Emily Trelawney professzora nézet, aki a kezét fogta és olyan sajnálattal meresztette rá a szemeit, hogy a lány azt hitte menten elsírja magát. Ő megtette volna. Az elmúlt hetek eseményei bőven elég okot adtak volna számára egy tisztességes zokogásra, de ő tartotta magát. Matt-el való mosoly szünet hosszúra nyúlt és belátta, hogy csak is magának köszönheti az egészet, mert nem tudta a hirtelenségén uralkodni és lenyelni a féltékenységet. Ám még mindig nem tudta össze szedni a bátorságát, hogy oda menjen a fiúhoz. Így az egyetlen beszélgető partnere Szélvész maradt, mert a barátai Luna-t, Ginny-t és Neville-t sikeresen elűzte maga mellől a folyamatosan önsajnáltatásával és tapló viselkedésével. De Jay-t ez nem riasztotta el, sőt ösztönözte a dolog, hogy folyamatosan utána lihegjen mikor volt alkalma. Ez addig tartott, amíg Emily nyomatékot nem adott annak, hogy tűnjön el a közeléből. Az övön aluli rúgás megtette a hatását és így napok óta messze elkerülte a fiú. Ám így egyedül maradt és apja válasz levele sem dobta fel a kedvét mi szerint túl picike a fiúzáshoz és koncentráljon a tanulásra. Ő volt a hülye, hogy az apjától kért szerelmi tanácsadást mikor ő is elbénázott mindent az anyjával mire egyáltalán összejöttek volna. Így ténylegesen egy olyan személyhez fordult, aki talán hasznos tanácsot adhatott: a nagybátyjához Regulus-hoz. Ha ő is túl aggódó választ add, lefogja tagadni, hogy egyáltalán köze van hozzájuk vagy egyáltalán a Black családhoz. Emily felsóhajtott olyan keservesen, hogy Trelawney megpaskolta az arcát félre értelmezve a reakcióját. Mert Emily érzése fenemód összetette volt és kicsit sem érdekelte, hogy az imént a tanerő, az előbb közölte vele, hogy bizony rövid ideje van vissza az életéből. Emily is egyet értett vele, hiszen úgy érezte menten szörnyet hal a sok-sok érzelemtől. Nem beszélve arról, hogy unokabátyja Harry valamilyen úton, módon megint a figyelem közép pontjába került, mert a kupa kidobta a nevét. Nem igazán lepődött meg a dolgok alakulásán, mert nincs olyan év, ami nyugisan telne. Harry bajnoki sikerét egy Hugrabugos zászlócskával ünnepelte és faarccal lengette a Griffendél klubhelyiségben és minden bizonnyal olyan arckifejezéssel tette mindezt, hogy senki sem merte ezt felhándálni neki. Jól is tették gondolta Emily, mert minden bizonnyal vér folyt volna, de rengettek. Így valahogy az-az napi jóslástanórán tett bejelentés mi szerint ő a következő áldozata a minden évben kiszúrt halál listás szereplőnek valahogy már várható volt.

- Köszönöm a figyelmeztetést tanárnő - felelte sztoikus nyugalommal Emily - igyekszem felkészülni az elkerülhetetlenre.

- Pedig olyan nagy tehetség vagy ahogyan hallom - sóhajtott fel a tanárnő és az Emily körül ülő osztály társai részvétel meredtek rá, mintha már haldoklana... lélekben már rég átlépet az agóniában szóval volt alapjuk a gyászolásra - milyen kár, hogy nem ismered meg a felnőtt kor szépségeit, nem érezheted a szerelem bizsergető érzését, a menyasszonyok izgatottságát és a gyermek áldás gyönyörét.

- A szerelem fáj, nem vagyok izgulós fajta, és ami a gyereket illeti, ha nagyon az kellene, már elég idős vagyok, hogy szüljek. Mondta a lány ezzel megdöbbentve az egész osztályt. Matt aki eddig felvont szemöldökkel meredt maga elé ültében kiegyenesedett és elkerekedő szemmel meredt a lányra.

- De ahhoz férjhez kell menned - mondta Sarah a fejét ingatva.

- Nem kell, a házasság a gyerekhez hidd el. Nem hittem volna, hogy nekem kell felvillásítanom téged vagy bárkit is, hogyan lesz a gyerek. Ugye nem hiszitek azt, hogy a gólya hozza a piciket?

- Hát de... pirult el Sarah - még is fontos a házasság.

- Egy francokat - fakadt ki Emily - a pasik onnantól kezdve, hogy meglobogtathatják, a házassági levelet már azt hiszik, hogy a nő a tulajdona. Én bizony nem fogok csak úgy ukmukfukk házasodni, mert én bizony szerződést íratok, és ha egyet is megszeg, kitekerem a nyakát. Rajtam nem fog egy pasas uralkodni. Duzzogta a lány - és nem is fogok fiatalon meghalni... nem bizony... én élni fogok - makacskodott duzzogva a lány, mire Trelawney vigasztalóan megpaskolta a kezét.

- Bárcsak így lenne...

- Így is lesz, még ha maga más is gondol... vagy éppen mit is érzek per pillanat.

- Szóval fiatalon feldobod a pacskert - szólalt meg Fred a lány mögött mikor Emily eltolta maga elől az ebédjét - ezért ment el az étvágyad?

- Nem vagyok éhes. Vont vállat Emily - honnét tudod, hogy Trelawney mit mondott? Ginny?

- Igen és azt is elmondta, hogy te bizony makacsul ragaszkodsz a kis rövidke életedhez, meg hogy készen állsz 13 évesen a gyerekszülésre. Nem hittem volna, hogy ennyire érett személyiség vagy.

- Nem vagy az esetem Fred ugye tudod? Fordult a fiú felé Emily- azért mert te és a testvéred meg mások látták a bugyim azt nem jelenti, hogy tovább is mehetek. A bugyi az csak bugyi az mindenkinek van, de a többi már más dolog. Kortyolt a töklevébe Emily és Fred dermedten ült mellette megkövülten és úgy meredt a lányra, mintha most látta volna először. Életében először most fordult elő vele először, hogy egy büdös szót sem tudott mondani.

- Hát én nem is ezért mondtam - nyögte ki nagy nehezen Fred - csak úgy közöltem veled a megfigyelésemet. Ám bevallom kicsit bánt, hogy nem vagyok az eseted. A vörös haj az oka? Mert ha igen közlöm, ha eddig nem tűnt volna fel, hogy Charlie bátyám is vörös hajú.

- Tudom, de nem zavar. A mostohaapám is vörös hajú volt és mindig tetszett. Szimplám azért nem vagy az esetem, mert én is komisz vagyok, mint te.

- És ez a baj?

- Igen, mert én akarok lenni a legnagyobb komisz és pimasz tekergő. De tudom, hogy titeket nem tudnálak túl szárnyalni.

- Ez sajnos igaz, de igen közel vagy hozzánk - kacsintott Fred a lányra - amúgy mond még nem békültél ki Matt-el?

- Nem és azt hiszem nem is fogok még egy darabig, amíg az a francia liba körülötte van, és nem tudunk úgy négyszemközt maradni, hogy ne nézzünk át a másikon.

- Jaj, Emi menj oda és mond meg Matt-nek, hogy hiányzik neked és szereted. Ez a szenvedés, amit mutatsz, már nekem is fáj.

- Nem szeretem úgy, ahogyan ti hiszitek.

- Én meg mindig minta gyereke vagyok az anyámnak és nincs ikertestvérem - húzta el a száját a fiú - ha így folytatod az a francia liba, ahogyan nevezted a lányt egyszerűen lecsapja a kezedről Matt-et és neked csak Jay marad.

- Nem leszek, Jay felesége inkább leszek apáca, mint a nagyi nagynénje. Még mindig áll az a francia kolostor. És mond, ezek szerint már nem bízhatok Charlie-ban?

- Én örülnék nektek, de tényleg. De, ha azt várod, hogy észrevegyen, azon sokat kell dolgoznod, mert a bátyám kissé vak az ilyen dolgokra legalábbis Bill ezt mondta.

- Jaj, Fred mi a francot csináljak akkor?

- Mondtam menj oda Matt-hez és békülj ki akkor legalább nem leszel olyan mint egy járkáló hulla-

- Nincs jobb ötleted?

- Hát nincs - vont vállat a fiú.

Emily meg torpant az üres folyóson, aminek a végén Matt állt meg. Ahogyan ő nézte a fiút épp olyan döbbenten tekintett rá ő is. Óráknak tűnő idő után elindultak egymás felé, majd megálltak. A köztük lévő távolság nem volt nagy még is olyannak érződött mintha méterek választanák el egymást. Nem szóltak és nem is gondoltak semmire csak figyelték a másikat. Emily az ajkába harapott, majd szólásra nyitott a száját, de rögtön be is csukta.

- Fogytál - szólalt meg Matt - nincs étvágyad?

- Nincs - felelte Emily és nem tekintett a fiúra - hogy van a barátnőd?

- Lorraine nem a barátnőm és nem is lesz. Túlságosan is behízelgő az ízlésemnek.

- Valóban? Húzta el a száját Emily - ahhoz képest sokszor láttak vele.

- Mert folyton a nyomomban van. Lépet előrébb a fiú - valamit akar, tőlem csupán azt nem tudom mit.

- Tényleg nem is sejted. Matt azt akarja, hogy a fiúja legyél.

- Idősebb nálam.

- Az anyja 10 ével idősebb a férjénél, ahogyan a nővéreinek is fiatalabb a párjuk. Forgatta a szemét Emily.

- Honnét tudod? Ráncolta a szemöldökét Matt mire Emily elfintorgott.

- Én megcsináltam a házimat Matt. Anya mindig azt tanította, hogy az ellenségeinket nyomozzuk le -Vonta meg a lány a vállát - és én éppenséggel annak tartom azt a kis francia libát.

- Miért?

- Mert el akarja orozni a legjobb barátomat, aki történetesen te vagy. Fontos vagy nekem.

- Miért? Kérdezte Matt és újabb lépést tett a lány felé. Emilyben akkor tudatosul igazán milyen magas is a fiú, aki előtte állt és milyen ki ismerhetetlen a tekintette. Fenyegető volt és még is vonzotta a tekintett - mond meg nekem, miért is vagyok számodra fontos?

- Mert te megértesz, és éppen ugyan úgy kilógsz innen, mint én. Mi ketten együtt vagyunk furcsák, mások és különcök.

- És még mi?

- Hát nem elég, hogy fontos vagy nekem? Hogy nélküled, olyan üresnek és elveszettnek, érzem magam? És igen valóban féltékeny voltam, mert úgy éreztem elveszítelek. Hajtotta le a fejét Emily - tudom, hogy hibáztam, mikor olyan béka voltam, de nem is tudok azzal a lánnyal rendes lenni és nem is fogok, ha ez miatt nem is akarsz velem beszélni megértem...

- Milly azért mert udvariatlan voltál vele és beképzelt ne hidd azt, hogy nem akarok veled lenni. Csak azt akartam veled megtanítani, hogy nem mindig az van, amit te akarsz - lépet olyan közel Matt a lányhoz, hogy Emilynek hátra kellett hajtania a fejét, hogy felnézzen a fiúra - és hogy nem vagy tökéletes, ahogyan titkon hiszed magadról. Épp olyan, vagy mint a többi lány. Csak velük ellentétben te képes vagy egy olyan szörnyeteget is szeretni, mint én.

- Nem vagy az - fortyant fel Emily és dühösen nézet Matt-re.

- Pedig igen - hajolt le a lányhoz Matt - eddig megfenyegetem két idegesítő lányt és Japert is nem beszélve arról, hogy majd meg esz az ideg mikor meglátom, hogy az a nyomorult körülötted kóvályog.

- Miért?

- Mert fontos vagy nekem mindennél.

- Ahogyan nekem is.

- Hm, még mindig nem érted ugye? Kérdezte Matt halkan - pedig már én igen is értem mire akart rávezetni Mark, de te még mindig csak álmodozol - ingatta a fejét Matt keserűen - ám bízom benne, hogy rá jössz egyszer. De addig is jobb lesz, ha egy ideig külön úton járunk,de ne feledd én figyellek és megvédelek bárkitől - Érintette meg gyengéden Matt a lány arcát, majd oda hajolva arcon csókolta és csendben elment mellette. Emily dermedten állt ott és érezte, hogy elpirult.

Lorraine az oszlop takarásából figyelte a beszélgetőket és az ajkába harapott, mikor Matt arcon csókolta Emily-t. Dühösen karmolt az oszlopba és legszívesebben oda ment volna, hogy megtépje a lányt, de tudta, hogy méltatlan viselkedésével csak azt érné el, hogy Matt még ellenszenvesé válna vele. Pedig ő ennek az ellenkezőjét akarta. Megtetszett neki elsőre és mikor megtudta róla, hogy nem csak külsőre tetszetős, ha nem roppant tehetséges varázsló már tudta, hogy meg akarja szerezni magának. Nővérei is jól mentek férjhez és már neki is ideje volt kiválasztani azt, aki egyszer majd az oltár elé kíséri és örök hűséget fogad neki. Persze azt is figyelembe kellett vennie, hogy lehetőleg jó családból származzon a jövendőbelije és szerencséjére a fiú ebben a tekintettben roppant kiváló volt. Éloïse nővére nem rég írta meg, hogy a fiú családját ugyan nem veti fel a pénz, de szívesen átnyújtanák nekik a fiúkat kellő kárpótlásért. Ugye bár a jó vért meg kell fizetni ez nekik sem volt új. A nagyszülei is kellő összeggel honorálta az apja családját, hogy az anyjával való házasságot kellő időben nyélbe üssék . Ám Lorraine-t zavarta Emily, mert a lány veszélyt jelentett a tervében főleg úgy, hogy Matt nagy eséllyel szerelmes a kis kotnyelesbe. Lorraine az ajkába harapott, majd lassan elmosolygott.

- Japer biztosan segít - suttogta maga elé és elsietett megkeresni a fiút, aki biztosan segítségére siet. Hiszen míg ő Matt-et akarta megszerezni magának addig a fiú Emily-t.

Egy szép hosszú szösz lett és meg tudhattátok Lorry indítékait is ;) Bár még tartogat meglepetéseket. Matt és Emily is kibékültek valamilyen szinten de a feszültség megmaradt. És bizony Emily lett az évfolyamuk halál listása. XD remélem tetszett nektek a szösz :)