Remus a kanapén feküdt össze kulcsolt kézzel és nézte a plafonra festett gyerek rajzot, amit Emily négy évesen firkált rá. Hiányzott neki az ő nagyszájú élénk kis keresztlánya, aki mindig nevetett a világba. De most ő messze volt az anyjával együtt, aki a gyásztól megkergülve máshol keresett vigaszt, mint sem tőle kért volna segítséget. Az is nyugtalanította, hogy nem egyszer látta Raymund Conort a környéken ólálkodni és bármit rá tett volna, hogy ennek köze lehetett Elizabeth-hez.

- Uram kér valamit? Kérdezte Hopi és aggódva figyelte a szemöldökét ráncoló férfit.

- Egy forró csokit –mondta Remus – mond Hopi mit akar Conortól a húgom? Kérdezte a férfi, mire Hopi felvonta a bozontos szemöldökét.

- Az úrnő nem avatott soha be az üzleti ügyeibe.

- De csak tudsz valamit nem?

- Ha tudnék is, akkor sem mondhatnám el, mert nem vagyok kotnyeles és áruló sem. Kér valamit a forró csokija mellé? Teszem azt egy kiadós vacsorát? Igazán sokat fogyott mióta utoljára volt itt igazán magára férne pár kiló, mert még a végén megbetegszik.

- Igen jól esne egy vacsora.

- Ennek örülök addig is menjen és fürödjön, egy jót mire végez kész lesz a vacsora is.

- Rendben. Most, hogy nincs Liz megnézem a fürdő sóit, amit annyira imád.

- A levendulásat ajánlanám magának. Megnyugtatja az idegeit – felelte a manó és Remus döbbenten meredt Hopira, aki elment a konyha irányába.

Remus bele merült a habokba és élvezte a levendula kellemes nyugtató illatát. Úgy érezte minden fájdalma és gondja tovaszáll. Boldogan fújta el a tenyeréből egy adag habot, mikor kicsapódott a fürdő ajtó, amire ő összerezzent.

- Te most komolyan az én fürdőmben lebzselsz? Kérdezte Liz szigorúan, mire Remus az orráig elmerült ijedtében a vízben.

- Beth hát te? Emi?

- Igen, én – tette csípőre a kezét a nő – Emi kidőlt alszik már, mint a bunda– legyintett a nő és becsapta az ajtót maga mögött. Remus szólásra nyitotta a száját, majd magára nézet és az ajtóra vöröslő arccal.

- Nem úgy volt, hogy ott maradtok egy hónapig?

- De – sóhajtott egy nagyot a nő és bele túrt a hajába – de rémes volt ez a pár nap is. Nekem elegem van a vadonból. Először egy nagy pókra ébredtem, majd egy megvadult lón száguldottam a prérin miközben végig sikoltottam a tájat, de a vadnyugat macsója meg mentett. Soha többet lovon nem ülök - Lépet be ruhástól a kádba a nő és leült Remussal szemben - aztán Reg fia Alex és a lányom felgyújtottak egy pajtát.

- Gyufával? Kérdezte feszülten Remus.

- Lángszóróval.

- Mivel?

- Jól hallottad. Ralf tart egy lángszórót és ezt megtalálták és úgy gondolták jó móka lesz. Erre puff egy kupac hamu maradt abból a nyomorult pajtából. Majd nem ott kaptam Reg-gel infarktust.

- Ki az a Ralf?

- A macsó cowboy.

- Jaj, istenem megint egy pasas az életedben? Nyögött fel Remus.

- Özvegy.

- Mint te.

- De van egy lánya.

- Mint neked.

- Nem az esetem. De sok mindenben segített.

- A libidódnak például?

- Menj a francba – vágta homlokon a férfit a nő – nem abban. Remekül át segített a gyászon és hogy remeg szülő lehettek így is, ahogyan ő is. Zoe meg abban, hogy többet kell foglalkoznom veled.

- Ezért száltál be a kádba mellém ruhástól?

- Jobban örültél volna, ha ruha nélkül teszem?

- Elég, ha rajtam nincs ruha így is felettébb kellemetlen a helyzet.

- Nekem nem. Így legalább nem futsz el.

- Nem is tudnék, mert a lábad az én lábamon van... roppant kényes hely környékén, ha szabad megjegyeznem.

- Remus, te akkor sem mennél el innen. Szégyellős vagy nem értem miért – forgatta a szemét a nő és hátra dőlt a kádba – jó képű pasas vagy és nem hülye. Ritka szép párosítás ez hidd el nekem.

- Ha te mondod.

- Mond, mikor beszélgetünk mi igazán őszintén utoljára?

- Jó pár éve volt az már. Sebastian előtt a tragédia előtt.

- Szeretem őt bár nem, úgy ahogyan Mancsot, de szerettem. Jó volt hozzám, erre meghalt. Itt hagyott.

- Boldog voltál vele az a lényeg.

- De még sem kedvelted. Miért?

- Mert féltem, hogy ő is összetöri a szíved, de későn jöttem rá, hogy igazán szeretett. Jó ember volt ez a fontos.

- Mond, ugye te nem hagysz egyedül, mint Sirius és Bastian? Kérdezte Liz pár perc kínos csend után.

- Nincs olyan szerencséd – mosolygott Remusi Lizre, majd megpöckölte az orrát – néha még mindig olyan gyerek vagy mikor ilyen ostoba kérdéseket teszel fel.

- Meglehet – felelte Liz, majd lustán elmosolyodott - Hallom forró csokit rendeltél Hopitól.

- Szeretem.

- Tudom. Mond, holnap rá érsz?

- Beth tudom, hogy szeretsz, nem kell rám áldoznod az idődet.

- Sok mindent kell, bepótolunk meg aztán jó volna, egy tanár Emily mellé, aki felkészíti a sulira. Tudod milyen - húzta el a száját Liz – olyan kelkottya, mint az apja és csak rád hallgat igazán.

- Rendben, átbeszéljük ezt, – könyökölt a kád széléra a férfi – de előtte megfürödhetek egyedül?

- Ne mossam meg a hátad? – hajolt előrébb Liz somolyogva.

- Boldogulok egyedül is – hajolt ő is előrébb és rá kacsintott a nőre – a vacsora mellet még mesélhetsz a kalandjairól rendben?

- Legyen, de ne hogy megbánt ezt a döntést. Nem mindenkinek ajánlom fel ezt.

- Csak azoknak, akikkel ágyba bújsz?

- Miről beszélsz te? Jamie hátát is megmostam sőt Lilyét is. Az, hogy a férjeimnek, hogyan mostam meg nem tartozik rád.

- Én kérek elnézést – emelte fel nevetve a kezeit Remus.

- De legyen, egyedül hagylak téged a habjaiddal, amik lassan elfogynak, a gumikacsáddal és a kis hajókáddal – lökte a férfi elé Emily játékait – de csak tudd, a hab nem takar igazán – nyomot, egy csókot Remus orrára, mire az elvörösödött. Liz nevetve fel állt és csöpögő ruhával végig vonult a fürdőn, de még az ajtóból visszafordult – addig is, míg itt lubickolsz meg iszom csokidat bátyókám.

- Ne, hogy már! Kiáltott Remus a nő után, aki nevetve becsapta az ajtót.

Bevallom nőiesen sok dolgom volt... ajándék terén, mert egy ideje tervezek csomagot küldeni egy igen kedves barátomnak és csiga tempóban haladok a rajzokkal, mert szép munkát akarok neki adni. Szóval ezért nem volt szösz... meg annyi ötletem sem volt, ami pedig volt is volna nem tetszett így az extrákba kerülnek, majd mind kihagyott részek. De nagyobb tempóban kívánok haladni, hogy végre iskolás legyen Emily. Így az Amerikai száll említés címén lesz olvasható a fő történetben illetve, majd az extrákban. Na, mindegy. Remélem tetszett nektek ez a szösz... nekem valahogy olyan megnyugtató volt írni. Szeretjük Remust :)