1992. augusztus

Emily boldogan szökellt az anyja előtt, miközben az új varázs pálcáját csodálta. Liz halványan elmosolyodott, ahogyan figyelte a lányát, aki abban a pillanatban talán nem is lehetett volna boldogabb.

- Apus! Kiáltott fel Emily, mikor meglátta a Mágikus Menazséria előtt álló Remust – meg van a pálcám - Rohant a férfihoz és körbe ugrálta, miközben lelkesen mutatta a pálcáját – Cseresznye, sárkány szívizom húrral és 14 hüvelykes. Hát nem klassz?

- De az.

- Ugye – csillogott Emily szeme, majd a bolt cégére nézet – de mond mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy ma dolgozol?

- Dolgozom is, de van egy kis időm még. Gondoltam meg veszem neked azt a különleges kis kedvencet, amit megígértem neked.

- Huuu - csillogott a lány szeme.

- Remus, nem kell semmi Emi-nek. Ott van, már neki Tesla. Ölte meg a lelkesedését a lánynak az anyja rendre utasító hangja.

- Tisztában vagyok vele, de azt akarom, hogy a baglyán kívül legyen neki még kedvence hiszen Zorrot nem viheti magával és Kapitányt sem mert az egeret el nem lehet szakítani attól az öreg kandúrtól.

- De nem kell – emelte fel a kezeit a nő – drágák ezek az állatok...

- Jól van, jól van – forgatta a szemét a férfi – akkor veszek, neki valami mást teszem egy naplót, de kérlek ne folyattasd a szent beszédet. A könyveid már meg vannak már? Fordult a keresztlánya felé Remus, mikor Liz már szólásra nyitotta a száját.

- Most megyünk meg venni. Bólogatott Emily – eljössz te is?

- Nem – ingatta a fejét Remus – siettek dolgozni. Este át ugrom és akkor megnézzük őket együtt.

- Rendben – ölelte meg a keresztapját Emily – hozzál csoki békát.

- Emily! Csattant fel Liz, mire a lány nevetve elugrált és lelkesen integetett Remusnak – akkor esteR Szökkelt tovább a lány és Liz felsóhajtott.

- Akkor este találkozunk - mosolyodott a férfira Liz és a lánya után sietett.  Remuspár percig figyelte őket a nyakát nyújtogatva, majd mosolyogva besétált Mágikus Menazsériába.

Emily elismerően füttyentett, mikor Arthur Weasley behúzott egyet Lucius Malfoynak és elterült a földön pont az anyja elé.

- Szép jobb horog volt Arthur bácsi – nevetett fel Emily – ugye anya? Arthur és Lucius egyszerre kapták fel a fejüket először Emilyre, majd rémülten Lizre néztek, aki sötét tekintettel méregette őket.

- Nem hiszem, hogy tudni akarom az okát ennek a gyerekes viselkedésnek – felelte hűvösen a nő – Lucius, Arthur remélem már elintézték a nézeteltérésüket, mert nem kívánom itt tölteni a napot.

- Már rendeztük – felelte Lucius és a monokliját babusgatva egy biccentéssel sietve elhagyta a boltot.

- Emily, Ms Arrow – biccentett feléjük Draco és az apja után sietett.

- Nem kellett volna hagynod, hogy felhúzzon téged Arthur – ingatta a fejét Hagrid és segített fel állni a varázslónak – romlott az egész családjuk ezt mindenki tudja. Jobb lett volna, ha végig sem hallgatott a rosszindulatú beszédét.

- Elvesztettem a fejemet – sóhajtott fel Arthur és szem lesütve nézet Lizre.

- Azt meghiszem, de ennek ellenére... tetszett – felette nagyon halkan a nő, ami megmosolyogtatta a férfit és Hargridot, aki elég közel álltak hozzá, hogy hallják az utolsó megjegyzését.

- Nagyon ügyes volt Artur bácsi – veregette meg a varázsló alkarját Emily – büszke vagyok magára.

- Emi.

- Jól van, na csak az igazat mondtam – forgatta a szemét a lány – képzelje meg vettük a pálcámat – emelte fel Emily mosolyogva – Cseresznye sárkány, szívizom húrral és 14 hüvelykes.

- Szép pálca. A könyveidet jöttél meg venni?

- Igen, már csak azok hiányoznak. Szia, Ginny – lelkesült fel Emily és a döbbent tekintetű Weasley gyerekek közé sietett, mikor észre vette őket és ott hagyta az anyját Arthural és Hagridal – jól vagytok?

- Liz...

- Nem kell magyarázkodnod Arthur ismerem Luciust és téged is. Ok nélkül nem veregetsz és tényleg a kedvemre volt a monoklis Malfoy látványa. Mond az-az ember még itt van? Kérdezte halkan a nő, mire Arthur elhúzta a száját.

- Igen.

- Oh, a... csudába – morogta a nő – majd megrendeljük a kö...

- Lizabell – csendült egy hang és senki figyelmét sem kerülte el ahogyan a nő össze rezzent – de örülök, hogy itt találkozunk. Biztosan a kicsi Emibell könyveiért jöttetek.

- Emily a nevem – felelt morogva a lány és elhúzta undorral a száját, ahogyan Gildroy Lochart megpaskolta az arcát és sietve Liz felé ment.

- Oh – legyintett a férfi és Liz elé sétált és kezet csókolt neki. Az Emily mellett álló Fred Weasley, majd ne hangosan felröhögött, mikor észrevette, hogy Liz a köpenyébe törli a kezét.

- Anyukád nem igazán kedveli – hajolt le a lányhoz Fred.

- Most néz rá Fred ezt kedvelni? Pfuj – rázkódott meg Emily – amúgy nektek sikerült mindent meg vennetek?

- Ja – felelte George – amúgy anyukád mit keres itt? Nem, Joe szokott mindenhová vinni téged?

- Legtöbbször igen, de anya ma szabad napot vett ki, mert még is csak egyszer vagyok elsős. Már nagyon várom. Te nem Ginny?

- Én is. Mond te melyik házba szeretnél kerülni?

- Griffendélbe természetes ahogyan a szüleim, bár anya szerint a Hollóhát is esélyes az esetemben, de a papa azt mondta mivel nagyon vásott vagyok nem kizárt a Mardekár. De én inkább lelépek, mint oda kerüljek vagy megfenyegettem a süveget. Vajon gyorsan ég - gondolkodott el Emily.

- Ez egy Mardekáros gondolat menet nem gondolod Emily? De mond akkor Ms. Arrow is Griffendéles volt? Gondolom prefektus és osztály első is. Mondta kotnyelesen Percy.

- Osztály első az volt, közösen a nagynénémmel, de nem volt prefektus, mert nem volt éppen jó kis lány – nevetett fel Emily – folyton eltekergett a kastélyban apával és az öccsével többek között.

- Nem néztem volna ki belőle – fonta össze a kezeit a mellkasa előtt Ron – amúgy Emi ő itt Harry... Harry Potter. Harry ő itt Emily Arrow.

- Szia – mosolyodott szélesen a lány és a kezét nyújtotta a fiú felé, aki félszegen kezet rázott – örülök, hogy megismerhetlek. Ginny sokat mesélt már rólad.

- Oh... öhm... az jó – pirult el Harry zavartan.

- Az anyukámat Elizabeth Arrownak hívják és a látszat ellenére nem olyan félelmetes ám – Bökött a nő felé Emily, aki figyelmesen hallgatta Hagrid és a Weasley házaspár beszámolóját – anya sem kedveli túlzottan Mr. Malfoyt, de mivel ő is a felsőbb körben mozog jobb nem nyíltan ellenségeskedni.

- Draco Malfoy ellenben veled feltűnően kedves – ráncolta a szemöldökét Gerorge.

- Persze, mert fél hogy anya rá száll az apjára, de egyébként nem hiszem, hogy kedvel.

- De hiszen te is aranyvérű vagy nem? Ráncolta a szemöldökét Ron.

- Emi nem az, már mondtam egyszer neked – ingatta a fejét Ginny.

- Hogyhogy?

- Jaj, Ron – sóhajtott fel Ginny. Emily halkan felkuncogott és lopva Harryre nézet aki próbált értelmes fejet vágni, de a lányt nem tudta becsapni.

- Az anyukám félvér. Alex nagypapa varázsló volt Cathy nagyi ellenben mugli, de az apa aranyvérű volt. Bár ez nem sokat számít, mert az aranyvér mániás családokat, ezt nem hatja meg. Nem mintha minket ez érdekelt volna bármikor is– legyintett Emily – az a lényeg, hogy vannak még olyan családok, mint ti srácok, akik normálisak – kacsintott Fred felé a lány, aki harsányan felnevetett.

- Emi indulnunk kell, mielőtt még visszatér az-az ember – szólalt meg Liz és oda sétált a lányához – uraim. Ginny és...

- Hermione Granger a nevem – Emily kíváncsian nézet oda az oda lépő lányra és rá mosolygott.

- Oh, Minerva mesélt rólad örvendek – mosolyodott a lányra Liz és kezet rázott vele – Elizebeth Arrow vagyok Emily édesanyja.

- Mesélt rólam a professzor asszony? Suttogta elhűlten Hermione.

- Mindig kíváncsian követtem a jó tanuló diákok sorsát és az elevenekét is természetesen – sandított Fred, Geroge párosra majd Ronékra.

- Ő itt... Kezdett bele Ron, de Liz illedelmes leintette.

- Felismerem Harry-t, de köszönöm Mr. Weasley –Lépet Harry elé Liz - Sokban hasonlítasz apádra, mint ahogyan hallom, de még többen édesanyádra. Félszeg és kedves mosoly, meg persze a szemed, de gondom lassan ezt megunod. Örülök a találkozásnak.

- Ismerte a szüleimet?

- Persze – bólintott a nő – James vásod, csintalan fiú volt, ellenben Lily szabálykövető. Jó emberek voltak - Simította meg kedvesen Harry arcát Liz – büszkén figyelnek téged, ezt ne feledd soha sem. Mondta a nő és Harry mély szomorúságot olvasott ki a nő tekintetéből – Örültem a találkozásnak és remélem jó évetek lesz... legalábbis eseménytelenebb, mint a tavalyi. Köszönj el kicsim, mert még dolgom van.

- Sziasztok a vonaton találkozunk – intett nekik Emily és az anyja után sietett.

- Fogalakok neked helyet! Kiáltott a lány után Ginny.

- Huu, de nem kedvelem ezt a nőt – fújtatott George és Ron egyszerre.

- Mi a baj vele? Kérdezte Harry.

- Rengetegszer ok nélkül megbüntette apát – húzta el a száját George.

- Apa azt mondta teljesen jogosak voltak – nézet ikertestvérére Fred.

- Na, persze – húzta el a száját Ron. Harry, aki figyelte a távozó anya lánya páros valahogy úgy érezte, hogy igen csak félre ismeri a barátja őket... ő azonnal megkedvelte őket bár az okát nem tudta hová tenni.

Bevallom, nektek nem bírtam volna vári ezzel a szösszel holnapig szóval úgy gondoltam fel is dobom nektek. Mint ahogyan olvashattátok nem mindenki kedveli Lizt ellenben Emily annál inkább... és hát nem csoda hiszem igazán cuki és szerethető gyerek.

Szerintetek miért ment be a boltba Remus és mit vesz? ;)