165 szösz

Liz a haját csavargatva hallgatta Sharlotte-ot, aki fel alá járkált előtte. Gyermeke idegesen rugdalózott a hasába, ahogyan nőt benne az ijedelem. Bizakodott abban, hogy a vér, amit Matt szerzett a behatolótól nem fog egyezni, sőt az elmélete nem fog beigazolódni. De reményei hamvvá haltak el, mikor barátnője közölte vele az elkeserítő hírt. El kell mondani a fiúnak kicsoda, de annyira nem akarta elveszteni és azt, hogy ezzel fájdalmat okozzon a lányának. Tehetetlen fájdalommal gondolt arra, hogy most nem lehet önző, mert ő is egy anya és van valahol egy másik anya, aki szomjazva várja a csodát. Lehunyta a szemét és nem törődött Sharlotte aggódó pillantásával.

- Emlékszem arra a napra.

- Melyikre?

- Mikor a sors egymás mellé sodort minket nem is tudva, hogy a két család egyszer valóban összetalálkozik. Mosolyodott el Liz és a nőre nézet - nem is tudva milyen kicsi a világ - emelte fel Matt ládájában talált képet, amin Alexander és Essie volt.


1985 nyara

Lyall a napernyő alatt építette fel a homokvárat, amit Emily egy pillanat alatt lerombolt tündéri kacajjal miközben az icipici pókot énekelte. A férfi ellágyuló mosollyal figyelte az unokáját, aki belehempergett a romokba.

- Leromboltam a várad papa - feküdt el a férfi előtt Emily és a kezeit nyújtogatta felé - egy sárkány vagyok - csattogtatta a fogait, mire Lyall halkan felnevetett.

- Igen, az vagy kicsikém - mosolyodott el a férfi - építünk egy újat?

- Fagyit akarok.

- Azt én is - sóhajtott fel Lyall vágyakozóan - de addig nem ehetünk, amíg anyukád nem jön vissza.

- Miért?

- Mert nála van pénz - húzta el a száját Lyall és az ölébe vette Emilyt, aki durcásan piszkálni és húzni kezdte a szakállát - kis tojáska ez kicsit fáj ám.

- De vicces - kuncogott fel, majd oda bújt a férfihoz - gyűjtünk kagylót?

- Persze. Állt fel a férfi és felkapva a homokozó vödröt elindult a tenger felé - de nem mehetsz a vízbe.

- Nem megyek - ingatta a fejét - csinálsz a kagylókból nyakláncot?

- Kettőt is, ha kell.

- Egy a tied lesz ugye? Nézet fel a nagyapjára Emily, mikor a férfi lerakta a földre.

- Hát persze - bólintott Lyall határozottan - most meg szépen ebbe gyűjtünk az üres kagylókat, de csak az üreseket.

- Mert vannak, amiben még laknak. Ugye, papa?

- Igen.

- Őket nem szabad bántani.

- Bizony nem szabad.

- De azért bele leshetek?

- Nem.

- Miért?

- Mert megijeszted.

- De miért?

- Mit miért?

- Miért ijedne meg a kagylós csiga-biga?

- Te sem szereted, ha az arcodba hajolnak nem?

- Nem - ingatta a fejét Emily - akkor nem leskelődők.

- Helyes.

- Játszhatok a rákocskákkal? Mutatott a menetelő rákok felé Emily és feléjük szaladt.

- Csak nézd, őket ne nyúlj hozzájuk - kiáltott a lány után Lyall és a fejét ingatva mosollyal az arcán figyelte a rákok mellé guggoló Emily-t, aki kacagva integetett nekik - ennyit a kagylókról - hajolt le a férfi és szedegetni kezdett párat.

Liz bele kortyolt a limonádéjába és neki dőlt a teraszkorlátjának és úgy nézte a tengerparton sétáló Lyall-t és Emily-t. A balkonon lévő magányosan ülő férfiak tekintetét magán érezte addig a pillanatig, amíg Sebastian oda nem lépet hozzá és arcon nem csókolta.

- Jó, hogy jöttél, mert már készen álltak a magányos pasik szemtelenül közeledni felém.

- Megértem őket - sóhajtott fel a férfi - ám gondoltam meg mentelek.

- Ezért kaptam az arcomra egy birtokló jegyű csókot?

- Nem is tudtam, hogy a csókoknak fajtái vannak - nevetett fel halkan a férfi és rálesett a nőre, aki csak kacéran vállat vont, majd lelesett a partra ahol Emi boldogan sikkantott fel és lelkesen mutatott valamire a vízben.

- Reméljük, Emi nem akar semmit sem haza hozni.

- Nyugalom, majd vissza csempészük a tengerbe, mikor nem figyel. Vette ki a nő kezéből a limonádét - helyes semmi más íz fokozó.

- Minden piát elkoboztál és ez egy gyerek barát hely. Szóval nem kell izgulnod. Meg aztán kivezetne, ha nem én? Horkantott fel Liz.

- Nekem is van jogosítványom Liza ezt ne feledd - somolygott Sebastian - te is igazán lazíthatnál ezért is jöttünk.

- Ezért hoztuk el az apámat is?

- Meg Remus-t is, aki valahová elkódorgott - nézet körbe Sebastian - érthetetlen, miért akar engem a szemével megölni folyvást.

- Abban a hitben van, hogy csak kaland lennék számodra, akit gerincre vágnál, és huss.

- Pedig nem így van, hiszen veled maradtam - gondolkodott el a férfi - hiba lehet a logikájában.

- Csak aggódik.

- Tudom - mosolyodott el Sebastian - és örülök neki, hogy van olyan személy, aki nagyon szeret téged Lyall-on és Emily-n kívül.

- És te?

- Te is tudod, hogy szeretlek, de azt meg én tudom, hogy imádod ezt hallani.

- Valóban - mosolyodott el a nő és rá pislantott a férfira, aki felnevetett.

- Ez a tekintett - hajolt közelebb Lizhez Sebastian - hidd el nekem a lányod is tudja, majd ezt alkalmazni és az ég irgalmazón annak a bátor fiúnak, aki a hálójába akad.

- Ennyire rémesek lennék?

- Nagyon - kacsintott Sebastian a nőre - de elviselhetően. Csókolta meg Lizt a férfi.

- Matthew, hol van Essie? Sikkantott fel egy nő nem messze tőlük.

- Az előbb még itt volt esküszöm. Forgolódott a rémült apuka - Essie! Kiáltotta el magát a férfi és beletúrt a sötét hajába, zöld szemei rémülten néztek körbe, míg felesége aranyszőke haja már egyenesen az égnek meredt és égbolt idéző szemei elfátyolosodtak a könnyektől.

- Mi történt? Kérdezte az egyik vendég.

- A kislányunk Essie eltűnt. Szőke hajú, három éves kis lány, kék szemekkel és nála kell lennie a plüss teknőse - ragadta meg a férfit - kék fodros ruhában volt felemás cipőcskében az egyik sárga a másik piros. Hadarta az anyuka.

- Egek, már megint elkódorgott. Miért nem tudd nyugton maradni egy percig sem? Pánikolt a férfi.

- Mert Essie pont olyan, mint te Matt. Nem tudd a fenekén maradni egy percig sem - mondta a nő és megbökte a férje mellkasát - Essie! Kicsikém! Nézet az asztalok alá a nő.

- Joyce ne hogy rám fogd a dolgot! Neked kellett volna ügyelni rá te vagy az anyja!

- Kettőnk lánya!

- A teknős lila színű? Szólt oda Liz.

- Igen - fordult feléjük a szülők.

- Lent van a parton, és ahogyan látom most karolta fel az én négyévesem - mutatott le a partra Liz ahol Emily kézen fogta új barátnőjét, aki magához ölelte a teknősét. Az apró triót Lyall kísérte felfelé a lépcsőn.

- Essie! Sóhajtottak fel egyszerre a szülők és a korlátnak dőltek.

- És nézd, már pofátlanul nevetgél miközben mi a kínok kínját álltuk ki. Öregedtem vagy húsz évet ebben az öt percben - nyögte Matthew.

- De, hogy jutott oda le ennyi idő alatt? Ráncolta a szemöldökét a nő - Merlin szakállára mondom, ez a lány gyorsabban tűnik el, mint egy furkász az érmékkel.

- Maga... boszorkány? Hajolt Liz a nőhöz.

- Nem - ingatta a fejét Joyce - kvibbli.

- Oh - lepődött meg Liz - mi pontosan a neve? Talán ismerem a családját.

- A kiejtéséből magát angolnak gondolom én amerikai vagyok. Joyce Valter - nyújtotta mosolyogva a kezét a nő Liz felé.

- Elizabeth Arrow - fogadta el a jobbot Liz - ő meg a párom Sebastian McOnnel.

- Örvendek - rázta meg a nő kezét gyengéden a férfi - a férje...

- Matt? Oh, ő magnix egy hóbortos szerethető magnix - legyintett Joyce és figyelte a férjét, aki a kis társaság elé szaladt és a karjába fogta a lányát szorosan miközben arcon csókolgatta.

- Hála a magasságosra még egy gyerek elvesztését már nem bírna ki a szívem - masszírozta meg a mellkasát a termetes férfi miközben letette a lányát, aki azonnal megfogta Emily kezét - Matthew Valter vagyok és köszönöm, hogy visszahozta Essie-t.

- Örömmel. Kicsit gyanús volt, hogy egyedül kóricál. Ügyesen mondta, hogy erre vannak. Amúgy meg Lyall Lupin vagyok Emi nagyapja - borzolta össze Emily haját Lyall - Liz nem láttad Remus-t?

- Nem, apa - ingatta a fejét Liz.

- Mama - rohant Joyce-hoz Essie és felmutatott egy kagylót - enyém.

- Hát nem tudtál addig várni, ugye míg befejezzük az ebédet mi? Tette csípőre a kezét Joyce, mire a kislány felkuncogott és a teknőse mögé bújt - hiába adott itt a cukit, akkor is büntetésbe mész.

- Igaz, hogy rosszalkodott, de büntetést? Vette a karjaiba a lányát Matthew.

- Ugyan olyan, vagy mint a lányod - horkantott fel a nő - mondja a maga lánya is olyan, mint az apja?

- Teljesen - mondta faarccal Liz és figyelte a lányát, aki éppen kidugott nyelvel próbálta beterelgetni az egyik üres kagylóba a földön talált kavicsokat, hogy aztán ledobja a mélybe - meghívhatom magukat egy fagylaltra?

- Fagyi - sikoltott a két gyerek egyszerre és lelkesen ugráltak és megragadva Lyall kezét boldog dalolászásba kezdtek és elindultak a fagylaltos bódé felé.

- Milyen lelkes nagypapa - nevetett fel Matthew.

- A fagyinak szólt - mondta Liz és Sebastian egyszerre.


- Az én családom sem szent, ahogyan a tied, sem ahogyan elmesélted - kevergette a kávéját Joyce és rá mosolygott Lizre - kitagadtak mikor kiderült, hogy varázserő nélkül születtem, majd elküldtek egy lány iskolába. A védelmükért szól az, hogy állták az iskoláimat és csak utána közölték velem, hogy fel is út le is út. Még az esküvőnkre sem jöttek el - biggyedt le Jocye ajka.

- Jobb is, hogy nem jöttek, mert át mentem volna rajtuk a traktorral - mordult fel Matthew - csak azért mert nem lett pálcás, mint ők? Szégyen.

- Sajnos Anglia is ennyire elmaradott ezzel. Nem beszélve az aranyvérűek felsőbb rendűségéről. Mondta Sebastian miközben az ölébe lévő Emily-nek a haját fonta.

- Én is boszorkány vagyok - mosolyodott el Emily - Griffendéles leszek, mint a mami és apus.

- Majd ez kiderül kicsim.

- Essie is boszorkány. Izgulunk is, hogy felvegyék majd Ilvermorny-ba. Csillant fel Matthew szeme - én azért örülnék neki, hogy aztán bemutathassak az anyóséknak - nevetett fel ördögien a férfi, mire a neje csak a szemét forgatta.

- És nem akarnak a kis Essie-nek kis testvért? Kérdezte Lyall, miközben a kislánnyal játszott a pónikkal - az én Liz-im nem akar Emi-nek testvérkét.

- Apa - csattant fel Liz.

- Semmi gond - intett le a nőt Joyce és fájdalmasan elmosolyodott - Essie előtt volt két kisfiúnk, de elvesztettük őket. Mike hét éves volt és Junior kettő. Elválasztatlanok voltak és annyira örültek Essie-nek. Ám betegek lettek valami vírus vagy festőzést kaptak el. Ráncolta a szemöldökét Joyce - pillanatok alatt elmentek elbúcsúzni sem tudtuk. Csak a hamvaikat kaptuk meg, mert nem engedték, hogy rendes temetést kapjanak.

- Persze, hogy nem, mert még élnek - mondta halkan Matthew.

- Ne kezd Matt...

- Joyce én tudom, érzem, hogy a fiúk nem haltak meg, de nem hisz nekem senki. Az a nyomorult medimágus is rám uszította az aurorokat. Ezért kellett elköltöznünk Montanából.

- Hogy hívták azt a medimágust? Kérdezte Sebastian.

- Mr. Solvier... vagy... - ráncolta a szemöldökét Matthew.

- Bradford Solven? Döbbent meg Sebastian, mire Matt csettintett.

- Igen, így hívták a mocskot.

- Matt! Csattant Joyce - nyugtasd meg kérlek Matt-et, hogy a doki normális.

- Az egyik legjobb, legtehetségesebb medimágus, akit ismerek. Kiváló tudós és kutató is nem beszélve arról, hogy az egyik legjelentősebb koponya a fertőző és ritka betegségek analizálása, izolálásának kezelésben. Nem gondolom, hogy képes lenne gyerekeket elrabolni, hogy kísérletezzen rajtuk. Miért tenné két kisfiúval?

- Mond el Joyce - bökte meg a nejét a férfi.

- A családomban felbukkanó különleges képesség lévén, hogy kivbbli vagyok én nem élek vele, de Mike és Junior örökölte - mondta halkan a nő.

- Még is mi az? Ha elmondod, talán tudok segíteni. Nekem kiterjedt az ismertségem-köröm - Hajolt közelebb Liz a nőhöz - szóval?

- A Legilimencia. Az én családom majd, nem minden tagja született legilimentor.


- El kell mondanod neki kicsoda. Állt meg Liz előtt Sharlotte kizökkentve a gondolataiból az asszonyt - el kell neki mondanod kik a szülei és, hogy Michael vér  szerinti testvére.

- Nem alkalmas most.

- Izi ezt ne mondhatod komolyan? Nem titkolhatod előle.

- De ha elmondom, akkor kíváncsi lesz a szüleire.

- nem azt mondtad, hogy nagyon rendes emberek?

- valóban azok, de akkor elviszik őt és én azt nem élném túl, ha még egy fiamat elveszteném és Emily sem bocsátaná meg.

- De mond, mit szólna Matt, ha ezt az információt?

- Minden bizonnyal dühös lenne. Jól van, elmondom neki - csattan fel Liz - de előtte, mond találtál valamit Solvenről?

- Semmit. Tiszta, mint a ma született bárány. Nem hiszem, hogy ő az ember, akit keresünk. Lelki ismeretes becsületes férfi halandó létére.

- Rólam is ezt gondolják, ne feledd.

- De őt mindenki szereti téged meg nem - húzta el a száját Sharlotte.

- És mi van azzal, amivel Matthew mondott, hogy ő kezelte a gyerekeiket?

- Itt kezdődik ám az igazi furcsaság, mert amikor a fiúk betegek voltak akkor Mr. Solven balesetet szenvedett egy seprű karambolba, majd később sárkány himlős lett. Szóval valaki az ő nevét használta fel Amerikába. Sőt semmi jelét nem találtam volna, hogy valaha is elhagyta volna Európát. Valaki be akarja sározni a nevét.

- Megeshet ez is, de ettől függetlenül figyeljétek. Mindig az gyanús, aki minden felett állt.

- Ne legyél ennyire paranoid.

- Eddig csak ennek köszönhetem, hogy élek - sóhajtott fel Liz, majd elhúzta a száját - szólj Mattnek kérlek, hogy beszélnék vele.

- Rendben, de kérlek fogad el a döntését bármi is legyen.

- Más lehetőségem úgy sincs.


És lehullt a függöny ki kicsoda. Legalábbis részben. Remélem tetszett nektek ez a fejezet hosszú szösz.

Hoztam képeket az lejjebb, amit kértetek. :)

Ki vagy kik legyenek a következők?

Illetve sok fejezettel előrébb volt valaki aki nagyon beletrafált ki Essie Mattnek. Emma aki Evis gratulálok :) Nagyon örültem neki akkor és le is mentettem mindjárt. Vártam, hogy ezt megmutassam.

Matt és Emily  a felemás cipőjében :) Ez lett a két kép közül a kedvencem.

Liz és Sirius, meg a pocak lakó

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top