felvonta a szemöldökét.

- Isten irgalmazzon nekik. Joe – nézet a férfira a nő, mire a poharát az asszisztense felkapta és tele öntötte – köszönöm. Emily lelkesen írt, hogy oda kerül és még lelkesebben, hogy megtalálta azt az ágyat, amiben én is aludtam. Idegesítően lelkes, ami mindig is csak bajt jelentett.

- Csak nem.

- A csillagszóróval felgyújtotta a karácsonyfát annyira várta az ajándékait. Az összes tűzijátékot ideje előtt lőtte fel, mikor a nagyapja nem figyelt, mert ő már nem tudod várni rá. Elkötött egy kocsit, legyújtott egy fészert, ellopta az egyik barátom vadász puskáját és konzervdobozokra lőttek Alexal Reginald barátom fiával, de az egyiket elvétették és belelőttek egy benzines kannába, ami felgyulladt és leégetett egy teljes istálló. Ezek momentán a legemlékezetesebb csíny tettei.

- Hát ezért van jobban az ikreimmel – sóhajtott fel Arthur.

- Ne hidd, hogy még nem térünk vissza rád és a kocsira. Remélem, előkerül egyszer, bár ami beette magát a Rengetegbe az egyszerűen nem fog onnan előkerülni. Masszírozta a halántékát a nő – Joe mondj le minden megbeszélést és találkozott nem akarok embert látni most.

- Igen is asszonyom – bólintott a férfi és sietve kiindult a nő irodájából.

- Nagyon sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam magának Liz.

- Hagyd csak jól esett Caramel-el üvölteni –legyintett a nő – bár a nejed rivallójának felettébb nem örültem - Bökött a szemetes kosára Liz – de azt nem tagadom, hogy meglepett a bátorsága annyi szent. De a jövőben értékelném, ha szemtől szemben tenné meg ezt Molly.

- Megmondom neki...

- Nem kell Arthur ár tudja – mosolyodott Liz a férfira, akit kivert a hideg veríték ahogyan figyelte a sejtelmes tekintetű nőt, aki élvezettel kortyolt az ítalába.

- Ha más nincs, én mennék – állt fel a férfi és a lehető leggyorsabban haza akart menni, hogy megnézze a nejét.

- Menj csak és add át üdvözletem Mollynak.

- Feltétlenül.

Arthur Weasley a konyhaszéken találta mega nejét, aki holtra vált arccal meredt maga elé, míg előtte egy rongyos piros boríték hevert a konyha asztal közepén a krumpli mellett. Keserűen felsóhajtott és leült a neje mellé, majd kedveskedve megpaskolta a nő kezét.

- Jól van Molly, már vége. Nincs semmi baj.

- Küldött nekem egy rivallót. Nekem! Mondta a nő, majd hisztérikus nevetéssel nézet a férjére – képes volt nekem is rivallt küldeni az-az átkos kis fúria. Mondta Molly és Arthur úgy döntött, hogy inkább tüntetően hallgat még arról, hogy kitől is van a kocsi így csak helyeslően bólogatott a neje szidalmaira... az életösztönt ezt diktálta.

Remélem tetszett nektek ez a szösz is :) Itt egy kicsit megismerhettétek Liz asszisztensét, aki le is rajzoltam nektek :) Béna lett, de mikor készült fáradt voltam xD illetve szegény Mollynak vissza nyalt a fagyi is, mikor Liz is küldött neki egy igazi hamisítatlanan Arrow rivallót XD