Sebastian figyelte a kislányt, aki karjait és lábait szétvetve aludt az ágyában. Mosolyogva rátámaszkodott a kiságyrácsára és halkan folytatta azt az altatónak a dúdolását, amit az anyjától tanult és most meg nyugtatta a túlbuzgó apróságot. Liz az ágyon feküdt magzat pózban és halkan szuszogott. Sebastian lassan kiegyenesedett és a nő felé lépet közben a fotelra dobott takaróval óvatosan betakarta, majd gyengéden elsimította Liz arcába logó tincseket.

- Most nagyon békések – szólalt meg Remus az ajtófélfának dőlve. Sebastian izmai megfeszültek és kiegyenesedett. Veszélyt érzet mindig, mikor a férfi a közelében volt, de ez betudta a vérfarkasságára.

- Igen és ennek nagyon örülök – felelte Sebastian – rájuk fért.

- Az biztos. Felelte hűvösen Remus.

- Valamit szeretnél? Kérdezte Sebastian és Remus felé sétált, aki állta a férfi pillantását.

- Mit akarsz Bells-től?

- Semmit.

- Én ezt el is higgyem? Kérdezte a férfi és Sebastian után sietett, aki elment mellette – McOnnel!

- Remus nem akarok mást csak azt, hogy Eliza jobban legyen, mert az a trauma, amin át esett nem egy nap alatt fogja kiheverni.

- És te mit jó barát megvigasztalod?

- Parancsolsz? Fordult meg a férfi és döbbenten nézet Remusra.

- Ne tagadd azt, hogy nem tetszett meg. Most, hogy Sirius nincs a képben szabad a pálya - Tárta szét a karjait a férfi – Beth gazdag, befolyásos és szép nő a vak is láthatja.

- Ez igaz, de a páciensem és az eskü, amit letettem a pályám elején tiltja a szerelmi kapcsolatot a betegeimmel.

- Könnyen át passzolhatod valamelyik kollegádnak és neked, akkor már nem lesz gondod a dologra és elcsábíthatod.

- Mit képzelsz te rólam – hördült fel Sebastian – nem rég vesztette el a családját és a férjét. Azt gondolod, ezt kihasználnám?

- Miért ne tehetnéd?

- Mert nem – ingatta a fejét a férfi.

- Miért?

- Nem tehetem meg vele. Indult el a bár szekrény felé a férfi és öntött magának egy pohár whisky-t.

- Mi okod lenne rá?

- Mert csak szenvedne újfent. De nem tagadom, hogy nagyon is kedvelem Elizabeth-et és a kis Emily-t. Mi előtt megkérdeznéd igen is irigykedtem Siriusra egy kicsit, mikor mesélt róluk.

- Liz irigyelted tőle?

- Nem – ingatta a fejét a férfi – a család lehetőségét – Itta ki a poharából az italát.

- Nem értelek. Mire célzol pontosan?

- Nem is kell értened – ingatta a fejét a férfi – a magán életem a sajátom, de nem fogom és nem is áll szándékomban bántani Eliza-t. Most ha megbocsátasz, elmegyek lefeküdni holnap, lesz két műtétem is. Tette le a poharát a férfi és elindult a földszinti vendégszobába Remus értetlen tekintetével kisérve.

Sebastian leült az ágyára és percekig csak meredt maga elé, majd az éjjeli szekrényből kivette a fekete kis táskáját egy ideig nézte ám végül nagy sóhajjal kipattintotta a zárt. Apró ampullát vette elő, majd a hozzá tartozó injekciós tűt.

- Basza meg – szisszent fel a férfi, mikor beleszúrta a karjába és figyelte, ahogyan a lilás kinézetű folyadék szép lassan eltűnik – évek alatt sem tudtam megszokni – motyogta maga elé.

***

- Tudod cimbora te akkora marha vagy, hogy különdíjas lehetnél egy vásárban – kapott be egy sós mogyorót Rorik Tonkin.

- Kösz – sóhajtott fel Sebastian és kicsit kinézet a karja alól – neked nincs máshol dolgod? Nem hiszem el, hogy egyetlen egy baleset sem történt ma.

- Szünetem van és bevallom, a gyötrődéseidet hallgatva nem igazán tudd, majd már zavarni egy fellobbant seprű sérülés okozta seb kezelése.

- Én vagyok hülye, hogy neked panaszkodok.

- Figyelj, én jó hallgatóság vagyok, és szívesen is segítek, de amit már évek óta csinálsz az már szánalmas. Az a nő szabad volt csak összeszűrte a levet avval a pasassal, azzal a, hogy is hívjákkal.

- Lupin.

- Na, ez a tag csinált neki egy kislány aztán nem jött össze a dolog szóval szétmentek. És most, hogy lehetne, esélyed a nőnél te itt panaszkodsz.

- Komolyan annyi együttérzésed szorult beléd, hogy elférne egy apró fiolába. Meg látszik, hogy Mardekáros voltál.

- Micsoda általánosítás – húzta el a száját a férfi - De akkor is cimborák voltunk és nem egy balhéban te is benne voltál - gyűrte össze a papírt, amibe a mogyorója volt, majd rá könyökölt a férfi íróasztalára – na már most te nekem dumálsz a panasz ágyadról, hogy van ez a nő, akiért oda vagy de nem lehetsz vele együtt, mert etikátlan. Most mondok neked valamit, ami biztos meg lep. Nem egy kollégát ismerek, aki gerincre vágta a szemre való páciensét, a női kollégákról nem is beszélve.

- Tapasztalat?

- Szerinted ellen tudnak állni nekem a nők? Mutatott magára a férfi mosolyogva – csak te vagy ilyen veszélyesen becsületes, aki hagyja, hogy eltipegjen előle a NŐ. Pedig ritka jó képű pasas vagy.

- Valóban?

- Becsüld meg ezt a bókot Sebi, mert nem osztogatom gyakran. Van valami édességed? Húzta ki az íróasztal fiókjait a férfi, majd boldogan markolt bele egy kupac cukorkába az egyik fiókban talált tálból.

- Te enni jöttél hozzám?

- Is-is. Meg nem is akarok együtt vizitelni Mrs. Roberts-el a vén szipirtyónak tetszem – szopogatta a cukorkát Rorik.

- Nem tudnak ellen állni neked a nők – mondta gúnyosan Sebastian.

- Fékezd a gúnyodat McOnnel ne feledd, ki készíti a gyógyszeredet.

- Nem készítenéd el?

- Soha nem tennék veled ilyet – ingatta a fejét Rorik – te vagy az egyetlen egy normális barátom így nem engedném, hogy bajod legyen. Szóval Sebi örülnék annak, ha végre lépnél.

- Te is tudod, hogy nem éri meg.

- Boldognak lenni? Dőlt hátra a férfi a székben és hátra simította szőke haját a szeméből – Sebi azzal a nővel végre boldog lehetnél és ő is veled.

- Meddig? Mond meg nekem Rorik meddig?

- Azt senki nem tudja, de ha folyamatosan a munkámba menekülsz és elengedet az életet magad mellett az utolsó percekben rettentően báni fogod – csapott az asztalra Rorik.

- De...

- Itt nincs, de Sebi élned kell addig, míg módod van rá.

- Figyelj... Ült fel Sebastian és már válaszolni akart, mikor kopogtattak, majd benyitottak. Rorik szélesen elmosolyodott és felugrott.

- Ms. Elizabeth – sietett a nő elé széles mosollyal és a kezét nyújtotta - Rorik Tonkin vagyok Sebastian barátja.

- Oh, örvendek. Zavarok talán? Kérdezte a nő és hagyta, hogy a férfi kezet csókoljon neki.

- De hogy, már menni készültem, csak minőségi ellenőrzést tartottam cukorka ügyben – kacsintott a nőre Tonkin – Sebi, majd találkozunk – vigyorgott Sebastianra a férfi és fütyörészve távozott.

- Kedves ember. Nem ő volt az, aki ugyan, olyan zseninek tartank, mint téged?

- A zseni relatív fogalom – mosolyodott a nőre Sebastian – de miért jöttél?

- Pár napja nem jöttél haza és aggódtam érted. Hamarosan karácsony és tudom, hogy a testvéreidhez mész, majd de tarthatnák előtte...

- Nem megyek a húgomékhoz, mert elmentek Kanadába az apósához az öcsém meg a neje a karácsonyt a gyerekkel olaszban tölti.

- Akkor maradsz velünk ugye? Kérdezte Liz és észre sem vette, hogy tördeli a kezeit.

- Ha nem gond.

- Nem, sőt örülünk. Meg ismereted Lyall-t meg Sharlotte-ot és Ichabod-ot is.

- Az jó lesz, már sok jót hallodtam felőlük. Állt fel a férfi és nő elé sétált – van még valami?

- Még nem köszöntem meg, hogy segítesz – suttogta a nő és kerülte a férfi pillantását.

- Nem kell meg köszönöd Eliza.

- Amúgy jól hallottam, hogy Sebi-nek becéznek? Nézet fel somolyogva a férfira Liz.

- Igen – nevetett fel Sebastian – Rorik-al gyerekkori barátok vagyunk, és ez akkor sem változok, mikor én Hugrabugos lettem és ő pedig Mardekáros, akkor találta ki legyen becenevünk, hogy mindenki tudja, kik vagyunk.

- Móka mesterek voltatok?

- Nem olyan jók, mint James-k, de igen sok csínyben benne voltunk.

- Nem néztem volna ki belőled, hogy megszegd a szabályokat.

- Sajnálom, ha csalódást okoztam.

- De hogy okoztál... inkább tetszik. Nevetett fel a nő és Sebastian alig láthatóan elpirult – na de most megyek. Ma haza jössz? Kérdezte a nő.

- Igen – felelte a férfi halkan –este végzek.

- Jól van, akkor várunk Emi-vel – kacsintott a férfira Liz és kifordult az irodából. Sebastian erőtlenül leült az ágyra, majd a kezébe temette az arcát.

- Haza? Suttogta maga elé a férfi – oh, baszodj meg TonTon ez a te hibád – borzolta össze a haját dühösen, majd elterült az ágyon.

Hosszabb szösz lett, mint terveztem, de csak is azért mert kettőt egybe raktam XD úgy gondoltam jobb lesz igy együtt az egész, meg hát a hely takarékosság sem árt.  A következő is hosszabb lesz :)

Remélem tetszett nektek :3