Emily figyelte a fotelban terpeszkedő Japert, akin egy levakarhatatlan szélességű mosoly ült, mióta McGalagony közölte, hogy nincs tévedés Jay marad. Legszívesebben felüvöltött volna és az összes holmijával együtt át költözött volna Mardekárhoz, ha még ezzel házárulás követett el. Nem akart egy fedél alá kerülni Jay-el most, hogy a fiú egyenesen a szemében mondta, hogy bizony egy nap el fogja venni. Mindig azt hitte, hogy egy idióta elképzelés, de már rég élt a gyanúval, hogy komolyan gondolja. És most, hogy ott ült előtte pimasz mosollyal a szép egyenruhájában igazán veszedelmes kísértésnek tűnt.

- Gyűlöllek, tudd meg - szólalt meg Emily.

- Nagy szavakkal dobálózol Emi. Egy fenét gyűlölsz ez a fajta érzelem távol áll a te szelíd lelkedtől. Mi lenne, ha fegyvert-szünetet hirdetnénk és elmennék aludni?

- Nem rossz ötlet, ha eltudnám rólad képzelni, hogy békében maradsz. De tudom, hogy erre képtelen vagy tekintve, hogy Matt-el sok órám van.

- Most, hogy mondod - mosolyodott el Japer - mit szólnál, ha egy padban ülnénk? Kérdezte a fiú és Emily szeme megcsillant és gonosz mosolyra húzta a száját.

- Te végzős vagy Jay és én harmadéves. Nem rég azzal pedáloztál, hogy hetedévesként igazán sok tanulnod valód lesz, hogy ezzel is kisírd azt az egy szobát, amiben nincs senki. Milyen balszerencse nem?

- Oh - lepődött meg Japer - de ez nem...

- De ezt azt jelenti, hogy te a hetedéves Griffendélesekkel mész órára... és nem velem. Ez meg nyugtató számomra, mert elég lesz nekem itt látnom a pofádat és így békén hagyod Matt-et.

- Már megint ő - húzta el a száját Japer - amióta ismered, csak róla van szó, ha nem találkoztál volna vele, akkor most minden másképp lenne.

- Nem hiszem, mert mindig a testvéremnek gondoltalak vagy is valami hasonlónak.

- A vámírságom nem zavart soha?

- Soha, mert tudom, hogy a nagy arcod mögött jó lélek rejtőzik, még ha bosszantó is vagy néha, ahogyan Matt is rendkívülien különleges ember.

- Nem ember.

- Ahogyan te sem teljesen vámpír én meg nem vagyok aranyvérű. Nem én vagyok, neked szánva ezt érzem és te is valld be.

- Nem vallok be semmit, mert tudom azt, amit tudok. Egy nap a felesége leszel meglásd.

- N kezd már megint - állt fel Emily - még gyerekek vagyunk, és rá érünk ilyen bolondságokkal foglalkozni.

- Régen már rég kijelölték volna neked a férjed, sőt már feleség lennél. Rég egybe kelhetünk volna.

- De már nem élünk a középkorban Jay és csak tudd még akkor sem vehettél volna el.

- Miért?

- Mert én mindkét szülöm, állttal arisztokrata vagyok, de te két földnélküli szolgáló gyermeke vagy, akiknek soha nem voltak címei és az én családom szolgálatában állnak. Matt, Charlie vagy bárki az aranyvérűek közül előbb lett volna férjem, mint te. Én Arrow vagyok és Black is... de te még is ki vagy? Ingatta a fejét Emily - Jobb ez így neked elmondva mond? Fájó így hallani nem? De ha már a középkori dolgokat hozod fel én elmondtam, hogyan hangzott volna a lánykérésre a felelet.

- Rangodon alulinak tartasz? Kérdezte Jay.

- Nem - ingatta a fejét Emily - csak nem szeretlek úgy ahogyan te elvárnád.

- Mert esélyt sem adsz. Egyezünk meg Emi engedet, hogy meghódítsalak az év végéig és én cserében nem verem szét a fejét Mattnek.

- Esélyed sem lenne, ellene ugye tudod? És mond, ha nem sikerül elcsavarnod a fejem, akkor békén hagysz?

- Igen, sőt mindent megteszek azért, hogy megtaláld a nagy szerelmet - nyújtotta a kezét a lány felé Japer. Emily az ajkába harapva elgondolkodott, majd szorosan megrázta a felé nyújtott jobbot.

- De nekem betartsd - mondta Emily.

- Becsületszavamra. Mosolyodott el Japer, majd a lányhoz hajolva gyengéden megcsókolta az arcát - jó éjszakát álmodj nagyon szépeket - suttogta a fülébe és mosolyogva elindult a szobája irányába magára hagyva a döbbent Emilyt.

- Ha nem más én fogom megölni ezt a piszkot - motyogta pirosló arccal a lány és sietve felszaladt a szobájába, ahol a lányok már türelmetlenül várták, hogy kifaggassák.

Emily fáradtan dőlt az asztalra majd mikor Matt leült mellé a vállának dőlt. A fiú kérdőn nézet Ginny-re aki csak mosolyogva leintette és fellapozta a Mágia történet könyvét, hogy ráhajtsa a fejét.

- Milly mi van veled?

- Jay - mondta a lány és Matt arcán lévő izom idegesen megrándult - késő estig beszélgetünk, amíg végül arra jutottunk, hogy hagyom, had tegye nekem a szépet.

- Valóban? Miért?

- Mert így kevésbé idegesítő és tényleg is békén hagy.

- Miattam nem kellene aggódnod. Pofán vágom és megnyugszik. Ám a te kedvedért nem teszem meg, mert igen kicsinyes, de élvezetes tett lenne a részemről.

- De Matt - mosolyodott el Emily - ugye tudod, hogy most nagyon szeretlek.

- Ezt mond el Jay-nek is a kedvemért.

- Csak nem szándékodban áll, hogy te is udvarolj nekem?

- Már másé a szíved nem? Kérdezte Matt - ezt tiszteletben tartom.

- Kedves tőled bár igen bizonytalan vagyok a Charlie felé érzet vonzalmam terén - sóhajtott fel Emily, majd szemöldök ráncolva nézet a fiúra - tiszteletben tartod az érzelmeim? Vagy is te érzel felém valamit, de nem akarod magadat rám erőszakolni, mint Jay?

- Nem csak te vagy bizonytalan Milly - mondta a fiú és Mr. Binns felé nézet, hogy hallgassa az óra anyagát.

Liz figyelte Roy-t, aki elégedett mosollyal ült le elé. Haja még vizes volt a zuhanytól és a rá tapadt ing feszült rajta kiemelve az izomzatát.

- Hagytam ott törölközött - mondta Liz és öntött a férfinak is egy pohár konyakot.

- Megszoktam a luxuscikkek hiányát. Így is elég zavarban vagyok, hogy köteleztél a zuhanyzásra pedig nem hiszem, hogy mocskos lettem volna.

- Egy szajhával töltötted az éjszakát nem szeretem volna, ha a bűze beférkőzne a házamban. Bár lehet túlzás volt a részemről, hogy elégedtem a ruháidat.

- Hát igen. Mind két férjed ruhái kicsik rám.

- Te vagy izmos náluk. De nyugalom, Heli hamarosan hoz a méretedben ruhákat.

- Hát az jó volna, mert alig kapok ebben az ingben levegőt, majd nem ez nélkül jöttem le.

- Mi tartott vissza - mosolyodott el szélesen Liz, mire Roy gúnyosan felnevetett.

- Az apád. Úgy nézet rám, mintha gyilkos lennék, sőt az erényedre akarnák törni. Pedig többé-kevésbé törvényes utakon járok.

- Valóban Roy, te egy kevésbé tisztességes vérfarkas vagy, aki kevésbé tisztességes munkával él meg és kevésbé tisztességes módon vallatja ki az ügyfeleimet, mikor kell. Pótolhatatlan vagy a családnak és ezt ő is tudja.

- A te szádból ez egy igazi dicséret. Ám nem gondoltam volna, hogy sejti miben is dolgozol másod állásban.

- Az Arrowok többnyire tisztességes úton szerezték a vagyont Roy, de a háttérben soha nem szakadtak el a jó bevált alvilági módszerektől. Az apám persze kivétel volt, mert irtózatosan becsületes ember lévén próbálta kigyomlálni ezt az ártalmas fojtogató növényt az életünkből.

- De nem sikerült, mert ott voltál te.

- Igen. Anyám halála rá döbbentet sok dologra főleg arra, hogy én a nagyapámra és a dédapámra ütöttem az üzlet terén ez az érzék hiányzott az apámból és ő tudta kivé válhatok, ha nem figyel. Nem a korom miatt kezelte a keresztapám a vagyont, ahogyan meg lett neki szabva, mikor apám meghalt, ha nem mert félt, hogy elragadt az Arrow sötétség. Ám Charlus nem vette komolyan apám aggódását és engedte, hogy magam irányítsam a vagyonomat és így könnyen tudtam tovább vinni a dédapám örökségüket.

- És vált az Arrow név újra rettegetté.

- Igen, ahogyan annak lenni kell.

- Élvezed valójában, hogy hatalmad van nem? Kérdezte Roy.

- Igen - felelte könyörtelen igazsággal a hangjában Liz - mert ha a hatalmad és vagyonod van bármit elérhetsz. Nem vagyok olyan könnyelmű amilyen az apám volt. Én már képes vagyok megvédeni a családomat, legyen ennek bármi az ára. Állt fel Liz és sötét tekintettel meredt le a férfira - remélem, tudod, hogy a nőt, majd el kell hallgatni mikor már nem, lesz hasznunkra. Nem lenne ildomos kötődnöd hozzá.

- Tudom - felelte Roy - nem is állt szándékomban. Nem keverem az üzletet a magán életemmel.

- Helyes - bólintott Liz hűvösen - és most munkára.

- Mindig nem kaptam meg a beígért ruhát - állt fel a férfi és a nő fölé magaslott. A rajta lévő ing veszedelmesen megfeszült és megreccsent - silány anyagból van, ha szétszakadt.

- Bastian egyik selyem ingét viseled dehogy silány - méltatlankodott Liz - ebben a házban nincsenek olyan ruhák, amik silányak lennének. Még Sirius is rá tudtam venni a jó minőségű holmikra.

- Én is könnyen megszoknám Lizi ha futna rá. Indult el a férfi.

- Piszkosul jól megfizetlek Roy.

- De nem elégé - nézet vissza az ajtóból somolyogva a férfi és kilépve az ajtón a manólányért süvöltött. Liz az ajkába harapva elmosolyodott.

- Pofátlan ordas - nevetett fel Liz és eligazította a hajában a hajtűjét, majd kék szeme megvillant, mikor kilépet a dolgozó szobájából és nagy léptekkel elindult, hogy újabb információt szerezzen.

Néha sötét hangvételű volt, de remélem ettől eltekintve élvezhető volt a szösz. Előbb feltettem volna, de a kaja nem készült el magától legnagyobb sajnálatomra és reggel is kisebb sokon kellett átverekednem, mikor megláttam a 7 cm havat, ami lehullott az éjszaka. XD Szóval így január végére meg jött a hó és a testvérem szélles mosollyal közölte régen látott ennyit. Nem tudtam osztozni az örömében... nekem holnap melóznom kell és a hó akadály nehezíti a bringázást. XD Nálatok is sok hó esett le?

 Szerintetek mit kellene rajzolnom? Szeretettel várom az ötleteket. Amúgy egy fél pucér Jay-el tartozom ydaisleyy

És most vettem észre, hogy nem raktam be, hogy egy kis részletet el csentem a kommentek közül, ami megihletett. Köszike Emma ;)