Sirius undorodva húzta el a száját, mikor belépet a házba és felismerte a gyerekkora színhelyét. Rém álmaiban gyakran felbukkanó lidérces helye volt, ahol a legrosszabb emlékeit szerezte és még a börtön is hívogatóbb volt, mint az ahol éppen volt.

- Undorítóbb lett, mint volt. Ide biztosan nem hozom a gyerekeimet és a nejem - mondta Sirius - ki nem tennék őket ennek a borzalomnak.

- Majd ha szépítünk rajta jobb lesz - mondta optimistán Arthur.

- Fel kellene robbantani az egészet na akkor szebb lesz - állt meg az elfátyolozott függöny előtt - ezzel kezdhetnénk.

- Mi van ott?

- Az anyámról készült borzalmas festmény. Hidd el addig jó, amíg csendben van. Pár napja csak beugrottunk Albussal és rá kezdett a szapulásba, akkor kapott a képébe egy jó kis függönyt, de jobb, ha nem csapunk zajt. Ezért nem hoztuk Tonksot sem.

- Érthető - bólogatott Arthur - Hát Molly sok dolgunk lesz - állt meg a konyha közepén a férfi mikor leértek a kőlépcsőn és benyitottak a helyiségbe. Az asszony körbe nézet és Sirius ezernyi érzelmet olvasott ki az arcáról.

- Borzalmasan elhanyagolt és még azt mondtátok van itt egy házimanó.

- Örült a nyomorultja - legyintett Sirius és lelökött a földre egy száraz kenyér darabot az asztalról - talán ha Bells kölcsön adná a két manóját. Hipi-t és Holit.

- Hopi és Heli a nevük - ráncolta a szemöldökét Remus, aki eddig csendben figyelte őket.

- Nem mindegy? Forgatta a szemét Sirius - szóval valakinek beszélnie kellene a nejemmel, mert engem köröznek és nagy eséllyel leátkozná a fejem, ha megjelennék a küszöbén.

- Nincs otthon - mondta hegyként Remus - Roriknál van. Ezek ezüstből vannak? Kérdezte csevegő hangon a férfi és felemelt egy kupát.

- Mi van? Mit keres a nejem annál a szoknyavadásznál? Bődült el Sirius és a folyóson felvisított Mrs. Black.

- Gaz bitangok! Csőcselék! Mocskos hitszegők, becstelen banda! Hitvány korcsok, takarodjatok innen! Hogy merészelitek beszennyezni atyáim házát... Üvöltötte a festmény és Sirius fújtatott a méregtől és túl próbálta üvölteni az anyját és hangosan becsapta a konyhaajtót, hogy tompítsa az anyja korholását.

- Azt kérdeztem mit keress a nejem annál a férfinál! Remus!

- Nyugodj már le az égre! Tegnap küldte el a fiát és kikészült, ahogyan megtudtam Roriktól.

- Akkor miért nem vitte a Mungóba!

- Mert ő kezeli Beth-et. Jó helyen van, fogd már fel.

- Egy fenét van ott jó helyen. Gerincre akarja vágni. Még egy medimágus nem csapja le a kezemről a nejem az már biztos. Most elmegyek érte és elhozom onnan.

- Nem! Rivallt rá mindenki és rá szegezték a pálcájukat.

- Elizabeth jó helyen van ott Sirius - villogott Molly szeme.

- A féltékenységgel már nagyon elkéstél szóval maradj nyugton - morogta Remus.

- Nem kellene felzaklatni a terhes nejedet Sirius szóval maradj itt. Én majd elmegyek érte úgy jó lesz - kezdte békítően Arthur.

- Nem - indult el Sirius, de pár lépést után előre dőlt ájultan a hátába csapódó rontástól. Molly és Arthur Remusra néztek, aki csak vállat vont.

- Csak Beth miatt tettem - mondta a férfi - és már egy ideje megakartam tenni, mert az agyamra ment.

Grimmauld tér 12. ház éppolyan undort keltett Lizben, mint a férjébe, de nem törődött vele. Egyenesen oda tartott. Küldetésen volt. Nem érdekelte Arthur és Remus intelmei ő azzal a céllal érkezett, hogy alaposan megmossa féltékenykedő, bosszantó és idegesítő férje fejét. Gyermeke a pocakjában helyeslően mocorgott benne így az ő áldásával felvértezve magát

fellépdelt az ódon kőlépcsőn, és rákoppintott a pálcájával a kopott, fekete bejárati ajtóra a tekergő kígyót mintázó, ezüstkopogtató mellé, aminél rondábbat életében nem látott. Fémes kattanások és láncok csendülésének egész sorra hallatszott végül az ajtó nyikorogva kitárult. Liz királynői felsőbbséggel bevonult oda sem nézve az ajtóban morgó Siporra. Ismertségük régre nyúlt, de az is rövid, de annál érzelem gazdag volt. Gyűlölték egymást.

- Az ajtót meg kellene olajozni. Mondta fél várról és meg állt a sötét előszobában. Látványosan elhúzta a száját és a zsebkendőjét elővéve az orrához szorította doh és rothadás szaga keveredett a porával, ami felkavarták a gyomrát. Lassan felvillantak az ósdi gázlámpák sora az előszobában és fényük meg világította a folyosószerűen hosszú, nyomasztó, fullasztó helyiséget. A falakat hámló, porló tapéta takarta, a padlón foszlóssá kopott futószőnyeg nyúlt el, amin ezernyi lyuk tátongott és por szállt fel minden lépésnél, a mennyezetről sűrű pókháló lógott a fényevesztett csillárról, kétoldalt a falakon pedig megszürkült, ferdén lógó festmények sorakoztak és öt figyelték árgus szemekkel. Liz kíváncsian felemelte a rozoga előszobai asztalkáról a gyertyatartót, ami ugyan olyan kígyó mintázatú volt, mint az ajtókopogtató és a csillár. Unottan vissza tette a poros asztalkára a kandelábert és elindult a folyóson nyomában a manóval. Ahogyan haladt az előszoba végén nyíló ajtó felé el elhaladt egy hosszú, molyrágta függöny előtt, ahonnét halk suttogást vélt hallani érdeklődve emelte fel az egyik szemöldökét és a portól súlyos bársonyfüggöny felé nyúlt, majd egy határozott rántással elhúzta. Liz azonnal felismerte az asszonyt és minden bizonnyal ő is őt, mert a torkán akadt a szó. A fekete kalapos idős asszony nem volt más, aki a festményen életnagyságban állt, mint az anyósa Walburga Black. Ridegen méregették egymást, majd Liz visszahúzta a függönyt, mikor látta, hogy az asszony már kész állt arra, hogy felordítson.

- Életében sem volt szebb, de még hogy a festményen is ilyen borzasztó legyen - sóhajtott fel Liz. A festmények, akik figyelték a nőt nem szóltak semmit csak a szemükkel követték. Liz kinyitotta az előszobai ajtót és lesétált a kőlépcsőn egyenest az alaksori konyhába ahonnét fény szűrődött ki és hangokat hallott. Ahogyan benyitott a tágas kőfalú helyiségbe aminek ugyan olyan nyomasztó hangulata volt, mint az előszobának amint áthaladt a fejét ingatva felsóhajtott. Már értette miért utált haza jönni mindegyik Black fivér annak idején. A konyha végén tűz lobogott, ami bevilágítódta az egész helyiséget és a hosszú asztalnál ülők döbbenten nézetek rá és álltak fel lassan.

- Molly ha gondolod, áthozatok pár rendes és hasznosabb konyhafelszerelést, mint ami itt van - bökött Liz a mennyezetről lelógó súlyos vasfazekak és serpenyőkre - amúgy meg szép estét mindenkinek.

- Neked nem pihened kellene? Ocsúdott fel Arthur először.

- Gondoltam meglátogatlak benneteket és szemre vételezem az új főhadiszállást. Nézet körbe a nő és látványosan elfintorgott - jobb nem volt?

- De hát neked angyalkám pihened kellene hiszen babát vársz - sápítozott Molly - sőt ilyen helyre neked nem is kellett volna jönnöd. Nem rég kezdtük a pakolást. Nem tesz jót neked és a picikének sem - rohant oda az asszony.

- Jól vagyok Molly hidd el. Rorik el sem engedett volna, ha nem így lenne.

- Ő miért nem jött veled? Szólalt meg Tonks a tűzhely mellől.

- Behívták egy baleset miatt. De ide találtam egyedül is.

- Honnét tudtad meg, hogy ide kell jönnöd? Kérdezte Molly.

- Alastor bácsi árulta el. Bár biztosan leszid Remussal együtt, hogy nem vártam meg őket, de már nagyon kíváncsi voltam erre a... házra.

- Te meg mit keresel itt? Szólalt meg egy ideges hang a nő mögül. Liz lassan fordult meg, hogy szembenézzen dühös tekintetű férjével - neked nem kellene itt lenned.

- Miért? Nem látogathatom meg a szökevény férjemet? Kérdezte ártatlanul Liz - Molly kérhetnék egy csésze teát?

- Persze - bólogatott az asszony. Liz felszegte az állát és a nő után ment, majd leült Tonks mellé.

- Neked nem kellene itt lenned! Ismételte a férfi.

- Miért is Sirius? Fordult a férfi felé Liz - legyél olyan drága és fejtsd ki nekem miért nem. Remélem tudod, hogy én is rend tag vagyok így jogom van itt lennem. Nem beszélve arról, hogy nem kevés pénzel támogatom ezt az ügyet.

- Terhes vagy nem lehetsz itt. Menj haza ott jobb. Tonks majd haza kísér - nyitotta ki a konyhaajtót a férfi, de Liz oda sem figyelt rá csak át vette Molly-tól a teát.

- Köszönöm - mosolyodott a nőre - amúgy van valami fejlemény? Kérdezte érdeklődve Liz, de senki, sem mert megszólalni, mert Sirius fújtatott akár egy bika.

- Menj haza és ne gyere vissza addig, amíg nem lesz a ház rendbe.

- Ha addig kellene várnom, hogy élhető legyen ez a nyomorult ház Emily férjhez megy lesz három gyerek a pici a hasamban meg diplomás varázsló lesz addigra. Szóval maradok. Meg aztán nem te voltál, aki nem rég habzó szájjal akart elrángatni Roriktól?

- De én - csikorogta a férfi - de az ám.

- Miben? Kérdezte ártatlanul a nő.

- Egy férfi házában voltál, aki nem a férjed.

- Jaj, ne most kezd itt féltékenykedni. Elkéstél vele már nagyon rég. Rorik meg a medimágusom és a barátom, aki törődik velem.

- Remus is törődik veled. Bene megbízok a szösziben már kevésbé.

- Az öcsém tanár és nem medimágus. Szóval jobb lesz, ha lenyugszol - mondta ridegen a nő - És ha látni akarod a lányodat, akkor csendben maradsz, mert nem hozom el. Tudod azt a kislányt, aki pár hónaposan elhagytál, de mára egész csinos ifjú hölgy lett... nem neked hála. Nagyon finom ez a tea Molly.

- Bells - sóhajtott Sirius és halkabbra vette a hangját, de még így is éle volt - könyörögve kérlek menj el. Nem jó itt neked. Nem ehhez vagy szokva.

- Mit tudsz te rólam igazából Sirius? Mond meg nekem mit? Dőlt hátra a székében Liz és alig láthatóan intett a bent ülő Weasley házaspárnak és Tonksnak, hogy távozzanak. Ők csendben kimentek a konyhából és magukra hagyták őket - szóval?

- Tudom, hogy nem egészséges itt maradnod. Nem lenne jó itt nektek.

- 14 éve, hogy elhagytál engem és a lányunkat és most az kívánod, hogy menjek el? Sirius, ha én most kimegyek azon az ajtón ilyen jelentéktelen ok miatt, akkor többet nem látsz sem engem sem a gyerekeidet. Mond, mi jogon mondod meg nekem, hogy mit csináljak? Mi jogon? Kérdezte halkan a nő és olyan ridegnek hatottak a szavai, hogy a meleg konyhában még is hűvösnek érződött a levegő.

- A férjed vagyok.

- Igen, régen az voltál, de az kötelességgel is jár volna, nem gondolod? Elcsesztetet az egészet és ezt te is tudod. Aggódhatsz akár mennyit, de nem hozol vissza semmit sem. Őszintén nem is tudom miért jöttem. Féltékenykedsz, és ostoba dolgokat mondasz gondoltam megmosom a fejed, hogy észt verjek belé, de látom ez reménytelen lenne. Aggódással próbálod az éveket elfelejtetni, de az nem segít. Nem voltál ott, mikor kellettél volna Sirius.

- Bells, én őszintén sajnálom, ha tehetném, mindent másképp csinálnák, de nem tudom megváltoztatni a múltban elkövetett hibáim sokaságát. De abban biztos lehetsz, hogy szeretlek téged és a gyerekeinket legyen az a sajátunk vagy azok, akiket magad mellé fogadtál. Sok meggondolatlan dolgokat mondtam, amiket már akkor bántam, mikor ki mondtam, de higgy nekem könyörögve kérlek, hogy szeretlek benneteket és mindent megtennék azért, hogy megvédjelek téged, Emily és a fiúkat. Ült le a nő mellé és óvatosan a kezéért nyúlt, hogy megfogja, de Liz elhúzta.

- A féltékenységeid is a szeretetted jele?

- Azt ne mond, hogy nincs okom arra, hogy féltékeny legyek. Sebastian?

- Ne add az ártatlan Sirius. Tisztában vagyok azzal, hogy utat engedtél neki, sőt áldásosodat adtad rá. Tud meg, hogy valóban szerettem és boldog voltam vele. Nem voltak hazugságok folyamatos aggódásokkal teli esték, hogy mit csinál, és hol van. Istenemre mondom igazán boldog voltam mellette.

- Szereted? Jobban, mint engem?

- Szívem szerint a képedbe mondanám azt a hazugságot, hogy igen, de nem teszem. De ez így nem mehet.

- Tonkin? Ő a következő?

- Nincs senki Sirius. Nincs olyan, hogy következő - ingatta a fejét szomorúan Liz - én csupán arra akartam célozni, hogy ideje volna normálisan viselkedned. Felnőni a férj és apa szerepre. De úgy látom még mindig az a meggondolatlan, zabolátlan és forrófejű 22 éves férfi vagy, aki lerakta a gyűrűjét az előszoba asztalra kiment az ajtón és nem jött vissza a családjához. Állt fel a nő - én bíztam abban, hogy ha elmondom, mi nyomja a lelkemet megérted. De nem. Sebastian rosszul hitte, hogy ha egy nap kijössz, megváltozol és értünk élsz majd próbálva bepótolni az elvesztegetett éveket. De én látom, hogy nem így van. Jó szándékú vagy és valóban aggódsz, értünk, de miért látom a szemeidbe az irigykedés, hogy szabadon járhatok a világban? Miért van az, hogy küzdesz az ellen, hogy itt maradj a biztonságban, hogy holnap is apának mond magad? Miért nem szólsz semmit? Folytak a nő könnyei - azért nem, mert igazak ugye?

- Nem tudod elképzelni miken mentem át.

- Ahogyan te sem tudod én min. Én már azelőtt áldozatokat hoztam mielőtt bármi lett volna közöttünk Sirius. Tudom, hogy szörnyű volt a börtön és a bujdosás. Tudom, hogy kínok kínját élheted át, de ezek már mögötted vannak és nem előtted. Mi itt leszünk neked - nyúlt a férfi felé, de Sirius el húzódott tőle éppen úgy ahogyan nem rég a nő tette - értettem. Suttogta Liz és könnyeit letörölve rá nézet a férfira.

- Mind ketten sérültünk. Mind ketten vesztettünk és a sebek túlságosan mélyek. Talán sőt én is hibás vagyok a mostani helyzetért, de lehet, hogy ennek így kellett lennie. Nyúlt a zsebébe a nő és az asztalra tette a férfi karikagyűrűjét, majd az ajkához emelve a bal keze fejét lassan láthatóvá vált rajta a sajátja. Sirius szeme egy pillanatra megrebbent a döbbenettől és lélegzet visszafojtva figyelte, ahogyan a nő lehúzza az ujjáról a gyűrűt és a másik mellé teszi, majd köszönés nélkül kiment a konyhából. A férfi remegve és könnyeit nyelve vette a kezébe a nő gyűrűjét.

- Hát nem vette le? Suttogta a férfi és az ajtó felé nézet - nem vette le. Kerekedett el a szeme és a markába erősen fogva kirohant a konyhából fel a kőlépcsőn és feltépve az ajtót a nő után kiáltott. Liz visszanézet és kérdőn tekintett a férfira, miközben a mellette lévő vastag bársony függöny fellibbent és Mrs, Black üvöltözni kezdett.

- Mocskos szajha, családunk átkozója, fiam gyilkosa... - harsogta a nő és Liz veszedelmes lassúsággal fordult feléje és olyan rideg tekintettel meredt rá, hogy az asszony torkában megakadt a szó. Liz a függöny után nyúlt és lassan behúzta. Sirius megrökönyödve figyelte a jelenetet éppen olyan döbbenten, mint a Weasley házaspár és Tonks. Sirius tétován előre lépet és nem tudta levenni a nőről a pillantását. Olyan törékenynek tűnt a halvány lámpafényben és még is olyan erősnek akár a szikla. Tekintette parázslott erdőket gyújtott volna fel vagy fagyasztott volna be tavakat. Ott abban a pillanatban nem tudta megmondani vagy leírni azt az ezernyi érzelmet, amit érzet, vagy amit látott csak azt tudta, hogy nem akarta, hogy elmenjen.

- Ez - emelte fel a gyűrűt a férfi és megragadva a nő bal kezét és a gyűrűs ujjára húzta - ez a tied. Ez pedig az enyém - húzta fel a sajátját, majd közelebb lépet a feleségéhez - nem vetted le. Nem dobtad a tóba. Ott volt veled - érintette meg Liz arcát és lassan körbe rajzolta az ujjával az ismert vonásokat. Liz lehunyta a szemét és engedte, hogy könnyei végig folyannak az arcán. Sirius óvatosan letörölte őket és megcsókolta a lehunyt szemeket. Egész testében remegett, mikor két keze közé fogta a nő arcát - szeretlek - suttogta és Liz felpillantott rá. Abban a pillanatban meglátta azt a férfit, akibe annak idején beleszeretett és akit soha nem tudott elűzni a szívéből. Sirius lágyan a nőre mosolygott, aki bátortalanul viszonozta.

- Én is szeretlek - mondta sírástól rekedtes hangon Liz. Sirius őszintén és megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Nem engedlek el Bells. Nem én - ingatta a fejét - megtartottad. Elrejtetted, de rajtad volt mindvégig a jegygyűrű, amit órákon át válogatunk. Hát hogyan engedhetem el az, aki engem nem engedett el mond? Suttogta - szóval maradsz. Ez a hely sötét és piszkos, de jobb nincs. Szóval sajnálom, de ez van. Pókok is vannak bőven, de ha kell, egyesével taposom el kedvedért. A kaja jó, a társasság is, de az anyám portréja rontja a helyet meg az, hogy a családomé. De ha te és Emi itt lesztek elviselhetőbb lesz. Megígérem, kedvedre kiabálhatsz velem, ha úgy érzed és oda megyek ahová akarod.

- De itt nincs, hortenzia bokor ahová zavarhatlak.

- Vannak előnyei a háznak azt nem tagadhatom - eresztett meg egy mosolyt a férfi és Liz is a szemét forgatva elmosolyodott - szóval maradsz?

- Hát aludnom kellene erre a döntésre, de már nincs kedvem haza menni és apa aggódásait hallgatni. Szóval van egy szabad szoba ebben a förtelmes házban?

- Akad bőven, de az enyém a legkényelmesebb.

- Jaj, már csókoljátok meg egymást és mindenki menjen a dolgára - csattant fel türelmetlenül Molly - Liznek nem kellene ennyit állnia.

- Igen is Molly - fordult az asszony felé Sirius, majd Lizre nézet - hallod parancsba kaptuk. Táncoltatta a szemöldökét kajánul Sirius és mielőtt a nő szólhatott volna megcsókolta hosszan.

Remélem tetszett nektek az egyik nagy találkozás. Bár nem volt az a felhőtlen, azért a végén békésebb lett. Bár maga a végét kétszer átdolgoztam, mert az lett volna, hogy engedni Sirius elmenni Lizt. De végül elvetettem. Ám azért mert most meg volt a nagy összeborulás lesznek még hullám völgyek. :)

És ami a rajzokat illeti... rendelnem kellett egy digitális táblát és bízok benne, hogy megjön a jövő héten, ha már ki kell csengetnem annyi pénzt. Szóval szurkoljatok.