Mark, remegő térdekkel esett össze és ideges hisztérikus nevetéssel nézet Mattre, aki aranyszínű szemekkel pásztázta az erdőt és az égboltot, legalábbis, amit a fák engedtek mutatni.

- Leugrottunk. Leugrottunk – nevetett Mark, majd ijedtebb tekintettel mérte végig a barátját – nem vagy ember.

- Nem – felelte Matt – szed össze magad nem vagyunk itt biztonságba az-az alak utánunk jött.

- Mit akar?

- Nem tudom, de nem jót. Zárt volt az elméje, de a tekintette nem volt éppen az a barátságos. Annak azért örülök, hogy a vonat gond nélkül el fog jutni már Londonba. De annak nem, hogy téged is bele kevertelek. Ugye nem sérültél meg? Guggolt le Mark elé.

- Még is miféle lény vagy? Több mint ötven métert magasról ugortál le velem és semmi bajunk nem lett.

- Nem tudnám elmondani pontosan miféle lény, vagyok. Ahogyan Japer mondaná ez is az is.

- Yōkai? Suttogta kikerekedő szemekkel Mark, majd felemelve a kezét meglökte óvatosan Matt-et – ha ezt Yusuke Oji-channak el tudnám mondani – ingatta a fejét tátott szájal.

- Nem nevezném magam démonnak, de lehet, nálatok az lennék. Hibrid vagyok. A nagyapád meghalt nem? Talán ő is vadászta az én fajtámat?

- Mondhatjuk. Szerzetes volt – vont vállat Mark – elűzte azokat, akik rosszak voltak, de sok Yōkai volt a barátja vagy több.

- Több?

- Obaa-chan egy kicune volt.

- Egy róka? Kerekedet el Matt szeme és felsegítette a barátját – miért mondod, hogy volt? Meghalt?

- Nem. Elhagyta Oji-chan és a gyerekeiket, mikor lelepleződött. Apa és testvérei alig emlékszenek rá, de azt mondták nagyon szép nő volt. Szóval nem különbözünk annyira Matt bár én sok képességet nem örököltem azon kívül, hogy jól meg tudom törni az átkokat.

- Miféle átkokról beszélsz te? Varázsló vagy persze, hogy képes vagy...

- Nem érted. Átok alatt olyat értek, ami irányit-valakit teszem azt, ha pálca nélkül átkoznak meg valakit. Illetve tudok pálca nélkül akadályokat létrehozni. Soha nem tűnt fel, hogy néha nem hallod a gondolataimat, sőt néha úgy válaszolsz a kérdéseimre, hogy ki sem nyitom a számat? Tette csípőre a kezét Mark – na, szóval meséld el még is mi a fenébe kevertél be?

Rorik megrázkódott, ahogyan felállt a patakból és kiköpte a vizet a szájából. Liz nem messze állt tőle és őt méregette miközben a kezében tartott pálca megremegett. Ujjai elfehéredetek, ahogyan szorongatta és Rorik felvonta a szemöldökét.

- Mo ghràidh, örülnék ha letennéd az a pálcát. Mind ketten tudjuk, hogy nem akarsz bántani szóval rettentő boldoggá tennél, ha legyőznéd a téged irányító papír cefnit. Erősebb vagy te annál, hogy enged ezt – lépet feléje, de Liz rá szegezte a pálcát és Rorik felemelte a kezeit – mit látod, fegyvertelen vagyok és védtelen. Ha nem is engeded, le mi lenne, ha megengednéd, hogy bekössem a felkarodat? Vérzik – mutatott Liz karjára, de az nem foglakozott vele csak a férfit méregette.

- Miért jöttél utána? Kérdezte a nő és Rorik szeme megvillant.

- Hát uralod te mocsok. Mi a fenét akarsz Lizitől?

- Tudod te mit – vigyorgott el a nő, majd lassan megsimogatta a hasát – biztosan erős utódunk lenne. Bár még várnom kell – húzta el a száját, majd Rorikra meredt – megmenteted a kuzinomat, amiért cserébe életbe hagylak, de ha az utamban állsz, megöllek.

- Gusztustalan féreg vagy. Mi lenne, ha felfednéd magad előttem és ketten játszanák le ezt és nem sodorsz bele ártatlanokat!

- Ártatlan lenne Elizabeth? Oh, nem. Ő korántsem az. Igazi Arrow, akinek nyomában jár a hataloméhség, a pusztítás és a halál. Ezt te magad is jól tudod Rorik – mosolyodott el a nő és a férfi dühösen feléje lépet, de a lábba elé csapódó átok meg állásra kényszerítette – valóban nem szeretnélek megölni, mert kár lenne egy olyan tehetséges Arrow-ért, mint te.

- Mocsok...

- Csak óvatosan – ingatta az ujját a nő – hölgy előtt nem illik csúnyán beszélni. Hol marad a jó modorod úrficska?

- Nem fogom engedi, hogy árts Lizinek – húzta ki magát Rorik és felemelte a pálcáját, de az kirepült a kezéből és egy pillantással később a nő már előtte termett és a pálcáját az állához nyomta.

- Makacs, önfejű és bátor vagy úrfi. Így már értem miért is szeret téged Elizabeth. Ám csak egyetlen egy férfié lehet ő és én nem kívánok osztozni rajta.

- Milyen kár, hogy én sem szándékozom – vigyorgott el Rorik, majd egy hirtelen mozdulattal arcon vágta a nőt, aki kiejtve a pálcát a kezéből elterült a sáros avaron. Rorik azonnal rávetődött a pálcára úgy ahogyan Liz is.

- Korcs kutya – sziszegte a nő és belemart Rorik arcába, aki felüvöltött, majd lefejelte a nőt, akinek hangosan roppant az orra és rá hanyatlott vérezve. A férfi lelökte magáról és felkapva a nő pálcáját egy mozdulattal megkötözte és meg gyógyította az orrát.

- Én esküszöm, ha azt a rohadékot megtalálom, én kinyírom – túrt a sáros hajába. Rorik a nő homlokán lévő papír kígyó felé nyúlt, de alig ért hozzá, mindjárt vissza is húzta – most én honnét szerezek átoktörött? – morgolódott a férfi és előkotorászta a cigarettáját, majd rágyújtott miközben az ájult Lizre nézet – micsoda nagy az egód te mocsok, hogy azt hitted nem ütök meg nőt, aki rám szegez egy kurva pálcát. Ezért is kizsigerelek, hogy miattad a szeretett nőre kezet kellett emelnem – villant meg sötéten a szeme.

Emily szélesre tárta az ablakot és a téli hideg szél végig metszette az arcát. Egy toronyba volt, de nem olyan magasan. Ablaka alatt kúszónövény volt erősen kapaszkodva a toronyba. Sötét haja az arca körül kavargott, ahogyan lenézett, majd vissza a szobába ahol nem rég ébredt. Nem sok mindenre emlékezet, de arra határozottan, hogy akit elhurcolta ide a semmibe egy medimágus volt. Dühösen csapot az ablak keretre, mert pálcáját elvette a fogva tárója és alávaló módon még át is öltöztette valami hálóing szerűségbe, ami inkább a régi kornak volt a divatja.

- Most mit csináljak? Kérdezte önmagától, majd valami ismeretlen érzés fogta el és a távolba nézet. Lassan elmosolyodott és szemei boldogan vissza verték a sápadt holdfényt – Matt – suttogta, majd gondolkodás nélkül elrugaszkodott megragadva az egyik kúszó nővényt és azzal lassítva a zuhanását. Puha fűbe érkezet, amit lágyan hintett meg a hó és megborzongatta a bőrét. Emily lassan elmosolyodott és szemei szürkeségében megfénylett a félhold világ, miközben felvette a kutya alakját.

Mark felüvöltött, mikor a levegőbe dobta Matt, amiikor rájuk támadtak. Az utolsó pillanatban kapta el az egyik ágat, de az a hirtelen súlytól, ami ránehezedett megreccsent és eltört. Mark kétségbe esetten kiáltott fel zuhantában, de félúton meg állt. Döbbenten nézet körbe, majd felnézet és egy széles mosolyú nő nézet rá. Hosszú borzas vörös haja örvénylett körülötte és Mark szava elállt, ahogyan belenézet a türkiz szemekbe.

- Dhampir – suttogta.

- Ella a nevem – emelte fel maga mellé az ágra – mi itt most jó helyen leszünk, amíg a fiúk elrendezik az üldözőt. Mutatott a tisztáson álló három alakra – nem kell félned kicsi róka a fiúk hamarosan, elrendezik azt a férfit és kereshetjük Emilyt.

- Emilyt elrabolták – sápadt el Mark – bevallom reméltem, hogy nem.

- Sajnos elragadta. Éppen a nyomában voltunk, amikor megéreztünk benneteket és jöttünk segíteni. De hamarosan vége ennek. Ez az üldöző nem jelent sok gondot – Figyelte ahogyan Michael és Matt felvette a bestia alakjukat és neki támadtak a férfinak. Mark nagyot nyelt és a nőre nézet.

- Pontosan ki is maga? Kérdezte remegő hangon Mark, mire a nő újra kedvesen és lágyan elmosolyodott.

- Ella Valter vagyok. Matthias bátyjának a felesége. Örvendek. Kuncogott fel Ella, mikor Mark döbbenten rá nézet.

Mo ghràidh: Szerelmem, kedvesem

Hát elmaradtam nagyon, amiért elnézést, de sem ihlettem sem időm nem volt. De itt van egy kicsiny szösz és  a következővel nagyon igyekszem. :) Remélem tetszett nektek ez a szösz :3

Illetve szeretnék egy kis rajzos játékot hirdetni felétek. Nagyon örülnék, ha benne lennétek. A játék arról szólna, hogy TI, hogyan képzelitek el az idősebb Belladorát és Regulust. ÉS, hogy a Rorik shipeseknek is kedvezek ők hogyan képzelnék el Liz és Rorik lányát/fiát. Mindenki rajzát megosztom és legyetek bátrak :) **--**

A rajzokat (már ha lesz ilyen) erre a címre várom: [email protected]