Liz a konyha asztalnál ült, míg babái szeretett tengerben fürödtek a társaság tagjainak ölében. kíváncsi tekintetük és ártatlan arcocskájuk mindenkit elvarázsolt. Sirius az asztalon könyökölt és álmatag mosollyal figyelte kisfiát, aki szorgalmas cumizás közepette tépkedte Lyall kecskeszakállát.

- Csak ügyesen szaggasd a nagypapit – mondta meghatott hanggal Sirius, míg Lyall a könnyeit nyelve próbálta lefejteni az apró kis kezecskét a szakálláról.

- Remélem téged is megtép – morogta Lyall, de haragja inkább a férfi felé irányult, mint az unokája felé, akire mély szeretettel nézet le.

- Liz a csajszi ugyan úgy fintorog, mint te – szólalt meg Bill, akinek a kezében volt Bella, aki élénk érdeklődéssel nyúlkált a férfi fülében logó sárkányfog felé – nagyon szép lány lesz, mikor felnő.

- Hát ez nem is kétség, hiszen két elbűvölő, csodás és tehetséges szülőtől származik. Húzta ki magát Sirius és Liz a szemét forgatva hátra dőlt a székében.

- Mintha Emilyt hallanám. A lányod is annyira öntelt ó, mint te.

- Tudom, drágám és büszke is vagyok ezért rá – kacsintott Sirius a nejére. Liz halványan elmosolyodott és figyelte a tárasságot. Már három hete, hogy a világra hozta a gyermekeit, és ahogyan ők erősödtek úgy ő is visszanyerte az erejét – Rorik, Lotte és Molly gondos ápolásának köszönhetően – így már megengedték, hogy lemerészkedjen a konyhába, ahol valóban tapasztalnia kellett, hogy ikrei mindenkit elvarázsoltak. Nem sajnálta egyáltalán senkitől, hogy szeretgesse őket hiszen a kis imádni valói mindenki szívében megbékélést és szerettetett csurgatott egy kis időre. El kellett, mert a sötét időkben értékelni kellett a fényt legyen akármilyen kicsinyek is. Lizt Molly szemrehányó hangja szakította ki az ábrándozásból és élénken kezdett figyelni a beszélgetésre.

- Igazán lehetne, valami észszerűbb a keresztelőbe én azt mondom, még is csak ikrek lettek. Én azt vallom, hogy jó lenne, ha Bellenek és a kicsi Regulusnak is más-más lenne a keresztapja és a keresztanyja.

- Mi vagyunk! Csattant fel Remus és Tonks egyszerre.

- Szerintem jó ha mindkettőnek ugyan az. Ringatta Belle-t Bill, majd a fejére nyomva egy puszit maga elé emelte – szerinted is ugye?

- Ugye nem akarsz a helyemre pofátlankodni? Csattant fel Remus.

- Neked ott van már Emily. Szóval ne zavarjon már, ha én szívesen vállalnám Belle baba keresztapaságát.

- De Remusnak már oda lett ígérve ez a titulus – fortyant fel Tonks – ahogyan nekem a keresztanyusság is. Szóval mindenki leléphet. Mi leszünk kész.

- Ez azért nem lenne igazságos. Én is szívesen vállalnám a keresztanyaságot – tette a mellkasára a kezét Molly – sőt úgy gondolom meg is érdemlem. Ugye Lizikém? Fordult Molly feléje, úgy ahogyan a többiek is.

- Hát... én... - kezdett bele zavartan, mikor kivágódott a konyhaajtó és egy zaklatott Ichabod rohant be.

- Esküszöm Liz az összes szentre, hogy én megpróbáltam meg győzni, de beszélhetek annak a nőnek egyik fülén be a másikon ki. Még Dumbledorehoz is el kellett vinnem annyira makacs hárpia. Rohant a nőhöz a vámpír, majd megperdülve mögéje állt, amikor a konyhába besétált egy teltkarcsú szőke nő zöld színű vasvillaszemekkel kezében egy bőrönddel.

- Mindenkinek szép napot. Mosolyodott el végül szélesen – Zoe Hamilton vagyok. Liz tátott szájal nézet a nőre és próbálta lefejteni a válláról a vámpír kezét. Sirius volt az első, aki reagált és vidáman ugrott fel kitárt karokkal, miközben alaposan végigmérte az asszonyt.

- Végre megismertem az én drága jó barátnőmet – kiáltotta és megölelte a nőt, majd egy csókot nyomot az arcára, majd zavartan felköhintett é hátrébb lépet. – ha nem ismernél fel Sirius vagyok.

- Ki van plakátozva a fejeddel a fél világ még jó, hogy felismerlek te ökör. Megjegyzem jól áll a szakáll. Igazán karakteres lettél tőle, bár a férjem még így is jobban néz, ki mint te.

- De őt nem dugták börtönbe.

- Te voltál hülye, ahogyan Lizi mesélte – vont vállat a nő, majd a szemöldökét ráncolva Lizre nézet, aki penge vékony ajkakkal mereven ült a székében. Zoe elmosolyodott, amitől Lizt kiverte a hideg veríték – én drága Lizim mi az, hogy egy dhampirtól kell meg tudnom, hogy majd nem meghaltál és három hete világra hoztad a gyönyörű babáidat? Kérdezte szemre hányóan a nő. Molly és Remus szólásra nyitotta a száját, mikor Zoe felemelte a kezét – most én beszélek, utána jöhet mindenki sorban. Szóval drágám?

- Hááát – kezdett bele Liz és Sirius felvonta a szemöldökét, ahogyan figyelte a nejét, aki olyan bűnbánóan nézet az asszonyra, mint egy csínyt elkövetett kislány az anyjára – nem igazán voltam a tudatomnál.

- De azért mondhattad volna valamelyik szolgálatodban állónak, hogy írjon mielőtt elkezdtél vajúdni. Teszem azt ennek a vámpírnak – bökött Liz mögött álló Ichabodra.

- Van nevem is asszony. Ichabod Valentine, meg aztán a Valterenek lett szólva. Ha hibáztatni akarsz, valakiket tedd velük.

- Nem kell aggódni már róluk is leolvastam a szentelt vizet. Matthew szerintem már elment Charles atyához újra keresztelkedni. Csattant fel a nő, majd a szívére tette a kezét és leült Sirius helyére – annyi mindent át éltünk drágám és arra sem vagy képes, hogy valahogy értesíts minket. Reg, majd nem rosszul lett, amikor megkaptuk a levelet Charlotte kisasszonytól.

- Nem kisasszony, ha nem asszony. Ő a nejem.

- Ne vágj a szavamba vagy képen töröllek – csattant fel Zoe, mire a babák felsikkantottak és a nő ellágyuló arccal nézet rájuk – oh, milyen szépek vagytok. Szebbek, mint a képen, amit kaptunk. Sirius remélem, számíthatok rád, hogy lefotózod, őket az uram majd elő hívja – vette elő a kézi táskájából a gépet és a férfi kezébe nyomta – csak ügyesen.

- De jól van Reg? Kérdezte Liz.

- Persze – legyintett a nő – próbálna csak rosszul lenni az engedélyem nélkül.

- Ő eljött? Kérdezte Liz feszengve.

- Reginald? Dehogy még is kivigyázna a kicsikre, ha nem ő. Engedélyeztem magamnak egy hosszabb idejű kirándulást és meglátogattalak. Igazán figyelemre méltó barátaid vannak valamiért, mikor közöltem velük, ha nem segítenek, akkor rá veszlek téged, hogy forgasd ki őket mindenükből. És képzeld, mindjárt készségesen álltak hozzám – nevetett fel a nő, majd Siriusra nézet – van, valami innivaló itt, vagy azt várod, míg kiszáradok, mint a kalahári sivatag?

- Egy pillanat csak hadd élvezem ki azt a gyönyörű pillanatot, mikor a nejem úgy ült ott, mint egy kislány, aki rosszat tett és egy büdös szót sem tud kinyögni. Mosolyodott el Sirius és intett a pálcájával mire Zoe kezében egy rostos narancslével teli pohár jelen meg.

- Hát még emlékszel rá – mosolyodott el a nő.

- Vodka is van benne egy harmad arányban, ahogyan szereted.

- Elnézést, hogy közbe szólok, de maga kicsoda is? Szólalt meg Molly.

- Elnézést kérek a modortalanságomért – tette a mellkasára a kezét a nő - Reginald Hamilton neje vagyok Zoe. Lizit elég régóta ismerem és neki köszönhetem, hogy megismerhetem a férjem. Majd nem annyira jobban vagyunk, mintha sógornők lennénk – nevetett fel a nő és Liz legszívesebben bokán rúgta volna.

- Én szívesen elfogadnálak húgomnak – vigyorgott Sirius – mennyit húztuk Bells agyát.

- Igen – bólogatott nosztalgikusan Zoe.

- Vagy is ti ismeritek egymást régebbről? Kérdezte Remus hitetlenkedve.

- Maga hol volt az elmúlt pár percben? Diagnosztizált figyelem zavaros talán? Horkant fel Zoe – igen ismerjük egymást bár telefonon tartottuk a kapcsolatot. Soha nem találkoztunk.

- Beth biztosan ez a nő az aki?

- Igen Remus ő az. Ne aggódjon senki. Ő az, akinek mondja magát. Hihetetlen hogy képes voltál ide jönni és otthon hagyni a gyerekeidet.

- Négy az iskolában van a másik háromra az uram figyel. Nekem is kijár a nyaralás messze mindtől.

- És Reg csak úgy elengedett?

- Chő – horkantott fel nőietlenül Zoe – még nem született meg az a férfi, aki engem meg állít. Nem mondom megpróbálta – mosolyodott el a nő majd gonoszan elnevette magát – de a kis ostoba mindig elfelejti ki a főnök otthon. Na, de ennyit erről. Azért jöttem és ezzel meg is győztem Mr. Dumbledore-t, hogy segítsek neked. Persze tudom, hogy van melletted egy több gyermekes családanya, aki mélyen tisztelek, de te vagy olyan hülye, hogy nem hallgatsz senkire.

- Kezdem kedvelni – szólalt meg Molly és a nőre mosolygott.

- Mrs. Weasley lenne talán? Kérdezte Zoe – sok jót hallottam Lizitől és Mr. Dumbledore-tól.

- Csak Molly. Legyintett pirulva a nő.

- Örvendek. Mindig nagy öröm erélyes nővel találkozni, aki egyben tartja a családot. Hívjál nyugodtan Zoenak...

- De ki is maga? Szólalt meg Tonks – persze azon kívül, hogy Liz barátja.

- Édes lányom anyád nem tanította meg, mikor valaki beszél, nem szólsz közbe – csattant a nő hangja – most szépen arccal a falnak és csend. Közben meg gondolkodj el a modortalanságodon. Most! Villant meg a nő szeme és Tonks lassan megfordul a falnak.

- Maga tanár Mrs. Hamilton – szólalt meg Lyall.

- Igen – felelte a nő büszkén.

- Milyen tárgyat tart az Ilvermoryban? Kíváncsiskodott Bill. Zoe döbbenten pislogott, majd megköszörülte a torkát.

- Azt hiszem hiányosan fejeztem ki magam. Magnix vagyok avagy mugli, a férjem varázsló, de én nem. De mind a hét kölyköm mágia használok – nevetett fel a nő – de ha lenne, varázs erőm azt hiszem, kitűnően végeznék, mert az elméletet úgy kenem vágom, mint a fene és azt hiszem a gyakorlat is jól menne. Legalábbis Alex fiam ezt mondja. Sóhajtott fel a nő és elővett a táskájából egy fényképalbumot és az asztalra dobta – gyönyörű, mint a hét, de rosszak, mint az ördög. Tiszta apjuk vére. Sirius azonnal lecsapott az albumra és felcsapta.

- Egek, de nagyok már és mennyien vagytok. Oh, és az ikrek. Milyen szép Shopie és egek Alex meg Benji. Utoljára mikor láttam róluk képet még pirinyók voltak itt meg kész felnőttek. Nagyon szép nagy családod van Zoe. Bells... nézet a nejére csillogó szemekkel a férfi, mire Liz felmordult.

- Verd ki a fejedből vagy én fogom – mondta sötéten a nő.

- Nem kell mindjárt ennyire dühösnek lenni, mert több gyereket akar.

- Bocs, hogy én nem akarok focicsapatot, mint te.

- Csak még hét van, hol van még ehhez a focicsapat – horkant fel Zoe.

- Azt ne mond, hogy még akartok. Döbbent meg Liz, mire Zoe elpirult – ugye nem azt akarod mondani...

- Hát istenem vonzó férjem van – tárta szét a karjait a nő – azt ne mond, hogy nincs igazam.

- Valóban jóképű, de azért na.

- Nekem aztán ne add itt az erkölcscsőszt édesem, mint régen. Szegény Sebastian halála után úgy magadba zuhantál, hogy még azt sem vetted észre, mikor rád mozdultak.

- Helyes – vakkantott Sirius,

- Ne helyeselj itt mellettem Black. Lizim egyedül maradt a kis tündérkémmel. Gyönyörű nőként özvegyen fél házason nem maradhatott egyedül. Pedig vittük Regi-vel, minden hová – sápítozott a nő - komolyan reménykedtem, mikor a skót gyerek felbukkant.

- Milyen skót? Tonkin? Villant meg Sirius szeme.

- Nem – pislogott a nő ártatlanul – oh, nem mesélted?

- Nem – sziszegte Liz – nem kell mindenkinek mindenről tudni.

- Mesélje csak – tette le a kezét az asztalra Sirius.

- Nem volt semmi mindenki nyugodjon le a fenébe. Nézte körbe Liz, mikor mindenki rá figyelt várakozóan.

- Hogy hívják a tagot? Kérdezte sötéten Sirius.

- Lachlan Morrison.

- Na, várj – emelte fel a fejét Lyall – nem ő volt az, aki egy gyönyörű ékszer szettet adott?

- De – felelte a nő pirulva – elraktam Emilynek, mikor férjhez megy tökéletes ajándék lesz a számára. Meg is írtam Lachlannak.

- És mit írt? Kérdezték.

- Közölte, hogy van egy fia. Temette az arcát a kezébe – agyamra ment. Rorik és Reg rázta le valahogy.

- Igen – bólogatott Zoe – ott már tudtam, hogy nem a te skótot.

- Leszakadnál a témáról – villogott Liz szeme pirosló arccal.

- Nincs skótja a nejemnek. Brit pasa van, aki történetesen én lennék.

- Ha te is kiltben lejtenél, a nejed előtt hidd, el le sem tudnád magadról vakarni. Lizikém gyenge a kiltet viselő férfiak – mosolyodott el szélesen Zoe és Liz arca már lángolt.

- Egek még mindig tetszenek neked a szoknyás pasasok? Forgatta a szemét Sirius és neki dőlt a kredencnek – azt hittem már észhez tértél. Hogyan jöhet be neked az olyanok, aki nadrág helyet-szoknyát viselnek.

- Légy olyan jó és vidd fel a piciket alukálni a szobájukba mielőtt én, altatlak el jó pár órára. csak én szívhatom ezzel Lizi vérét te nem – csettintett Zoe Siriusnak.

- Jó helyen vannak ott ahol most éppen elnyomta őket az álom, ha most megzavarjuk a piciket baj lesz. Ugye szívem? Nézet Lizre, aki már az asztallapra borulva takarta az arcát, majd kikukucskált a haja alól.

- Előkészítem neked az egyik vendégszobát Zoe. Meddig is maradsz?

- Ebben az évben nem szándékozom haza menni – mondta komorabb hangon Zoe – főleg mert a férjem küldött neked és Roriknak egy két kutatási anyagot.

- Nem engedem, hogy Liz... kezdett bele Molly.

- Ez nem olyan dolog, amibe beleszólhatsz Molly kedves – szólalt meg Rorik a konyhaajtóból.

- Ti mióta fülelsz? Csattan Sirius, aki megrezzent a férfi hangjára.

- egy ideje – mosolyodott el és rá kacsintott Lizre, aki morogva visszaborult az asztalra pirosló arccal – üdv Zoe régen láttalak.

- Oh, a kedvenc skótom – villant egy széles mosoly Zoe arcán és felpattant, majd ugyan azzal, lendülettel pofán vágta Rorikot – irhatál volna te agyalágyult. Rorik kissé megtántorodott és megrázta magát, miközben megmozgatta az alsó álkapcsát.

- Bocsáss meg, de más dolgom volt. Lotteval azon voltunk, hogy életbe tartsuk Lizit! Aztán mikor jobban lett kifeküdtem vagy négy napra.

- Valóban ez volt – bólogatott Sirius – már azt hittem temethetem a kertbe.

- De akkor is el voltunk felejtve – csapta mellkason a két férfit durván – és most vezessen valaki a szobámba, ha kialudtam az utat mindenki szépen bemutatkozhat, illetve folytathatom a kiosztást. Oh, és kedvesem, aki a falnak dönti a csinos kis fejét - Tonks megfordult – imádni való a mágiád. Metamorfmágust eddig csak a gyerekek könyveiben láttam. Meg fognak pukkadni ha, megtudják, hogy találkoztam egyel. Hogy is hívnak? Kérdezte lelkesen a nő.

- Tonks. Öhm, Nymphadora Tonks. Pirult el a nő.

- Szép név – mondta udvariasan az asszony – anyád kezében nem volt utónévjegyzék ugye? Majd hívlak Doranak. Mosolyodott tüneményesen a nő miközben nagyot legyintett – na, akkor merre menjen ebben az átkozott kísértet házba?

- Majd vezetlek – sóhajtott fel Liz és a halálra ítéltettek gyorsaságával elindult – mire lejövök kérem a konyakomat, ha már nem szoptatok – sziszegte Roriknak és Siriusnak. A két férfi egymásra nézet, majd vállat vont.

- Ha meg mersz jeleni, a szoknyádba esküszöm, olyan hangon fogsz legközelebb énekelni, mint egy kislány – ráncolta a szemöldökét Sirius.

- Most aztán megijesztettél – ingatta a fejét Rorik – hol is van az a konyak?

- Jóképű ördögök a fene a formájukat. Ha nem lennék, férjnél és ők sem szeretnének téged én esküszöm rárepültem volna valamelyikre – nézet Lizre Zoe, mikor bevezette a szobába – na és melyiknél maradsz?

- Mi van?

- Ne add itt nekem a hülyét – horkantott Zoe – ismerlek én már egy ideje és tudom, amit tudok.

- Mit? Mesélj, talán engem is felvilágosítasz.

- Jó ideje parázslik Rorik és közted a levegő és Sirius és te már nem vagytok együtt nagyon tűzveszélyesek, mint régen.

- Hát ne is hívd a tűzoltókat.

- Ha olyan szexisek, mint a tévében és nálunk – horkantott nevetve a nő – örömmel hívok rátok egy vagy két egységet.

- Jaj, Zoe – forgatta a nő a szemét – csak te hiányoztál ide. Milyen védet ház ez, ha mindenki ki bejár az öreg miatt.

- Szerintem kedves, szenilis, vén kecske, aki egy cukros bácsira hajaz – ült le a Zoe az ágyra – rémesen ronda ez a ház. A férjeink itt nőttek fel? Egek szegény Reg-em.

- Túlélték – mondta fagyosan Liz.

- Nem csoda, hogy oda van a pasztellszínekért és a sok ablakért az uram – nézet körbe Zoe – ez a házat castingolhatna egy jó kis horror filmbe.

- Miért vagy itt?

- Már mondtam, miért nem hazudtam.

- Zoe.

- Na, jól van. Tette keresztbe a lábát a nő – Reg szerint elkellek én ide.

- Zoe.

- Na, jó összevesztem a nyomorult kis féreggel, mikor elmondtam, hogy újra babás vagyok. Jókor jött a levél, mert így én összepakoltam miközben kígyót békát vágtam hozzá a vázák tányérok között.

- És a gyerekek?

- 1980 óta nevelem a gyerekeinket hét isten csapása kölykünk van, akik ízig vérig Blackek. Nekem is kijár a pihenés miközben ő is kiveszi a dolgokból magát. Most ő vesz fel a kötényt és süt, főz, mos és vassal.

- De Zoe, Reg mindig segített.

- De most dühös volt, hogy újabb baba jön pedig minden az ő hibája, mert nem bír...

- Nenenenene – szakította félbe Liz ijedten – nem vagyok kíváncsi ezekre a részletekre.

- Még mindig ilyen prűd angol vagy – horkantott nőietlenül Zoe – na, szóval összevesztem vele és most hagyom hadd szenvedjen.

- De megértheted őt is...

- Még is mi a baj abban, hogy nyolc gyerekünk lesz és nem hét. A pénz nem lehet ok, mert nem vagyunk szegények és az idő sem, mert én otthon vagyok meg ő is. Mi?

- Mert szeretne veled lenni és nem a gyerekekkel karöltve.

- Rövid úton kinyírnák egymást, ahogyan te Sirius vérét szívod. Nem jó, mikor egy Black hosszabb időt tölt a párjával.

- Milyen szakértő vagy.

- Hát nagyobb szakértelmem van, mint neked. 15 hosszú éve házasok vagyunk Regivel és ez idő alatt csak kétszer akartam átmenni rajta a traktorral és vagy négyszer löktem le a pincébe képzeletben.

- A jó házasság alapja szerinted a jól eltervezett gyilkosság gondolatban?

- Ha ezek szerinted jó gyilkossági ötletek, akkor mélyen csalódtam benned Arrow. De hagyjuk is ezt most később is kigondolhatjuk azt, hogyan is keserítsük meg az a rosszabbik felünket. Most más feladatunk van.

- Még is mi?

- Haza akarunk jönni Angliába és ebben neked kell segítened. Mondta komoran a nő és Liz döbbenten ült le a székre – minél előbb annál jobb. Igazából ezért is jöttem, hogy segíts.

Hosszabb szösz lett. Volt ihlettem és ezzel akartalak kárpótolni benneteket az előző és az extrás írásom miatt ami nem tetszett nekem. De valahogy nem voltam valami igen alkotó magaslatom csúcsán vissza olvasva. Szóval bocsika. Remélem tetszett nektek ez a nagy lélekvételű írás.