Liz maga elé meredve görcsösen szorongatta a Rorik álltak készített teát a konyhában, miközben a férfi aggódva figyelte. Liznek, még mindig kavargott a gyomra a hallottak után és legszívesebben újra kiadta volna a vacsoráját. De uralkodott magának és helyette a csészéjébe kapaszkodott és figyelte a kamillateában visszatükröződő fényeket.

- Lizi - szólalt meg csendesen a férfi.

- A saját vérem, akarja a vesztemet egy undorító egyesülés miatt. Sőt ez az alak tette tönkre Matt, Michael és minden bizonnyal Barbelo életét, mert ki akarta élni a teremtés utáni fantáziáját és a beteges vágyait. Képes volt gyerekeket elszakítani a családjaitól és kísérletezni rajtuk. Ki tudja, mennyien vannak, vagy haltak meg a kezei között. És most kiderül nem csak egy örült valaki, ha nem a saját rokonom. Nem lep meg, mert annyi sötét lelkű boszorkányt és varázslót adtunk mi is a világnak, mint a többi aranyvérű család, de ez a férfi nem csak az, aki meg akar ölni, ha nem annak a két személynek a gyereke, aki megölték a szüleim. Sőt egy vérfertőző kapcsolat gyümölcse.

- Lizi figyelj...

- Az a férfi az unokatestvérem - könnyezte a nő - sőt azt akarja, hogy szüljek neki gyereket.

- Nem fogom hagyni.

- De ő egy dörzsölt Arrow még nálam is veszedelmesebb. Tizennégy éves korom óta azon vagyok, hogy életben maradjak és megvédjem azokat, akiket szeretek. De nem tudtam megvédeni Bastiant. Az a mocsok ölte meg, mert velem élt és szerettem. Most veszélyben vannak a gyerekeim, a férjem, a bátyám és az a férfi is, akit apámként szeretek. Nem beszélve rólad. Tekintett a férfira - nem hagyhatom, hogy újra megtörténjen.

- Lizi - fogta meg a nő kezét Rorik - én is Arrow vagyok bár mocsok messziről, de én is az vagyok. Hidd el meg van a magamhoz való eszem, hogy megvédjelek és azokat, akiket szeretsz. Biz bennem.

- Jobban bízok benned, mint az összes emberben együtt véve, de nem tudnám elviselni, ha bajod lenne miattam. Mi lenne velem nélküled?

- Biztosan találnál jobbat, mint én.

- De egyik sem te lennél - szorította meg a férfi kezét - te ismered a valódi énem és nem rettent meg ez.

- Mert nem vagy rossz ember.

- Valóban? Kérdezte gúnyosan a nő és az ajkába harapott - én nem úgy érzem.

- Rosszak a megérzéseid ebben. Én tudom, hogy jó vagy és ebben soha ne kételkedj. Annyi emberen segítettél, akiknek már reményük nem maradt, hogy valaha is emberként kezelik, hogy minden rosszat feledett, amit elkövettél. Ezt megkérdezheted Lotte-tól, Icha-tól, Roytól vagy Matttől sőt azt hiszem maga Michael is így gondolná. Nem vagy te rossz csak a világ az. Igy mindent megteszek, hogy erre rá jöjj és vigyázni fogok rátok.

- Te is éppolyan veszélyben, vagy mint én Rorik. Gondolj Becca-ra és Bastianra.

- Éppen ezért, mert még egy embert nem fogok elveszteni az a mocsok szörnyeteg miatt. Vigyázok, magamra ne félts. Csókolta meg a nő kezét a férfi és Liz a könnyeit nyelve megölelte szorosan és fullasztóan, mintha a Rorik lenne egy mentő mellény, ami megvédi a fulladástól.

- Most pedig beszélnünk kellene a vallomásodról nem?

- Még nem - suttogta a férfi Liz fülébe - azt hiszem ahhoz, már nincsen elég bátorságom. De, amit mondtam igaz, de elfogadom azt, hogy Sirius szereted. Nem állok közétek és soha nem tennék ilyet addig, amit az a bolond nem tesz olyat, amit már nem tudd rendbe tenni. De azt hiszem, ez nem fog megtörténni.

- Úgy gondolod? Kérdezte szomorúan Liz és próbálta kiűzni Michael megjegyzését arról, hogy az igazi Arrow örökös nem Siriustól lesz és ezt a szíve mélyén ezt maga is tudta.

Emily arra ment le, hogy a konyhába ideges nyüzsgés van és már szólni akart miért rémült mindenki, mikor meglátta az apját, aki a hajába túrt és az asztalra könyökölve meredt maga elé ahol egy levél feküdt.

- Biztosan van oka, amiért nincs, itt nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. Emelte fel a kezeit Lyall - a lányom soha nem csinál semmit ok nélkül.

- De nincs itt az a mocsok sem. Le lépet vele - suttogta Sirius - nem elég most Harry, de a nejem sincs itt.

- Hol van anya? Szólalt meg Emily mire a konyhában állók rá meredtek. Sirius szeme megvillant.

- Az, hogy az anyád lelépet a te TonTonodal! Üvöltötte a férfi és Emily összerezzent és ijedten az ajtónak ment - itt hagyott téged és engem! Most már abban is kételkedem, hogy enyémek-e.

- Sirius! Csattant Molly - miket hordasz össze a gyereked előtt?! Ne mondj semmi ostobaságokat, amíg nem tudott mi történt. Rorik talán bevitte a Mungóba és Lizt ismerve nem akart senkit megijeszteni.

- Egy francokat! Valamit bele kevert a kakaómba...

- ha igen nem csodálom - forytant fel Remus - végezd magad a lányod előtt, mert megijeszted - sétált Emily felé Remus és magához ölelte a lányt - semmi baj picim csak apád megint hülye.

- Hol van anya? Kérdezte suttogva Emily.

- Kérdezd a szeretőjét és azokat, akik falaznak neki!

- Ne merd hűtlenséggel vádolni a kislányom! Szikrázott Lyall szeme.

- Nem is a lányod - sziszegte a férfi - sőt azt mondod nem hűtlen? Összefeküdt a vörös mocsokkal és most a szőkével. A medimágusok a zsánerei. Elárult engem. Azt mondom Liz nem mást... - Sirius nem tudta befejezni, mert mellkason találta egy ártást és neki csapódott a mögötte lévő tűzhelynek. Lyall a pálcájára nézet, majd megperdülve a fia felé nézet, aki ugyan olyan döbbenten meredt a mellett álló Emilyre, mint mindenki más a konyhába. A lány szeme dühtől villogott, majd leeresztve keresztapja pálcáját, amit kikapott a kezéből és nagy léptekkel a földön fekvő apjához ment.

- Szánalmas vagy - köpte szinte a szavakat - tud meg most ebben a pillanatban szívesebben lennék Sebastian McOnnel lánya vagy Roriké, mint a tied.

- Emily...

- Fogd be. Anya mindig szeretett téged és gyakran sírt utánad, mikor nem látta senki. De egyetlen egy könnyet sem érdemelsz. Vette fel az apja pálcáját és rá szegezte. Sirius döbbenten meredt rá és Arthur már lépet volna felé, mikor Lyall elkapta - te soha nem voltál képes megvédeni őt vagy engem, mert börtönben ültél a hülyeséged miatt. Te vagy áruló nem ő. Te okoztad a bácsikám és a néném halálát nem csupán Peter. Soha nem hallgattál rá és soha nem is fogsz. Azért mert anya elment valamiért nem jelenti azt, hogy megcsal csupán azt, hogy nincs itt. Minden bizonnyal azért ment el, mert megtudott valamit ki üldöz minket. Ő mindig azon volt, hogy megvédjen engem. Éppen úgy, mint apus, a papa, Sebi apa és Rorik. Guggolt le Emily az apja mellé és az arcába nyomta a pálcát - szóval soha ne ócsárold anyámat vagy elfelejtem ki vagy és magam szolgáltatlak a dementorok kezére. Értve?!

- Emily.

- Azt kérdeztem érted? Sziszegte Emily és Sirius bólintott - nagyon helyes. Szóval mikor anya megjön felveszed a legkedvesebb arcod és megkérded tőle hol volt mert aggódtál érte. Semmi szemrehányás semmi gonosz tekintet vagy előbb találkozol anyáddal a pokolban, mint tervezted - állt fel Emily és kihúzta magát, majd eldobta az apja pálcáját - mi lesz a reggeli Mrs. Weasley? Mosolyodott a nő felé Emily.

- Mi...mit kérsz bogárkám? Kérdezte remegő hangon az asszony.

- Lehetne rántotta szalonnával? Ült le a lány az asztalhoz, miközben mindenki öt figyelte - amúgy mi van Harryvel?

- Az este megtámadta őt és az unokatestvérét egy dementor. használta a pálcáját és el akarják tanácsolni - ült le a lánnyal szembe Arthur - Emily minden rendben?

- Igen - könyökölt az asztalra, majd metszően nézet az apjára - csupán felbosszantott, hogy Sirius becsmérelte az anyámat, miközben nem tudd semmit. Könnyű vádaskodni, ha nincs bizonyíték. persze ő tapasztalatból teszi, hiszen évekkel ezelőtt apust tartotta árulónak. Nem? Oh és én mindig annyira vártam, hogy lássam az apámat miközben egy surmó. Miért nem lehetett az apám Regulus bácsi, ha már Blacknek kellett születnem. Nagy eséllyel jobban jártam volna. Sóhajtott fel Emily és Sirius a mellkasát masszírozta ahol az átok érte. Nem csak a helye fáj, ha nem a lányának a szavai.

- Emi - szült rá Remus - most már igazán abba hagyhatnád.

- Ne védd - mordult fel a lány - köszönöm - bólintott Molly felé Emily.

- Kislányom...

- Ha a baba anya hasában nem a tieid, akkor én sem... Sirius. Kapta be a falatot a lány - nagy szerencséd van, hogy a többiek még alszanak, mert lehet rosszabbul jártál volna.

- Nem volt helyes, hogy megátkoztál.

- Mi van elő bújt belőled a törvénytisztelő auror? Húzta el a száját Emily.

- Oh, köszönöm Matt - hallatszott Liz hangja a folyosóról - nem. Semmi komoly nem történt csak kicsit megijedtem és Rorik elvitt pár vizsgálatra. Aztán haza mentem pár holmiért - nyitott be Liz széles mosollyal az arcán - szép jó reggelt.

- Neked is anya - mondta teli szájal Emily.

- Hol voltál Bells? Mikor felébredten nem voltál ott és, hát...

- Semmi nem történt csak azt hittem - simította meg a hasát Liz - nem akartam senkit megijeszteni és Rorik elvitt a Mungóba. De a baba jól van. Sajnálom, hogy aggódtál - sietett Siriushoz a nő és megcsókolta.

- Legközelebb szólj, kérlek.

- Rendben. Rorik is ezt mondta.

- Ő hol van? Kérdezte Remus.

- Ott fogták, mert volt egy balesett, de haza hozott - emelte fel a kezeit Liz - mi a reggeli?

- Biztos, hogy minden rendben van? Kérdezte aggódva Lyall - pirosak a szemeid.

- Megijedtem és sírtam apa - ült le az asztalhoz a nő - semmi bajunk sincs.

- Ennek örülök - sóhajtott fel Emily - te is így gondolod nem... apa?

- Persze - bólintott Sirius és megszorította a neje kezét. Matt, aki figyelte őket szemöldök ráncolva összefonta a kezeit, majd mikor Lizzel találkozott a pillantása elsápadt. De gyorsan megrázta magát és leült és próbálta tartani magát ahhoz, amit Liz gondolatban kért tőle. „Ne árulj el kérlek"

Remélem tetszett a szomorú szöszöm nektek valamilyen szinten. De valahogy ez jött. Illetve megszeretnék mindenkit dicsérni, aki kitalálta a fő gonoszom hátterét. Ügyesen vagytok.

Jelenleg nagyon fáj  a fejem, de azért felraktam nektek ezt a szöszt. Ha jól megy minden valami cukibb írással is jövök. Mivel ma van a szülinapom - sok-sok éves lettem- valami ilyen témában :) Csak nem tudtam vele végezni, mert voltak nálam és illetlen lett volna azt mondani, hogy írnák. XD