1985

- Komolyan idiótákkal vagyok körbe véve – füstölgött Elizabeth Arrow, miközben a folyosón sietett – nem lehet egy normális asszisztens sem kapni? Olyan nehéz rendesen és precízen dolgozni? Fortyogott a nő.

- De Liz Jackson mindent megtett, amit tőle telhető volt nem kellene ezért elküldenie – Loholt a nő után Artur Weasley, aki nem értette, hogy azokon a pálcikákon, amin a nő egyensúlyozott egyáltalán, hogy volt képes egyáltalán menni.

- A munkájával nem volt gond legalábbis nem sok. De Artur nem tűröm az irodámba azt az erkölcstelen viselkedést, aminek szemtanúja voltam – fordult meg Liz – Szóval repül nem érdekkel hová, de megy.

- Mit csinált? Kérdezte döbbenten a férfi, mire Liz közelebb lépet a varázslóhoz és halkan válaszolt.

- Majd nem, hogy ott fektette meg azt a gyakornok lányt, akit elcsábított az irodámban.

- A szégyentelennek.

- A kis hölgyet is természetesen áthelyeztem. Kupor meg gondoskodik, majd Jackson-ról. Na, mindegy. Meg vannak a kért beszámolók, amit kértem?

- Persze – bólintott Artur.

- Ennek kifejezetten örülök. Legalább rád lehet számítani és ez maradjon is így, mert nem szeretnélek megint megbüntetni.

- Molly sem szeretné a múltkor is alig tudtam kimagyarázni a bírságot. Így is a maga jóindulatának köszönhetem, hogy nem lett, akkora a büntetés.

- Kedvelek Artur, mert becsületes jó ember vagy és tisztelek azért, hogy helyt állsz ezen a helyen. Így sokszor elsiklok egy-egy hibád felett, mert apa vagy és sok a gyereked, de nem csinálhatom ezt az öröké valóságig. Szóval időben kérem a jelentéseket – bökte meg a férfi mellkasát.

- Igyekszem vele – bólintott a férfi – amúgy hogy van Emily?

- Jól, most a nagyapjával van, és csak remélni tudom, hogy nem viszi el a cukrászdába, mert a cukor fel fogja pörgetni és nem hagy minket békén. De ahogyan ismerem Lyall-t nem tudja meg állni, mert ő is egy nagy gyerek és nagyon édes szájú – sóhajtott fel a nő - pedig Bastian megmondta neki, hogy tartson mértéket kell, mert baj lesz. Nyitott be az irodájába a nő, majd leült az íróasztala mögé.

- Oh, el is felejtettem gratulálni. Hallottam, hogy Mr. McOnnel-t vezető medimágusá nevezték ki. Molly nagyon örült neki, mert igazán kedveli.

- Büszkék is vagyunk rá. Igazán megillette, hiszen rengeteg dolgozott az elmúlt években. Legalább többet tudd velünk lenni Emily már nem egyszer szóvá tette neki. Most pedig nekem kell itt bent lennem – masszírozta a szemét a nő – most komolyan, miért rám akasszák a többi ügyosztály kínját, baját?

- Mert maga eddig mindent megoldott, amit ők vagy más nem tudod. Mosolygott a nőre Artur. Halk kopogtatásra kapták fel a fejüket, mire bedugta a fejét egy nő.

- Ms. Arrow mondta, hogy szóljak háromkor... sajnálom, hogy pár percet késtem – mondta a nő remegő hangon és a kezét tördelve be lépet az irodába.

- Semmi baj Donna. Köszönöm. Akkor én most távoznék – állt fel a nő – Artur üdvözlöm Mollyt és a gyerekeket. Vigyél nekik csoki békát nyugodtan – intett az asztalon lévő tálra.

- Köszönjük, örülni fognak. Különösen Ron ő gyűjti is őket.

Liz fáradtan dőlt el a kanapén, miközben a halántékát masszírozta lehunyt szemekkel.

- Úrnőm a teája – szólalt meg az öreg házimanó.

- Köszönöm, Hopi – sóhajtott a nő, de nem ült fel azonnal így talált rá a házba belépő Sebastian.

- Hát te már itthon vagy? Lepődött meg a férfi és letette a táskáját a földre majd oda ment a nőhöz – nagyon rossz napod volt? Kérdezte Sebastian, majd homlokon csókolta a nőt.

- Mind az – nyögött fel a nő és elmosolyodott, mikor a férfi masszírozni kezdte a halántékát – ez nagyon kellemes. A te napod, milyen volt?

- Elviselhető. Nem történt semmi különös. Emily még mindig Lyall-al van?

- Minden bizonnyal, azért is jöttem előbb haza, hogy elkapjam őket, ha sumákolnak.

- Lyall felnőtt férfi ugye tudod?

- Persze, de aggódom érte. Komolyan, már azon gondolkodom, hogy fogom őt és elhozom ide, mert nem tartja be a diétát, amit előírtál neki az is biztos. Remus hiába beszéli rongyosra a száját és ezek szerint én is – nézet fel a férfira a nő.

- Meg próbálom meg győzni újra... Mondta a férfi, de ekkor nyílt a bejárati ajtó és Emily kacagására oda kapták a fejüket.

- Na, most szépen felmegyünk és gyorsan megfürdesz, mielőtt az anyukád megtudná, hogy kijátszottuk... – sétált be Lyall a kislánnyal és megakadt a szava, mikor észrevette a döbbent tekintettű Lizt és Sebastiant.

- Jaj, egek belefejeltél a csoki fagyiba – nevetett fel Sebastian és kitárta a karjait, amibe beleszaladt Emily.

- Képzeld ehettem két gombóccal is – emelte fel az ujjait a kislány – nagyon finom volt – nyalta meg a száját Emily.

- Azt látom. Gyere, megmosakszol, mielőtt megrágicsálnak az egereket – nyomot, egy csókot a kislány arcára – kapta fel a kislányt a férfi és elindult az emeletre sietve.

- Gondolom meggyőző magyarázattal tudsz szolgálni, miért csupa csokoládé a lányom – állt fel a nő és Lyall-t kiverte a víz, ahogyan Liz feléje sétált.

- Fagyit evett – vont vállat a férfi. Liz az égre emelte a tekintetét.

- Apus, ahogyan te is. Nagyon jól tudod, hogy neked nem tesz jót a cukor – törölte le a férfi szája széléről a csokit – nem szabadna enned.

- Tudom – motyogta a férfi – de nem bírtam ki. Sajnálom kicsim.

- Nem fogod, betartani tudom én. Gondolom, ha azt mondom, gyere, ide lakni nem jössz ide.

- Kicsikém én nem akarok gondot jelenteni.

- Nem tennéd.

- Kincsem nekem ott a házam ahol elvagyok. Nem kell aggódnod értem.

- Beszélsz itt össze vissza. Ha nem akarsz ide jönni, akkor veled megy Heli és vigyázz rád és nincs ellenvetés. Oké? Emelte fel az ujját a nő – nem szeretném, ha bajod esne.

- Jó – bólintott a férfi – mert más választásom úgy sem lenne.

- Emily! Emily nem mehetsz le így! – kiáltott fel Sebastian, mire megjelent a kislány teljesen csupaszon teli szájal nevetve.

- Nem kapsz el! Nem kapsz el! Nevetett a kislány. Liz felvonta a szemöldökét, mikor Sebastian vagy nyolc lépcsőfokot átugorva jelent meg merő vizesen, majd ahogyan a járólapra lépet elvágódott. Lyall elkapta Emilyt és felvette, aki megtapsolta Sebastian produkcióját.

- Egy kislány nem szaladgálhat pörén – rótta meg az unokáját mosolyogva Lyall, aki csak felkuncogott és hozzá bújt a nagyapjához.

- Most ki fürdetett kit édes? Nézet le a földön fekvő férfira Liz – jól vagy?

- Azt hiszem – nyögte Sebastian.

Sziasztok. Remélem tetszett ez a szösz és nem zavar titeket az, hogy ugrottunk pár évecskét nem sokat ugyan, de azért nagyobb lépést tettünk... és nem csak mi ha nem Liz-ék is. :)

Lehet sokaknak nem örülnek Liz és Sebi-nek, de ez be volt tervezve és őszintén senki sem dobálhatja meg Liz, mert ő tényleg egy fiatal nő, aki azért boldog akar lenni az életében még is csak 25 éves. Lehet mondani azt, hogy férjnél van aki ártatlanul ül, de erre momentán nincs bizonyítéka Linek és tényleg úgy van azzal, hogy Sirius-t soha többé nem látja viszont szabadon. Így ugyan nehezen de nyit a "szerelem" felé illetve Bastian is hasonlóan dilemmákkal küzdött. Lehet megírom azt a pár szöszt, ami ezt a vívódásos szakaszt öleli körbe és mutatja be, de ezek az HP szösszök extra című kis összefoglaló szerűségben lesznek olvashatóak.

Felbukkant egy régi jó ismerős is Artur Weasley személylében, aki bevallom egyike a kedvenc Hp szereplők közül. Én nagyon szeretem az ő családját és szerintem sokan vannak így. :) A Weasley-k egyértelműen nagy szerepet kapnak itt is, majd meglátjátok.