Harry egyedül ült a klubhelyiségben. Csend volt csak a tűz ropogott a kandallóban, de neki pont ez kellett, hogy a gondolataival legyen. Az elmúlt napok eseményei nyomasztották és, hogy keresztapja dacolva a veszéllyel látni akarja holnap. Örült, hogy viszont láthatja, de nem úgy, hogy esélye lehet annak, hogy elkapják. Erre a gondolatra a gyomra idegesen összerándult, majd a kezében tartott levelekre nézet, amik az nap jöttek. Az egyik Siriustól a másik meg Emily édesanyjától, amiben gratulált a próbán való bravúros részvételért. Harry halványan elmosolyodott, mikor bevillant a döbbent Emily képe, mikor meglátta a levelet a kezébe, majd morogva szita az anyját, hogy miért kellett ennyit késnie egy gratuláló levélnek. Végül arra jutott, hogy megint külföldre mehetett, majd nagy dirrel-dúrral elviharzott azzal a felkiáltással, hogy számon kéri az anyját. Idétlen vigyorára Fred hívta fel a figyelmét és közölte vele azt a nyilvánvalót, hogy Emilynek bizony barátja van. Nem is értette először miért mondja neki, mert ő nem tud másképp tekintetni a kis kotnyeles baj mágnesre, mint egy bosszantó testvére. Mikor ezt közölte a jelenlévőkkel az egyetlen egy érdemleges reakciót Japer mutatta, aki hangos nevetéssel értett vele egyet. Ám most, hogy jobban bele gondolt Hermione össze esküvés elmélete mi szerint Ms. Arrow a keresztanyja igen csak meg melengette a lelkét, mert ha valóban igaz, akkor bizony neki igen is van egy családja... akinek a jelek szerint nem is kellett. Dühösen túrt a hajába és morogva vergődött a fotelba.

- Az ég verne meg - füstölgött dühösen.

- Jól vagy? Kérdezte egy hang mögüle és Harry szíve majd nem a torkán távozott az ijedségében - minden rendben veled? Kérdezte Emily szemöldök ráncolva csípőre tett kézzel. Harry kikukucskált a fotel mögül és felvonta a szemöldökét, mikor meglátta a lányt. Emily feltűnően csinos hálóingben állt előtte méregzöld árnyalatban, amin apró ezüst csillagok fénylettek. Mamusza éppen illett hozzá és valahogy mindig viccesnek találta, hogy Griffendélesként egy Mardekáros mamuszban flangál, de legalább ment a hálóruhájához. Sötét haja fonatban volt, aminek a végén egy piros masnival fogta össze - ki ne essen a szemed Potter - csattant fel a lány és Harry elvörösödve visszaült a helyére - nem feleltél mi a bujdos, hogy itt vergődsz, mint egy partra vetett hal?

- Semmi - felelte Harry, mire Emily minden nőiességet mellőzve felhorkantott és sietve leült a fiúval szembe - mondom, semmi bajom szóval vissza mehetsz nyugodtan aludni.

- Te még akkor sem tudnál hazudni, ha az életed múlna rajta - fintorgott el Emily és hangjából csak új ömlött a lenéző gúny - szóval vallj mi a baj? Csak nem a harmadik próba aggaszt vagy valami más?

- Csupán az furdalja az oldalamat mi ez a nagy érdeklődés tőled és anyukádtól felém? Húzta ki magát Harry és úgy méregette a lányt.

- Anya nagyon jól ismerte az apádat. Osztály társak voltak és jó barátok a többi cimboráival együtt.

- Az apád is az egyike nem.

- Igen - felelte Emily - anya szerint nagyon hasonlítasz Jamie bácsira és Lily néni kedves jellemét is örökölted. Szerintem meg nem - húzta el a száját Emily, mire Harry kezdeti öröme abban a pillanatban eltűnt.

- Valóban?

- Igen. Te is olyan előítéletes paraszt vagy, mint az apád a Mardekárosokkal szemben. Nem beszélve arról, hogy tudásban még az árnyékuk árnyéka sem lehetsz. De ezek ellenére valamilyen szinte valóban hasonlítasz rájuk... egy kicsit persze.

- Te sem hasonlítasz Lupin professzora - mordult fel Harry.

- Valóban, de nem is kell - vont vállat Emily - szóval az miatt virrasztasz, mert anyám írt neked? Tudod, szerintem örülhetnél, hogy anya a milliónyi dolga között szakított rád időt, még nekem sem írt az elmúlt hetekben.

- Irigykedsz?

- Én? - nevetett fel Emily - ha levelet kapok tőle vagy az apámtól rendszerint fejmosást kapok. Szóval nem hiányzik. Érezd megtisztelve, hogy csak jót kapsz.

- Az anyukád nagyon kedveseket írt - mondta halkan Harry - nem is értem miért teszi.

- Mert Jamie bácsi olyan volt neki, mint a testvére, de gondolom ezt már tudod, mert Hermione kicsente az albumomat. Könyökölt a térdére Emily és széles róka vigyort villantott, ami kissé megijesztette Harry-t - tudok ám a sumákolásotokról. Nem tudok ti olyan korán kelni, hogy átverjetek engem.

- Ne haragudj Emi...

- Ha ennyire kíváncsiak voltatok arra az albumra egyszerűbb lett volna szólnotok. Nem harapok, még ha sokat morgok is, mint egy nagy fekete kutya - vonta fel a szemöldökét Emily és Harry szemöldöke felszaladt - szóval, ha valamit szeretnél kérdezni csak nyugodtan.

- Nincs - ingatta a fejét Harry.

- Biztos?

- Biztos. Most inkább elmegyek aludni. Állt fel Harry és elindult a lépcső felé - te nem mész lefeküdni?

- Még nem. Az álom messze elkerül.

- Vagy csak ki akarsz lopakodni? Ugye tudod, hogy feltűnő lennél a Mardekárosoknál.

- Mintha csak oda lehetne át ruccanni - nevetett fel Emily - de amúgy megígértem Matt-nek, hogy nem járok tilosban. Nem tekereghetek el sehová, mert akkor nagyon kikapok.

- Te szót fogadsz? Lepődött meg Harry.

- Matt-nek? Neki mindenképp. Mosolyodott el lágyan Emily - vannak olyan ígéretek, amiket nem szeghetünk meg illetve vannak olyan eskük is. Bár az enyém csupán ígéret. De ahogyan Lyall papa szokta mondani az adott szó kötelez.

- Bölcs ember.

- Igen, az. Mond - intett Emily a fiú felé.

- Mit?

- Azt, amit még kérdeznél. Tedd fel nyugodtan, hogy békésebb legyen az álmod.

- Talán holnap. Igen, holnap kérdeznék valamit - bólintott Harry - úgy jó lesz.

- Nekem megfelel - vont vállat Emily és figyelte, ahogyan a fiú felmegy a lépcsőn, majd eltűnik az egyik ajtó mögött - ezek szerint holnap találkozik vele. Igazságtalanság - szorította ökölbe a kezét Emily dühösen.

Harry figyelte a keresztapját, aki jóllakottan dőlt a barlang oldalának és szélesen rá mosolygott.

- Isteni volt gyerekek a kaja. Tudjátok életet mentetettek - Sóhajtott fel, majd szeretettel nézet végig rajtuk - örülök, hogy láttalak benneteket. És Harry ne aggód nem fogok lebukni. Ígérem. Emelete fel esküre a kezeit a férfi.

- Jó - felelte Harry, de kerülte Sirius tekintetét, aki kérdőn nézet Ron-ra és Hermione-ra.

- Mi a baj? Kérdezte aggódva a férfi.

- Azt mondtad, hogy hívott a keresztapai kötelesség ugye?

- Igen.

- Más nem? Más okod nem volt ide jönnöd?

- Mire gondolsz? Ráncolta a szemöldökét Sirius.

- Szóval, hát mond ismerhetsz egy Ms. Arrow nevű nőt, aki apám barátja volt? Kérdezte félszegen Harry.

- Igen, ismertem egyszer egy Ms. Arrow-ot régen, még iskolás korunkból. És valóban apád barátja volt. Miért?

- Van közöd hozzá ugye? Pislantott fel Harry a férfira, mire Sirius hatalmasat sóhajtott és beletúrt a hajába, majd hosszan nézet a keresztfia szemeibe.

- Sirius? Kérdezte Hermione - szóval?

- Miss. Arrow-nak csak a tanárok szólították - szólalt meg a férfi hosszú hallgatás után - de mi csak Lizbeth-nek, Beth-nek vagy Bells-nek hívtuk. Apád meg nem csak a barátja volt, ha nem az öccse is. Nem vérségileg, ha nem keresztség állttal. A te nagy szüleid voltak Bells keresztszülei. Mi fiúk négyen és Bells persze voltunk az igazi Tekergők. Ha valam nagyon rosszba keveredünk Bells valahogy kihúzott minket persze nem mindig - mosolyodott el a férfi - jó barát volt James-nek és Remusnak is. Peter ki nem állhatta... hallgatnunk kellett volna rá.

- És neked ki volt Ms. Arrow? Kérdezte Hermione kíváncsian.

- Amíg én marha ki nem mentem a házam ajtaján meggondolatlanul Elizabeth Arrow a nejem volt - mondta halkan Sirius és Harry látta, hogy keresztapja régi sebeket tépett fel, mert fájdalom suhant át az arcán - Emily a lányom, de gondolom rá jöttetek ezért voltál kíváncsi nagyon Bells-re. Nem, Harry?

- Hermione gyanakodott, de én tegnap este kezdtem jobban, mikor Emi-vel beszélgettem. Sirius, miért nem vele nőttem fel? Miért kellett Dursley-éknél?

- Ne hidd azt, hogy a nejem nem küzdött érted. Odáig ment, hogy visszaszerezzen, hogy megfenyegették a Minisztériumban, hogy Azkaban-ba zárják, ha tovább ugrál. Így kénytelen volt visszakozni, de azért néha körmükre nézett a mugliknak, de sokra nem ment sajnos. Remus elmondása szerint azok az idők teljesen felőrölték a nejem, hogy nem lehetsz velük. Dumbeledore-ral azóta sincsenek jobban - húzta el a száját Sirius, majd Harryre nézet - . Bells szeret téged hidd el nekem. Odáig volt, mikor megszülettél és anyáddal együtt tervezgették, hogy Emily-vel milyen jó unokatestvérek lesztek. Mi meg James-el, hogy milyen zsiványságokat követünk el majd - mosolyodott el Sirius - de nem lett semmi belőle. Harry, ha haragudni akarsz valakire ne Bells-re ha nem rám. Ha azon éjszakán hallgatok rá és nem megyek el, akkor Emily nem nélkülem nőtt volna fel és te is egy szerető családban élhettél volna.

- Kedvelem Ms. Arrow-ot vagy is Mrs. Black-et - mosolyodott el Harry, mire Sirius nagyot legyintett, majd hangosan felnevetett.

- Hát pusztuljak meg, de isteni így hallani Bells nevét. Ám örülök, hogy kedveled és remélem a lányomat is.

- Emily-t nem lehet nem szeretni - dőlt előre Ron - amúgy tudtad, hogy szerelmes volt Charlie bátyámba?

- Oh, hát akkor Weasley az a Charlie - szorult ökölbe Sirius keze - komolyan idegesített, hogy a kis sárkányka nem mondta el ki a fene az a Charlie. Na, de ha már itt tartunk - komorodott el Sirius - meséljetek erről a Matthias gyerekről, mert csak egyszer találkoztam vele, de akkor akkora arca volt, mint egy hirdető tábla.

- Matt-nek? Döbbent meg a trió hitetlenkedve - kizárt.

- Pedig igen. Szóval?

- Hidd el Sirius Matt jó gyerek és tudja kezelni Emi-t - Nyugtatta meg Ron a férfit.

- Ami el is kell, mert Emily forrófejű, makacs, öntörvényű, szabályszegő és szemtelen. Roppant idegesítő és tudálékos - fortyant fel Hermione.

- Ő Black persze, hogy az. Szóval valóban rám ütött - húzta ki magát büszkén a férfi - persze a tudálékos részét az anyjától örökölte. Stréber volt az aranyom mindig is. De ahogyan kiveszem a szavaidból nem kedveled Emilyt.

- Valóban, mert ő sem engem. A lányod furcsa, de a nejed még jobban. Rossz híre van. Ezt tudtad?

- Hermione ne kezd már megint - sziszegte Ron.

- Miért is ne? Akár mit is mond kizsákmányolja a manói, akik vakon követik.

- Te Hopiról és Heliről beszélsz? Vonta fel a szemöldökét Sirius - megsúgom neked, de azok a manók roppant öntörvényűen és makacsak. Hűen szolgálják az Arrow családot és köszönik szépen nem kell nekik a szabadság. Hidd el próbáltuk.

- De akkor is. Ms. Arrow-ról nem igen hallottam jót csak rosszat.

- Hát persze neki csak rossz híre van semmi más. Ő egy hivatalnok aki előszeretettel bírságol meg szabálykövetőket, ami vicces tekintve, hogy ő is Tekergő volt.

- Nem arra gondoltam. Nem olvastad Vitrol-tól...

- Az a nő hazugságokat állít a nejemről Hermione - csattant fel Sirius - Bellsnek valóban vannak barátai, akik vámpírok. Az egyik kimondottan flúgos Sharlotte-nak hívják. De ettől nem lesz mindjárt tömeggyilkos.

- Sirius, de sokan beszélik, hogy Ms. Arrow...

- Mrs. Black - javította ki Sirius a lányt.

- Na, szóval a nejed nagyon, de nagyon mélyen benne van az alvilágban egyfajta keresztanyaként emlegetik.

- Bells? Az én Elizabeth-em? Kizárt. Lehet, hogy erényes és rettegek a haragjától, de azért ne esünk túlzásba. A nejemről sok minden elmondható, de nem szegné meg a törvényt. Az égre, hogyan is venné ki, ha egy auror neje csak úgy öldösne főleg úgy, hogy nem vettem észre. Hermione megnyugodhatsz Bells a jó oldalon játszik.

- Te félsz nejedtől? Hökkent meg Ron.

- Ha egyszer megnősülsz, visszatérünk erre a beszélgetésre. Jó? De gyerekek Elizabeth ártalmatlan még egy légynek sem tudna ártani... persze ha nem én vagyok. Minő szerencse, hogy erre nincsenek hortenziák.

- Náluk van. Szép nagyok. Furcsa, hogy mondod, mert Emily is említette ezt a hortenziás dolgot. Nem értettem.

- Ron, ha rosszat tettem vagy csak szemrehányóan pillantottan a nejemre kizavart a bokrok alá. Szegény lányom is erre a sorsra jutott - sóhajtott fel Sirius - átkos virág.

- Ha Elizabeth a nejed, akkor ő az én keresztanyám?

- Igen - bólintott Sirius - és így Emily a kereszttesód meg amúgy Neville is. Mert Neville keresztanyja az Liz. Keresztapát, akkor nem találtak - vakarta meg a borostás állát Sirius - senki sem merte vállalni. Nem mintha okot adtam volna - somolygott a férfi - na, de írj nyugodtan Bellsnek és mond el, hogy tudod ki ő és örülnél neki, ha beszélgetnétek.

- Az lesz - bólintott Harry - de mond, ha te vagy Emily apja, akkor ki az-az apus, akit folyton emelget.

- Ja, hogy ő - nevetett fel Sirius - Remus az, amúgy a keresztapja. Amúgy azt hangoztatták, hogy ő Emi apja, de hát a vak is látja, hogy az enyém. Bells kénytelen volt ezt hangoztatni, mert hát örök bélyeg lett volna Emi-n egy gyilkos apa neve. Fájt ez mindkettőnknek, de megértettem a nejem.

- Ha ez így is van, akkor mond miért ment újból férjhez és akkor ti elváltatok vagy mi? Kérdezte Hermione.

- Látom keresed az okot, hogy utáld - ingatta az ujját Sirius - Bells eltüntette, minden nyomot, ami arra utal, hogy a nejem. Bár lényegében az maradt, de hát férjhez mehetett.

- Vagy is bigámista.

- Vagy is a férje egy körözött bűnöző, akivel nem dicsekszik. Úgy volt, hogy egy életre a hűvösön maradok így engedtem, hogy boldog legyen. De tiszavirág életű volt. Sebastian minden tekintettben tökéletes volt, de haldoklót az a nyomorult egy szarházi vérátok miatt. Eleinte kitekertem volna a nyakát, mert láttam, hogy tetszett neki Bells. Most is igazán vonzó igazi kísértés, de akkor, hm - mosolyodott el Sirius, mire a gyerekek össze mosolyogtak - na de hát mikor beköltöztem a hülyeségem miatt a börtönbe áldásomat adtam arra, hogy megkörnyékezze. Javára irható évekig húzta a dolgot végül még egymásra találtak, hogy aztán feldobja a zoknit. Most meg szabad vagyok, és nem tudok a közelébe menni. Sem a lányom, sem a nejem sem a te közeledbe nem tudok úgy menni, hogy ne hozzak bajt rátok. Pedig annyira megölelném a lányom. Bells-t tavaly nyáron láttam utoljára. Emily-t meg még, mikor pólyás volt.

- Talán ezért utál téged Harry - csettintett Ron - féltékeny rád, mert te találkozhattál az apjával ő meg nem.

- Honnét tudná Emily, hogy mi tartjuk vele a kapcsolat? Horkant fel Hermione.

- Onnét, mert nem hülye. Tisztában van, vele mit csináltok és nem talán, ha nem biztos, hogy féltékeny Harry-re. Erről én is tehetek, mert folyton azzal nyaggatom hogy segítsen neked.

- Hát nem erőltette meg magát. A múltkor is hozzám vágott egy könyvet és orrba is vert.

- Bells el is törte apád orrát, addig örülj, amíg te erre a sorsra nem jutsz. Húzta el a száját Sirius, mire Ron hangosan felröhögött.

- Jay-t egyszer jó alaposan helyben hagyta, mikor az a mocsok megcsókolta. Öröm volt nézni, ahogyan rugdossa - sóhajtott fel nosztalgikusan Ron.

- Egyszer lesz vele egy beszélgetésem az biztos - horkant fel Sirius - de azt hiszem indulnotok, kellene - nézet ki a sötétedő égre szomorúan a férfi - milyen szép is lenne, ha nem így kellene elválunk.

Emily gyanakodva méregette a melléje ülő Harry-t és óvatosan elhúzódott tőle, mire a fiú utána ment. Ezt addig csinálták, míg Emily majd nem lesett a padról.

- Na, jól van ám Harry! Csattant fel Emily - mi a fene van veled? Ijesztő a fejszerkezeted - Ráncolta a szemöldökét a lány és halkan fel is sikoltott, mikor Harry közel hajolt hozzá.

- Beszéltem az apáddal.

- Melyikkel, mert van pár - válaszolta a lány, majd az ajkába harapott - mit akartál te tőle? És miért nem mondta, hogy itt van? Na, majd én megrángatom én bajszát - adta a dühöst Emily.

- Nem Lupin professzorról beszéltem, ha nem Tapmancsról - villantott egy mosolyt Harry - üdvözöl és azt mondta hamarosan ír neked.

- Valóban? Hunyorgott Emily - kapja be - fordult el Emily.

- Haragszol rá, mert én találkoztam vele és te nem. Sajnálom. Ígérem, hogy valahogy összehozzuk, de előtte...

- Tudom, beszélnél az anyámmal.

- Is, de el akarom mondani, hogy nagyon örülök, hogy van egy húgom - mosolyodott el lágyan a fiú és Emily megenyhülve bólintott.

- Azért ne bízd el magad Potter - húzta fel az orrát Emily, mire Harry halkan felkuncogott -és mi az a kérdés amit feltennél?

- Tudsz meséket mondani apáinkról? Kérdezte kíváncsian Harry és Emily szeme felcsillant.

- Naná.

Csikócsőr felkapta a fejét, majd lustán visszadugta a szárnya alá és aludt tovább miközben a földön elterült gazdája édesen aludta az álmát, addig a pillanatig míg valaki oldalba nem rúgta és egy pálcát nem nyomot a torkához. Sirius a gyér holdfényben is jól kivette az alakot aki ott guggol mellette.

- Lankad az éberségünk, Black? Lankad?

- Ejnye, milyen dolog rugdosni a pálcátlan embert... édesem? Könyökölt fel a férfi mit sem törődve a nyakához nyomot pálcával - hogy találtál meg? Azt ne mond, hogy Harry már meg is írta neked.

- Még nem, de nem kell nagy zseninek lenni, hogy egy olyan alak, mint te egy olyan helyet választ, ami kellően el van rejtve.

- És nem egy kellemes emlék köt is ide - vigyorgott el a férfi és végig mérte a nőt - semmi pálcika csak túra cipő? Csalódót vagyok édeske.

- Mit vártál te marha, hogy kis kosztümbe és magas sarkúba mászok hegyet? Fortyant fel a nő és fejbe vágta a férjét.

- Bár ebből is kihámozhatlak - kacsintott Sirius a nőre és nevetve hajolt el az újbóli fülestől - milyen dolog ütni a férjedet, akit hónapok óta nem láttál?

- Kedves és szeretetteljes - pislogott ártatlanul a nő - szóval mi ez a Harry dolog?

- Rájöttek ki vagy és valamikor Harry ír neked.

- Biztosan a Granger lány vezette rá a fiúkat - mordult fel a nő és leült a földre Sirius mellé - komolyan igaza volt a lányunknak... igazán kis kotnyeles. Mancs te meg mit csinálsz- nézet az ölébe a nő.

- Csak elhelyezkedem - mosolyodott el Sirius - igazán hízhatnál rossz rád nézni olyan vékonyka vagy kicsit kényelmetlen az öledben feküdni- nézet a nő arcába Sirius.

- Hát akkor ne feküdj - húzta el a száját - egyik pasi soványnak tart a másik kövérnek. Meg áll az ész - ingatta a fejét Liz.

- Azért szerencse, hogy a Tonkin gyerek...

- Idősebb nálad te mamlasz.

- ... nem tart elég vonzónak így meg maradsz nekem. Szóval Bells ideje lenne enned... hoztál valami kaját?

- Mi vagyok én mozgó büfé?

- A nejem vagy, aki történetesen kötelességének érezhetné, hogy meg etesse a férjét.

- Meg ne rágjam helyetted? Ráncolta a szemöldökét Liz.

- Azt azért ne. Érintette meg a nő arcát Sirius - hiányoztál Bells. Gyönyörű vagy.

- Te szánalmasan ápolatlan. De te is hiányoztál - mondta halkan a nő és Sirius szélesen elmosolyodott és magához rántotta nagy lendülettel. Liz felsikkantott és még a levegő is belé szorult, ahogyan Sirius a földre szegezte - nm bírsz magaddal mi? Ennyire nem lehetsz éhes.

- Oh, de még mennyire éhes vagyok és ki is szolgálom magam - hajolt Lizhez, aki belenevetett a csókba.

- Nem vagyunk ám egyedül. Emlékeztette Siriust a hippogriffre, de a férfi vállat vont.

- Egyikünk sem szégyellős.

Ez is hosszabb lett ez a szösz. Lassan készült, mert fárasztó hetem volt és alig vártam, hogy haza érjek mindig. Majd nem úgy másztam meg azt a három lépcső fokot ami a teraszomra vezet. Szóval ha nem jó a szösz az a fáradságomnak tudható be, de holnap már péntek és utána három nap szünet és pihenek és pihenek és megint csak piheni fogok.

Remélem azért valamelyest tetszett nektek a szösz :)