167 szösz
Matthew a zajt hallva kiment a teraszra magához véve a fegyverét és úgy nézet ki az éjszakába. Felesége, aki összébb húzta magán a pongyoláját kíváncsian nézet ki utána.
- Joyce, menj vissza - mondta a férfi és lement a lépcsőn - ki van itt? Fegyver van, nálam csak szólok és kurvára nem zavar, ha ki kell lyukadnom a bőrödet.
- Nyugalom, Matthew Lyall vagyok - lépet ki a sötétségből feltartott kézzel a férfi. Matthew hunyorogva méregette a férfit és lejjebb eresztette a fegyverét, majd azonnal fel is emelte mikor megjelent még egy alak.
- Te ki a görcs vagy?
- Rorik Tonkin vagyok Elizabeth Arrow barátja - felelte a férfi nyugodt hangon, mintha nem is fognának rá fegyvert. Joyce felvonta a szemöldökét és magában megjegyezte, hogy az angol barátnője igen jóképű férfiakat ismer.
- Mit keresnek itt az éjszaka közepén a birtokomon? Engedte le teljesen a fegyverét a férfi - nagy erőfeszítés lett volna, ha írnak vagy felhívnak? A nejemre rá hozták a frászt. Nézet az ajtóban álló feleségére a férfi. Joyce kissé előre dőlt, majd szélesen elmosolyodott.
- Mr. Lupin, de jó újra látni magát - lelkesült fel a nő és leszaladt a lépcsőn és koránt sem nézet ki úgy, mint aki meg lett volna ijedve - Liz nincs itt?
- Nem, ő most nincs abban az állapotban, hogy utazón. Képzeld várandós az én kis drágaságom. - mondta büszkén Lyall.
- No, fene - nevetett fel Matthew - ki a szerencsés fickó?
- A férje - válaszolta Lyall és Rorik egyszerre.
- Sebastian meghalt - ráncolta a szemöldökét Matthew hitetlenkedve - újra férjhez ment akkor? Kérdezte bizonytalanul.
- Hát nem egészen - húzta el a száját Rorik - de ha nem lenne gond, akkor erről beszéljünk inkábba bent. Ezeknek a szúnyogoknak nagyon ízlik a vérem - csapta arcán magát a férfi.
- Persze, én marha - csapta homlokon magát a férfi, olyan erővel, amitől egy igásló is elvágódott volna legalábbis Rorik úgy gondolta - gyertek csak beljebb. Tegeződjünk rendben Rorik, ha már Lyall-al azt tesszük?
- Engem nem zavar - vont vállat Rorik.
- Takarós házatok van. - indult el a házba Joyce-al a férfi - nagyon szép.
- Köszönjük.
- Oh, amúgy van még itt valaki - lépdelt fel a lépcsőn a házigazda után Rorik - Ichabod Valentine ő...
- Egy vámpír - szólalt meg a férfi és Matthew egy gyors mozdulattal elkapta a vámpír torkát és az oszlopnak nyomta. Ichabod megdöbbent a hirtelen támadástól és ijedten nézet a férfira.
- Ő barát. Nem bánt ő senkit sem esküszöm. Icha mondtuk, hogy addig ne gyere elő, amíg nem szólunk - próbálta lefejteni Matthew ujjait a vámpír nyakáról Lyall.
- De ez egy vámpír vagy mi a szar - sziszegte a férfi - vért iszik és a szúnyogokat agyon kell csapni - Szorította meg jobban a vámpír nyakát a férfi és Ichabod nem tudta elképzelni, hogyan lehet ilyen erős egy halandó.
- Talán rasszista vagy? Hökkent meg Rorik.
- Mi van? Fordult a férfi felé Matthew - én rasszista?
- Hát amilyen előítéletesen mondat a vámpír szót, sőt egy szúnyoghoz hasonlítottad - ült a veranda egyik székére - enged már el szegényt. Három kölyke van.
- Hát legyen, de ha csak rosszul nézel, kiverem a fogaidat - lökte a földre a férfi Ichabod-ot. Joyce oda ment hozzá és segített neki felállni.
- A férjem jó ember és remélem nem okozott nagy fájdalmat Mr. Valentine. Mondta aggodalmasan Joyce.
- Hát a fiad a te vérmérsékletét örökölte az már biztos - masszírozta a férfi a nyakát.
- Parancsolsz? Fordult meg Matthew.
- Egek Icha - forgatta a szemét Lyall - tapintatosan is közölheted volna, hogy meg van a fia.
- Mi van? Suttogta Matthew és elsápadt. Rorik már ugrott volna fel a székből mikor látta, hogy a férfi szeme fennakadt és nemes egyszerűséggel hátra vágódott, amibe beleremegett a ház.
- Merlinre - masszírozta a homlokát Rorik - két ökör.
- Valóban élnek? Kérdezte remegő hangon Joyce.
- Igen - felelte Lyall és a nő hangosan felzokogott, majd összecsuklott.
- Komolyan veletek aztán sokra megyek. Két akkora idiótát, mint ti még nem láttam - kapta fel az asszonyt Rorik - a melák a tietek.
A Valter házaspár a kanapéjukon ültek egymás kezét fogva hallgatták Rorikot és Lyallt. Ichabod a falnak dőlve figyelte őket és meg kellett állapítania, hogy Matt nagyon formázza az apját csupán a hajszíne volt más. A kedves és jámbor személyiségét meg minden bizonnyal az anyjától örökölte, aki vámpírságával mit sem törődve úgy kezelte, mintha egy normális halandó lenne. Kedvelte őket. Jó embereknek tűntek.
- Szóval Nior jól van, és nem szenved semmiben hiányt? Kérdezte Joyce.
- A lehető legjobb helyre került hidd el nekem. A lányom nagyon szereti Matty-t, ahogyan Emily is és mindenki, aki ismeri. Egy nagyon kedves, okos jó nevelt fiú.
- Mindig az volt - Mondta Matthew - egy nagyon aranyos vidám kisfiú volt öröké.
- Most is az - mondta Rorik és átadott egy levelet nekik - ezt Matt küldi. Emily meg mellékelt nem egy képet mellé. Matthew mohon feltépte a borítékot és kivette a fényképeket. Felesége a szája elé kapta a kezét és a könnyei kibuggyantak éppen, úgy ahogyan a férjének.
- Nézd Mattie Nior pont olyan, mint te fiatalon. Egek, de szép száll fiatalember lett.
- Valóban. Oh - lepődött meg a férfi és Lyallra nézet - ez a lány lenne Emily?
- Igen.
- Hogy megnőtt a kis kajla - nevetett fel Matthew.
- Ő a fiúnk barátnője? Kérdezte Joyce.
- A menyasszonya.
- Hogy micsodája? Kérdezte döbbenten Matthew.
- A menyasszonya. De minden bizonnyal elmagyarázott, mindent Matt a levelében. Fiúk addig menjünk ki és hagyjuk magukra egy időre őket - lökte el magát a faltól Ichabod, mire Rorik felállt és Lyall a bögre forró csokiját magához véve követte a társait.
A három férfi csendben álltak a tornácon és figyelték a nyári égboltot. Nem szóltak egymáshoz csak Lyall szürcsölése törte meg a közöttük lévő csendet.
- Szerintetek mi lesz most? Kérdezte Lyall.
- Nem tudom - felelt Rorik és ráérősen elővette a cigarettáját és rágyújtott - minden bizonnyal nehéz, de boldog nekik ez a hír. Majd kiderül.
- És mi lesz, ha haza akarják hozni Mattyt? Kérdezte aggodalmasan Lyall - azt az én kis sárkánykám nem élné túl.
- Joguk lenne rá, de szerintem szeretik annyira a fiúkat, hogy tiszteljék a kívánságát.
- Jaj, Rorik - sóhajtott fel fájdalmasan Lyall és leült az egyik székre - remélem igazad lesz.
- Most mit tegyünk Joy? Kérdezte a férfi és rá nézet a felesége, aki újfent elolvasta a levelet a könnyei fáttyolán át.
- Azt, amit kér Mattie. Nem rángathatjuk ki abból a közegből, ami ennyire fontos neki. Már az is jó, hogy él és boldog. Néz rá - fordította a férfi felé a fényképet Joyce, amin Matt Emily-t ölelte - szerelmes.
- De annyira látnám és megölelném. Mond, mit szólnál, ha elmennénk hozzá? Ha ő most nem is jön, de mi meglátogatnánk?
- Én is ezen gondolkodtam, de félek megijedne.
- Nem úgy néz ki, aki ijedős lenne - húzta el a száját Matthew - lehet, össze csuklanék, ha arcon vágna. Kicsit emlékeztet Leander-re.
- Valóban - lepődött meg a nő - vajon ő is szórakozásból hasogatja a fát?
- A bátyám nem hasogatja, ha nem ketté tépi a fahasábot - húzta el a száját a férfi - szóval Joy, mit szólnál, ha elmennénk hozzá?
- Előtte érdeklődjük meg, hogy fogadnak-e minket Mattie.
- Van nekik telefonjuk? Állt fel Matthew.
- Csillapodj szívem...
- Hé - zörgetett ki az ablakon a férfi és Lyall összerezzent majd nem magárra öntve a bögre forró csokiját - van telefonotok? Elmennénk megnézni a kölyköt! Üvöltötte ki Matthew.
- Na, bassza meg - húzta el a száját Ichabod mosolyogva - igaza volt a mi kis Lizünknek. Vajon Black mer pattogni, ha Valter belép a házba?
- Ha betud azzal a széles vállával, de szerintem meg sem mer szólalni.
- Egek én ha kell kiveszek még szabadságot de ott akarok lenni - nevetett fel Rorik - csomagoljatok holnap indulunk! Kiáltotta be a férfi.
- Cicám pakold el az albumokat - mondta lelkesen Matthew és felszaladt az emeletre és Joyce döbbenten ült a kanapén.
- Azt hiszem, én felhívom a lányunkat, hogy meg van a bátyja. Kiáltott a férfi után - gondolom ő is akar jönni és már nem akar nyaralni a szomszédnál!
Na, Matt szülei is megtudták a nagy hírt és most cuccolnak is rendesen... majd nem elfelejtve egy fontos személyt szegény kicsi Essie-t xD Remélem tetszett nektek ez a szösz. Gondoltam valami cukival jövök az extrás után.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top