Emily lelkesen kipakolta a nappali szőnyegérre a könyveit és ott lapozgatta. Lockhart könyveit nemes egyszerűséggel durván arrébb dobta. Nem tartotta egyáltalán érdekesnek az önimádásról szóló könyveknek neveznek valamit így rá dobta az egyik párnát, hogy ne is lássa a borítón vigyorgó férfit, aki majd a tanára lesz.

- Emi, vidd fel a könyveidet a szobádba.

- De hamarosan itt lesz apus és megnézzük, közösen a könyveimet szóval nem akarom addig felcipelni.

- Ne, feleselj.

- De, anya – nyafogta Emily és rá borult a Legendás lények és megfigyelésük könyvére – olyan igazságtalan vagy. Képes vagy gonoszkodni velem, mikor hamarosan elmegyek a suliba és hónapokig nem fog látni a kedvenc lányodat? Milyen anya az ilyen.

- Nincs is másik lányom – hitetlenkedett Liz – és kérlek, ne add itt nekem a drámát lányom, mert nem hatsz meg... és ezek a kivert kutya szemek sem jönnek be nálam... apádnál sem működött. Szóval...

- Megjöttem – kurjantotta Remus a bejárati ajtóból és Emily felragyogó arccal nézet a hang irányába – és mit hoztam neked kincsem?

- Mit? Pattant fel Emily és kíváncsian várta, hogy keresztapja megjelenjen a nappaliba.

- Ígérd meg előtte, hogy jó kislány leszel.

- Én mindig az vagyok – mondta vigyorogva Emily, mire Liz harsányan felnevetett a konyhában – na, jó néha nem, de azért igyekszem.

- Helyes – állt meg a férfi a keresztlánya előtt és elővette a háta mögé dugott ajándékot, mire Emily felsikoltott hangosan és boldogan. Liz gyanakodva sétált ki a konyhából és dermedten figyelte, ahogyan a lánya magához öleli újonnan szerzett kis barátját.

- Az meg mi miféle dög? Kérdezte sápadtan Liz.

- Anya ez egy teknősbéka hát nem cuki? Olyan aranyos – gügyögött a teknősnek Emily – imádom és az enyém. Van neve?

- Még nincs.

- Akkor Szélvész lesz. Zorro, Kapitány nézzétek egy új barát – sietett a bebandukoló macska felé és az orra alá dugta – ő egy teknősbéka.

- Te miféle állatot hoztál a házamba? Villogott Liz szeme és Remus felé ment nagy léptekkel és a köpenyénél foga lehúzta a férfit – az a valami, miért is van itt?

- Beth ez egy teknős nem egy sárkány... várj, te félsz attól? Bökött Emily felé, aki éppen a szőnyegre tette a teknősét és Liz megborzongott – nyugi nem esz meg.

- De ez... neee – húzta el a száját a nő, mikor a lánya oda rohant eléjük kezében a teknőssel.

- Nézd mami hát nem édes? Nézd milyen szép a páncélja.

- Rettentően – Lépet hátrébb Liz, de bele ütközött Remusba és szinte rá tapadt – szép, de vidd innen.

- Oh, anya milyen vagy már – húzta el a száját Emily és leült a könyveihez. Liz lassan Remusra nézet, majd megragadva a karját behúzta a konyhába.

- Te még is mi a fenét képzeltél magadról, hogy egy ilyen lénnyel állítasz haza? Kiabálta suttogva a nő és kifelé mutatott ahol Emily éppen a könyveit mutogatta a kis állatainak.

- Ez egy teknősbéka nyugi nem kell félned tőle.

- De, miért?

- Mert mikor megláttam Emi jutott eszembe és nézd már milyen boldog tőle. Hamarosan úgy is elmegy és elviszi, szóval nem kell aggódnod. Jó?

- Nem jó! Mondtam, hogy ott van neki Tesla, de te leszartad, amit mondtam és megvetted neki azt a szörnyeteget!

- Eltúlzod Beth. Gondolj Emilyre egy kicsit...

- Más sem csinálok.

- Anya ugye maradhat. A szobámba fog lenni ígérem és nem is jön ki onnan – szólalt meg a kislány és Liz az ajkába harapott, ahogyan a lánya aggodalmas tekintettel nézet rá magához ölelve az átkos állatot. Zorro várakozóan nézet rá, úgy ahogyan a feje tetején ülő Kapitány is. Összefogtak ellene.

- De ott maradjon – emelte fel az ujját a nő.

- Oksi – rohant el Emily nevetve.

- Olyan nehéz volt? Kérdezte Remus, de ijedten nézet a nőre mikor az oda fordult hozzá.

- Ha az a dög a közelembe jön neked végen Lupin! Csattan fel Liz és pufogva elindult, de fél úton meg gondolta magát és visszafordult – a francba is már elfelejtettem mit is akartam.

Remus ijedten ugrott ki az ágyából, mikor meghallotta Liz éles és hisztérikus sikoltását és alig lépet ki az ajtóján a nő szinte a nyakába ugrott így neki estek a falnak.

- Az a valami bemászott mellém – remegett a nő és olyan szorosan bújt Remushoz, hogy az alig kapott levegőt. Emily ijedten lépet ki a szobájából, majd a nyakát behúzva sietett az anyja szobájába. Remus szemöldök ráncolva figyelte, ahogyan a keresztlánya kisompolyog az anyja szobájából kezében Szélvésszel.

- Nyugi a veszély elmúlt már – veregette meg a nő hátát a férfi.

- Biztos? Kérdezte halkan a nő, majd óvatosan letette a lábát – megtámadott az a dög.

- A teknős?

- Igen, az.

- Nyugi anya elraktam! Kiabálta ki Emily a szobájából és Liz izmai elernyedtek, majd minden figyelmeztetés nélkül arcon vágta ököllel Remust, aki összecsuklott.

- Ez azért járt – sziszegte a nő, majd behúzta a kába férfit a szobájába – de ma én veled alszom az a dög csak nem cserkész be egy vérfarkast.

- Egek ez már beteges – nyögte Remus vigyorogva és legszívesebben felröhögött volna, hogy megtalálta Liz gyenge pontját, amit évek óta kerestek. Úgy érezte, hogy ezen a barátai ugyan olyan jött derültek volna, az egészen, mint ő maga.

Egy viccesebb szösz lett, de imádtam írni bevallom :) Ugyan nem kutyája lett, de egy teknős igazi különcség a Roxfortba vagy is tökéletes a mi kis Emily-knek :) Remélem tetszett nektek a szösz :3