Liz a szobájának félhomályában ült és maga elé meredt. Gondolatai messze jártak így nem vette észre a szobába belépő Siriust, aki hosszan figyelte elmerengő feleségét. Nem tudta eldönteni, hogy a fáradsága vagy Zoe hirtelen felbukkanása miatt ilyen gondterhelt. Ám ahogyan nézte levenni róla a tekintetét. A félhomályban a kinti közvilágítás gyér fényében a székében ülve olyan földöntúli igézetnek találta, mint a mesekönyvekben a tündéreket, akik az éjszakában bukkannak fel vidám táncukat eljárni. Felesége haja lágy fonatban pihent a vállán halovány köntöse körbe ölelte az alakját, ahogyan a szépen hímzett hálóinge. Hófehér meztelen lába a papucsán volt és apró kezei egy fél kész kötésen pihent, amiből nagy valószínűséggel a kicsiknek lesz valami apróság. Sirius halványan elmosolyodott és neki dőlt a baldachinos ágy oszlopának. Nem akarta megtörni a varázst így nem szólt csak lélegzet visszafojtva nézte a nőt, aki mintha csak megérezte volna, hogy figyelik kissé összerezzent, amint az őszi levelek a szélben és oda pillantott. Tekintette egy pillanatig ködösek voltak és csodálkozóak, majd lassan elmosolyodott.

- Nem hallottam, mikor bejöttél. Mondta csendesen Liz és próbálta kiűzni a gondolataiból azt, hogy egy pillanatig azt hitte, hogy Regulus áll ott és figyeli mosolyogva. Liz ahogyan nézte férjét, aki feléje lépve lágyan elmosolyodott és a szeme körüli apró ráncok vidáman elmélyültek visszatükrözve régi énjét, ami eddig rejtve volt az átka miatt, hogy vajon akkor is így tudd rá nézni, mikor megtudja, hogy évekig becsapta? Hagyva a bánat, fájdalom közepette, amit egy fivér elvesztése jelentette, hogy könnyei hiábavaló voltak, hiszen akit siratott nem is halt meg. Hogyan is mondhatná el neki, hogy ne okozzon mély sebeket meggyötört lelkének. Fájdalmasan elkapta a pillantását és a kinti havazást kezdte nézni, ami csendesen és lassan táncoltak lámpa fényénél.

- Valami bánt? Kérdezte halkan Sirius és leguggolt a felesége mellé és gyengéden megfogta a kezét – Mi a baj? Fájdalmaid vannak? Nem érzed jól magad? Kérdezte rémülten. Liz a fejét ingatva megszorította a férje kezét és rámosolygott.

- Semmi, csupán elfáradtam. Hosszú volt ez a mai nap.

- Szóljak Mollynak, hogy ma a kicsik velük legyenek? Biztosan örülne neki, ha már kijelölte magát nagymamának – mosolyodott el Sirius, hogy felvidítsa a nejét.

- Nem – ingatta a fejét Liz – minden bizonnyal kimerült és én is örülnék, ha itt lennének velünk. Nézte a bölcsőbe maga mellett, ahol mélyen aludták álmaikat a gyerekei.

- Ahogyan gondolod – hagyta rá Sirius – de mi aggaszt? Látom rajtad, hogy valami baj van. Zoe mondott valamit ugye?

- Igen – felelte egy idő után Liz – haza akarnak jönni.

- Ez jó hír nem? Csillant fel Sirius szeme – végre megismerhetném a férjét és a gyerekeket. Regnek, Belle-nek és Eminek lennének még több barátai. Miért nem örülsz?

- Most akarnak vissza jönni, mikor Anglia kifordul a sarkaiból Voldemort miatt? Reg hiába aranyvérű a neje mugli és a gyerekek félvérek. Vadásznának rájuk! Nem – ingatta rettegve a fejét Liz – nem fogom hagyni ezt. Nagy nehezen kivittem Reginaldot ebből az országból, úgy hogy nem halt meg most meg hozzam vissza a halálba? Csattant fel Liz, mire a kicsik nyöszörögni kezdtek Liz ijedten rájuk nézet és gyengéden simogatni kezdte őket.

- Bells miért kellett Reginaldot kimentened innen? Egyszerű varázsló volt.

- Nem éppen – ingatta a fejét Liz és a felkarját simogatva az ablakhoz ment – Reg nem volt éppen az a szent életű ember, mikor itt élt, de jó ember azt kétség sem férhet. De ha visszatér a múltja is keserűen rá fog nehezedni üldözi, majd míg végül nem marad semmi belőle.

- Hát ennyire fontos számodra?

- Egy igen kedves barátom lett az évek alatt – érintette meg az ablakot a nő, majd Siriusra nézet – mikor Sebi meghalt egy ideig náluk voltunk bár volt egy kis esett, ami miatt haza jöttünk.

- A szelíd pacika, akivel végig sikoltottad a prérit? Mosolyodott el Sirius.

- Emily elmesélte mi? – horkant fel Liz és Sirius vigyorogva bólintott.

- Szóval sokat voltunk ott és ők szó nélkül segítettek, de most ez más. Ingatta a fejét Liz – tudom, miért jönnének vissza, de veszélyes, amíg ennyire zavaros a világ itt. Meg aztán a gyerekeket oda köti az iskola és a barátaik. Alex biztosan őrjöngene, ha ide kellene jönnie, miközben a barátnője Essie ott van.

- Essie? Ő nem Matthias kishúga?

- De – bólintott Liz mosolyogva.

- Milyen kicsi ez a világ – nevetett fel halkan Sirius.

- Nem is tudod mennyire. Nézet vissza a válla felett a nő – szóval nem tudom, mit csináljak. Te mit tennél a helyemben?

-A tanácsom kell? Döbbent meg a férfi, majd meghatottan elmosolyodott – nem hittem volna, hogy megélem ezt a napot, hogy kikéred valamiben a tanácsomat. Lépet Lizhez Sirius és hátulról átölelve nézet ki vele az ablakon miközben az állát a nő vállára nyomta – valóban nehéz döntés elé állított Zoe azt meg kell hagynom főleg úgy, hogy tudom, nem lenne okos, ha ide jönnének.

- Tegyük fel, ha Regulus élne és őt, aki közben csalódott alapított kellene visszahozni Angliába mond, megtennéd azt, amit Zoe kér tőlem... tőlünk? Fordult Liz a férfi felé, aki nagyot sóhajtott szomorúan.

- Nem – felelte Sirius őszintén – akármennyire is fájna a döntés, akkor is visszautasítanám. Az élete és a családja fontosabbnak kell lennie a honvágyánál. De Reginald nem az öcsém és értem a hasonlatot így azt tudom mondani neked, hogy még nem jó ötlet, ha visszatérnek.

- Én is így gondolom – bólintott Liz és szorosan megfogta a férje kezét – de félek, hogy nem fogja megérteni.

- Hiszek abban, hogy Zoe megérti, az indokaidat ne félj. Bells nem kell a világ összes gondját magadra venned. Nem elég bajod van a zajos családunkkal?

- De – bólintott Liz és éppen ezért is érezte magát olyan rosszul hiszen Reg és Zoe éppen úgy részese volt a családjuknak, mint Harry és Murdock. Hogyan tudna nem törődni velük?

- Úgy gondolom ideje lefeküdnöm – szólalt meg egy idő után Liz,mire Sirius, aki eddig a karjában fogta maga felé fordította és ujjával kissé felemelte a nő állát.

- Megígéred, hogy pihensz, és nem emészted magad?

- Igen – bólintott Liz - itt maradsz?

- Még szép – vigyorgott el Sirius – végre melletted aludhatok. A kanapé mocskosul kényelmetlen volt még kutya alakomban is.

- Sajnálom – sütötte le a szemét Liz és Sirius a fejét ingatva magához ölelte.

- Olyan butus vagy te nőszemély. Mit sajnálsz? Azt hogy gyereket szültél nekem vagy azt, hogy kiderült, hogy még mindig oda vagy a skót szoknyás hapsikért? Liz teste megfeszült amit Sirius örömmel fogadott és halkan felnyögött, mikor a neje az oldalába ütött – de ha nagyon kedves leszel velem, hajlandó vagyok felvenni egyet ezzel frigyet hányva az angolságomra.

- A családod normann felmenőkkel van tele – horkant fel Liz.

- Az ő oldaluk is frigyet hánynak, majd rá. De közlöm veled, hogy nagyon sexi a térdem – sandított le Sirius a nőre, aki halkan felnevetett és hozzá bújt a férjéhez.

- Könyörögve kérlek, ne változz meg. Maradj ilyen, mint most és esküszöm nem lesz már baj közöttünk.

- Igyekszem – sóhajtott fel Sirius – messze elkerülöm a leveleidet. Liz rá meredt a férjére, majd kitört belőle a nevetés, de azonnal a szája elé tette a kezét, mikor a gyerekei mocorogni kezdtek – menjünk aludni... mo ghràidh.

- Mióta beszélsz te gael nyelven – ráncolta a szemöldökét. Sirius vállat vont és közelebb hajolt a nőhöz és suttogóra fogta.

- Tudod édeském, akkor kezdtem tanulni az alapszavakat, mikor képbe jött Sebastian és észrevettem, hogy megtetszettél neki. Gondoltam, ha tudom, mit vartyog, néha a bajsza alatt akkor nem érhet meglepetés. Sőt, ha olyat merészel mondani, ami nekem nem tetszik, okkal törjem el gerincét.

- Tha thu gòrach – ingatta a fejét Liz és Sirius elvigyorgott.

- Aki mondja – fordította az ágy felé a nőt, majd nagy lendülettel a fenekére csapot. Liz a fenekét simogatva szemöldök ráncolva elindult az ágy felé, miközben Sirius halkan nevetett.

Mo ghràidh: Szerelmem, kedvesem

Tha thu gòrach: Ostoba/hülye vagy.

Gondoltam egy kis kis kedves pillanatokat írók nektek. Remélem tetszett nektek és igyekszem a folytatással.