Alexander Hamilton a csoki békáját csócsálva olvasta unokatestvérének élmény beszámolóját mi szerint nagy testvér lesz. Nem tudta felfogni mi abban a nagy öröm, hogy testvére születik. Neki hat idegesítő testvére volt és legszívesebben a nagy részét letagadta volna. Fáradtan sóhajtott fel és neki dőlt a fának.

- Mi ez a nagy sóhajtogatás Lex? Hajolt hozzá egy csupa mosoly lány és Alex szíve nagyot dobbant. A nála két évvel fiatalabb lány már az iskola kezdésének napja óta részt követelt az életéből, mikor nemes egyszerűséggel rá esett a fáról. A kotnyeles folyton csivitelő aranyhajú és zafír kék szemű lány maga volt Alex számára az a fajta kísértés, amiről egyszer az apja mesélt. Akkor döntötte el, hogy ő lesz, majd egy nap a felesége. A sors is neki szánta hiszen a nyakába szakadt a fáról.

- Csak az unokatesóm írt, hogy lesz egy kis testvére.

- Hát ez nagy hír - lelkesült fel a lány és letelepült Alex mellé és be lesett a levélbe - lány létére rondán ír.

- Te is Essie - mosolygott el lágyan Alex a lányra, aki csilingelően felkacagót.

- Valóban. De miért vagy ilyen morcos?

- Nem vagyok morcos.

- De az vagy, mert ráncolod a homlokod és a gondolataid is zavarosak.

- Ne mászkálj a fejembe. Tudod, hogy utálom - húzta el a száját Alex. Essie teljesen a fiú felé fordult és a térdeire könyökölve hajolt felé.

- Nem kell nekem a fejedbe másznom Lex, hogy halljam őket. Szánalmasan rossz az elméd védelme és ezt már Mr. Loctar is mondta neked. Sóhajtott fel Essie - jó lenne gyakorolnod, mert megint rossz jegyet kapsz.

- Gyakorolnál velem? Kérdte csendesen Alex és Essie elmosolygott - na, legyél olyan kegyes velem.

- Mivel ilyen szépen kéred, megteszem és tudom, hogy osztozni akarsz az utolsó import dugi csoki békádon. Vissza utasítanám, de tényleg - tette a mellkasára a kezét Essie - de nem akarom meg sérteni a gyengécske lelkedet így elfogadom. Igen, nagy áldozat, de érted megteszem - mondta a lány teljes mártír sóhajjal, mire Alex harsányan felnevetett.

- Jaj, Essie csak te tudod ilyen hatalmas műsorral elkunyerálni a csokit az biztos - nyújtotta a lánynak a csokit, amit azonnal elvett és leharapta a fejét - megeheted mindet nyugodtan. Neked szívesen adom. So és Benji még morzsát sem érdemel.

- Nagyon rossz, ha irigy vagy Lex. Osztozkodnod kellene a testvéreiddel - mondta halkan a lány. Alex megfogta a lány kezét és megpaskolta vigasztalóan.

- Ne haragudj, hogy ilyet mondtam előtted. A te kedvedért a következő csomagot, amit kapok, Emilytől megosztom velük. Még úgy is, hogy ők ezt nem teszik meg velem - húzta el a száját Alex. Essie hálásan elmosolyodott.

- Köszi, Lex jó barát vagy. De most mennem kell, mert hamarosan kezdődik az órám, amíg nem találkozunk, ne csinálj semmi butaságot - állt fel Essie. Alex nevetve legyintett.

- Ismersz, engem nem csinálom én a bajt.

- Csak keresed. Szóval maradj nyugton.

- Igyekszem a lehetetlennel - kacsintott a lányra Alex és mikor Essie széles mosollyal intett neki és elszaladt nyüszítve dőlt el az avarba. Bár a gondolatait elzárni előle nem tudta az érzelmeit sikeresen így a lány halvány sejtése sem volt arról, hogy bizony odáig van érte. Emily szerint gyáva nyúl, hogy nem meri elmondani neki és szégyent hoz a Black névre. Apja erre azt mondta neki, mikor bevallotta neki, hogy bizony szerelmes, hogy nem kell aggódnia, hiszen a bátyja Sirius évekig tipródott, amíg bemerte vallani Emily anyjának Liznek, hogy oda és vissza van érte... szóval nem volt elkésve. Fájdalmasan sóhajtott fel.

- Kutya nehéz ez a dolog - mondta maga elé és figyelte a felette énekelgető madarakat - talán tanácsot kellene kérnem olyantól, aki nem fog kiröhögni és papolni.

Matt döbbenten meredt a levélre, amit kapott. Először nem tudta elképzelni ki a fene is lehet Alexander Hamilton, majd pár perc gondolkodás után eszébe jutott, hogy ő lehet annak a férfinak a fia, akivel Liz és családja jó kapcsolatot ápol. Végül mivel neki címezték a levelet feltépte és olvasni kezdte a levelet. A tartalma alapján egy kétségbe esett szerelmes fiú szavai voltak, aki TŐLE kér TANÁCSOT. Ez teljesen ledöbbentette, mert valahogy nem tudta miképpen ő tanácsot adni szerelem terén, mikor őt is jószerével levadászta Emily. A fejét vakarva rogyott le az asztalához és elgondolkodott. Nem szerette volna kiábrándítani Emily barátját, hogy tanácsot adni nem igazán tud, de szeretett volna segíteni neki... hiszen valóban romantikus találkozásuk biztosan okkal történt a gravitáció ellenére is. Ennek okán is küldhetett fotót magukról. Alexander rövidre nyírt szőke haja szanaszét állt. Jobb szeme zöld volt, míg a bal szürke pontosan ugyan olyan árnyaltú, mint Emilyé. Arcán alig látható apró szeplők voltak és csibészes mosolya félelmetesen... Black szerű volt. A lány, akit ölelt Essie-nek hívták valóban gyönyörű teremtés volt. Hosszú aranyszőke haja glóriaként ölelte az arcát és kék szeme barátságosan fénylettek. Matt elgondolkodva nézte a képet így észre sem vette a mögéje settenkedő Mark-ot, aki a válla felett felfüttyentett.

- Egek ezek majd nem olyanok, mint ti.

- Mi van? Förmedt ijedten Mark-ra Matt.

- A fiú nagyon hasonlít Emily-re csak szőke meg minden, de a lány meg a húgod is lehetne.

- Azért mert szőke? Húzta el a száját Matt.

- A szemetek íve teljesen ugyan olyan.

- Titkon genetikus lettél? Kérdezte szemöldök ráncolva Matt.

- Csak elmondtam, amit láttok. De amúgy az egyik unokatestvérem valóban az - bólogatott lelkesen Mark - a másik meg orvos szakértő. Lehet, hogy kvibblik, de mocsok jó arcok. Apa büszke is rájuk.

- Gondolom.

- Na, szóval ők kik is?

- Nem mindegy neked?

- Nem - felelte őszintén Mark - addig úgy sem hagylak békén, míg nem mesélsz.

- Idegesítőbb vagy mint Emily, Jay és Morry egyben.

- Kösz, ez kedves tőled - pirult el a fiú - na, akkor kik is ők? Matt feladóan sóhajtott és hátra dőlt a székében.

- A fiú Alexander Hamilton a lány meg Essie Valter.

- És?

- Mi és? Ne idegesíts Mark vagy állcsúcson váglak - mordult fel Matt.

- Miért kaptál képet? És mit ért azon, hogy tanácsot kér tőled? Pislantott fel a levélről Mark. Matt dühösen csapot rá a levélre és a fiókjába gyűrte.

- Egy nap a fene nagy kíváncsiságot visz a sírba tud meg.

- Valaminek csak el kell vinnie - vont vállat a fiú - szóval?

- A lány a képen a barátja, de azt szeretné, ha közelebbi kapcsolta lenne köztük.

- Vagy is abban kéri a tanácsodat, hogyan füze be?

- Igen - felelte Matt és a szeme sem rebbent, mikor Mark harsányan felröhögött és a földre vetődve forgolódott a nevetéstől - ha fulladozni kezdesz, nem fogok segíteni csak végig, nézem, ahogyan ki leheled a lelked... csak szólok.

- De... de... ez... akkor is... kurva... vicces - nevetett Mark és a földet verve folytatta a nevetést - tőled kér tanácsot? Pont tőled!

- Igen - csikorogta Matt - hidd, el tudok én tanácsot adni arról, hogyan szerezzen meg egy lányt. Mark prüszkölve felnevetett és Matt feléje rúgott, de a fiú elgurult előle.

- Na és mi lenne? Matt ha nem emlékeznél Emily szedet fel és nem fordítva.

- De a kapcsolatunk két emberen múlik. Én is annyira szerettem volna a párja lenni, mint ő az enyém. Szeretjük egymást és ez a lényeg és erre Milly-t gyakran emlékeztettem. Az őszinte szavak és tettek mindent elmondanak.

- Egek - forgatta a szemét Mark - annyira csöpögős tudsz néha lenni. Szerintem meg menjen oda a lányhoz és csókolja meg aztán lesz ami lesz.

- Igaz is te nagy kapcsolat szakértő nálad, hogy is volt? Ki volt az aki dadogva és remegve állt a lány előtt, aki szeret?

- Te aljas mardekáros - csattant Mark.

- Szólok te is az vagy.

- Nem is tudom, miért beszélek még mindig veled - mártírkodott a fiú.

- Mert én vagyok a legjobb barátod, sőt az egyetlen, aki el is viseli a hülyeségeidet. Szóval állj fel, mert még a végén felfázol te igen marha.

- Igazolt hiányzás - sóhajtott fel Mark.

- Igen, és Madam Pomfrey a torkodon nyomja le azt a keserű gyógyszert, amit annyira szeretsz.

- Miért kell, az álmodozásaim bimbódzó szirmait letörni mond? Nyafogott Mark és Matt a szemét forgatva nézte a padlón kiterült barátját.

- Akkora színész vagy. Ha adok neked csokit felkászálódsz?

- Fel ám - ült fel Mark és felsóhajtva a lábára könyökölt - tud meg Matt te egy igen gondoskodó lélek vagy. Egy nap nagyon jó anyja leszel a kölykeidnek.

- Menj a francba - dobta Marknak a kezébe akadt könyvet, amit a fiú nevetve hárított.

Most egy kis vidámabb szösszel jöttem és remélem tetszett nektek :) Egy új szereplővel lettünk gazdagabbak és meg ismerhettük Alex titkolt érzelmesebb oldalát ;) A következő szösszel igyekszem.