Nem szólak egymáshoz és mikor Emily szólásra nyitotta volna a száját bátortalanul becsukta és inkább kinézet a vonatablakon. Ez a hallgatag némaság telepedett közéjük az apja menekülése óta és bár elvileg Matt nem haragudott rá még is feszült kínos csend állt be. Ginny, aki figyelte őket rá pillantott az újságából kikukucskáló Lunára és a könyvéből fel-felleső Nevillre. Fáradtan sóhajtott fel és feldobta a lábát az ülésre.

- Mi a bajotok? Fakadt ki Ginny - mi ez a nagy csönd? Matt-től még oké, de Emilytől piszok szokatlan. Valljatok.

- Nincs semmi baj - mondta csendesen Matt és lapozott egyet a háború és békében.

- Nálam sincs gond. Hazudta a lány.

- Pedig valami van - tette le az újságot Luna és Emily-re nézet - nem ültök egymás mellett és nem nyaggatott Matt-et.

- Nem szoktam nyaggatni - forgatta a szemét Emily.

- Pedig igen - válaszolta Ginny és Neville egyszerre.

- Hát persze forduljatok ellenem - fortyant fel Emily - jellemző.

- Nem fordultunk ellened csak tény közöltünk veled. Ebben az évben árnyéka voltatok egymásnak most meg... most meg olyan idegenek lettek. Hol van a tűz, ami körülüttetek izzót?

- Te meg miről beszélsz? Vonta fel a szemöldökét Matt és Emily egyszerre és döbbenten meredtek Nevillre.

- Ha nem emlékeznél, nekem vőlegényem van.

- Akit elversz minden adandó alkalommal - húzta el a száját Neville - szóval úgy gondoltuk, hogy talán...

- Ne gondolkodjatok, mert nagyon megárthat - ingatta a fejét Emily - most komolyan azért, mert nem beszélgetünk, nem is nézünk egymásra és nem ülünk szorosan egymás mellé, már azt hiszitek, baj van? Harapott az ajkába Emily és kinézet az ablakon. Ginny összenézett Neville-l és Lunával, majd Mattre néztek szemrehányóan, de az csak rájuk mosolygott és lapozott.

- Te milyen kis görény vagy - hajolt Matthez Ginny - te komolyan élvezed ezt?

- Nem - suttogta a fiú és oda hajolt a lányhoz - és nem vagyok görény.

- Milyen férfi vagy hagyod, hogy egy lány miattad pityeregjen? Ráncolta a szemöldökét Neville.

- 13 éves vagyok és ez korántsem nevezhető a férfi kategóriában. És ha most meg bocsáttok, elmegyek és folytatom máshol az olvasását a könyvemnek. Állt fel a fiú és kisétált a kupéból.

- Valamiért haragszik rád Emi - állapította meg Ginny - fura, hogy ilyen nyugodtan kezelte ezt.

- Hát igen, Matt már csak ilyen - bólogatott Neville - a régi idők úri embereinek szelleme lakik benne.

- Végül is, nem véletlenül Matt és nem Jack.

- Hö? Fordult, mindenki Lunához, aki álmatag tekintettel meredt előre.

- Mert, ha Jack lenne, akkor nem lenne Matt. Szóval ő csak Matt - magyarázta Luna és Emily kérdőn nézet a lányra, mert nem tudta követni a logikáját és inkább legyintett és vissza dőlt.

- Min vesztettek össze? Kérdezte halkan Ginny.

- Semmin.

- Min? Kérdezte kissé erőteljesen Ginny.

- Lényegében azt mondtam, hogy ha őt nem szerették a szülei én azt akarom, hogy az enyémek szerecsennek engem és, hogy ő nem ért meg engem - motyogta a lány. Neville felszisszent és Luna szeme akkora lett, mint egy kisebb teás csésze alátét úgy meredt Emily-re.

- Te szörnyeteg - sápadt el Ginny - lelketlen dög vagy. Hogyan mondhattál szegénynek ilyet? Legalább bocsánatot kértél?

- Hát nem - felelte tétován a lány, mire a barátai sötéten meredtek rá - nem tudom, hogyan csináljam, szóval ne nézzetek így rám.

- Kérj tőle egyszerűen bocsánatot Emi. Szerintem csak erre vár - mondta Neville halkan - nagyon megbánthattad te sem örülnél, ha ő tette volna ezt veled.

- Tudom.

Lyall kitárta a karjait és azt várta, hogy unokája és Matt oda szaladjon hozzá, de ehelyett egymástól vagy egy méterre sétáltak egymásra sem nézve.

- Itt valami nem kerek - suttogta a férfi.

- Szia, nagypapa - köszönt Emily és elment mellette.

- Szia Lyall papa - köszönt Matt is és követte Emily-t. Lyall kétségbe esetten perdült meg a sarkán.

- Itt valami piszkosul nincs rendjén - rémüldözött a férfi és a gyerekek után sietett - mi törtét? Milyen volt a suli és most miért vagytok ilyen szótlanok? Kérdezte óvatosan a férfi - Jobbra van a kocsi Emi - szólt unokája után a férfi és a lány éles kanyarral elfordult.

- Semmi baj csak Emi - legyintett Matt.

- De ő most szokatlanul távolságtartó... oh - kapta a kezét a szája elé - csak nem nagylány lett? Egek mi a fenét kezdjek most? Én fiús apa vagyok - túrt a hajába, kétségbe esetten Lyall. Matt óvatosan oldalba bökte a férfit és pirosló arccal szólt hozzá.

- Szerintem nem az, amire gondolsz - vörösödött el a fiú - csak összevesztünk.

- Hála Merlinre. Nem tudtam volna, mit kezdeni a helyzettel - tette a szívére a kezét Lyall - min kaptattok össze?

- Lényegtelen - ingatta a fejét Matt és figyelte, ahogyan Emily a kocsi kerekét rugdossa - de úgy látom, nekem kell előbb felhúznom a fehér zászlót - sóhajtott fel a fiú.

- Tényleg min vesztettek össze? Ti olyanok vagytok, mint a borsó és a héja.

- Semmi fontoson - sietett előre a fiú és Lyall felsóhajtott.

- Mindig is utáltam a lassan kamaszodó időszakot. Erre mindjárt itt van kettő és ezek közül az egyik Emily. Mi a rongylábú marionett bábut csináljak most? Vakarta meg az állát a férfi, majd össze csapta a kezét - akartok fagyizni? A fagyi mindenre jó... meg piszok meleg is van? Kurjantott Lyall és a csomagtartóba pakoló gyerekekhez sietett - nagylelkű leszek és három gombócot is ehettek.

- Négyel kiegyezem - nézet a nagyapjára Emily.

- Nekem elég lesz kettő is. Fordult Lyall felé Matt.

- Hát ez megbeszéltük - lelkesült fel a férfi.

Lyall olyan faarccal lépet be és olyan kedvetlenül, hogy meglepte a családját és mikor a gyerekek is bevonultak mögötte Liz szemöldök ráncolva figyelte őket mi közben a kávéját iszogatta. Murdock felpillantott az újságából és lassan elmosolyodott.

- Vihar a paradicsomban? Kérdezte hangosan, mire Emily a táskáját a fiú felé dobta, de elvétette és leverte az egyik vázát, ami hangos csörömpöléssel tört darabokra.

- Elvétetted! Szar hajtó lennél.

- Menj a francba - rohant fel a szobájába a lány.

- Emily! Mi ez a viselkedés? És hozd be a cuccaidat ne, hogy már a papának kelljen.

- Nem vagyok marha, hogy cipeljen lányom - horkant fel Lyall - még kiújulna a sérvem.

- Tudom, apa de Eminek meg kellene már tanulnia, hogy nem mindenki érte van! Emily gyere le!

- Nem!

- EMILY ANNE GYERE LE DE TÜSTÉNT!!! Kiabálta Liz - mi a fene ütött ebbe a lányba? Front van?

- John nyugiban van - mutatott a békára az üvegben Murdock - nem lehet, hogy megdöglött?

- De hogy az előbb evett - legyintett Liz - Matt te tudsz valamit? Kérdezte a kiosonó fiútól.

- Összevesztek - ingatta a fejét Lyall - de nem hajlandóak vallani.

- Min kaptatok össze kicsim? Kérdezte Liz a fiútól.

- Semmi...

- Az igazat - húzta össze a szemét Liz és Matt nagyot nyelt.

- Hát lényegében az apukája volt a dologban.

- Melyik? Kérdezték a szobában tartózkodók egyszerre.

- Hát az igazi - mondta bizonytalanul Matt - Mr. Black.

- Oh - legyintett Lyall és elindult a konyha felé - csak a szokásos hisztije.

- Azt hittem valami komoly - sóhajtott fel Murdock és visszatért az újságának olvasásához.

- Sirius? Még is, hogyan került a képbe? Figyelj, Matt mondj el mindent, mert úgy is megtudom. Holnap este jön Remus is vacsorára.

- Emi meg akarta keresni az apukáját és nem engedtem és ezen vesztünk össze nagyon csúnyán.

- Ugyan olyan önfejű, mint az apja... és még mindig nem jött le. Emily gyere le vagy esküszöm, hogy a kis bestiádat leves formában látod újra! Kiabált fel az emeletre a nő, mire a kis ketrecében lévő állat kétségbe esetten nézett Matt-re.

- Szélvész a neve nem bestia! Mikor tanulod meg végre a nevét?

- Majd akkor, ha meg tanulsz normálisan és okosan viselkedni - fonta össze a karjait Liz, mikor a lánya lecsattogott a földszintre - és most szépen hozzátok be a cuccaitokat és rakjátok el a helyükre.

- És Morry?

- Ő már megtette. Szóval ne feleselj! Hozzátok be a kocsiból a holmitokat - tagolta veszedelmesen Liz és a két gyerek elindult. Liz figyelte a kivonulókat, majd azt őt figyelő Murdockra és Lyall-ra nézet.

- Rohadtul ijesztő tudsz lenni anya.

- Büszke vagyok az én kislányomra - lágyult el Lyall hangja rosszallóan - bárcsak én is képes lennék ilyen lelketlen lenni.

- Kösz, apa de tényleg kösz - forgatta a szemét Liz.

- Valójában még dühös vagy rá, amiket mondtam ugye? Kérdezte Emily órákkal később Matttől, mikor már mindenki aludt és észrevette, hogy a fiú szobájából fény jön ki a küszöbön.

- Nem vagyok dühös rád Emily csak csalódott. Tette le a tollát a fiú és becsukta a naplóját.

- Soha nem akartalak megbántani remélem et tudod? Motyogta a lány és Matt lassan bólintott.

- Tudom.

- És remélem azt is tudod, hogy fontos vagy nekem, mert te legalább nem ítélsz el azért amilyen vagyok.

- Ha jobban oda figyelnél, a körülötted lévőkre rá jönnél, mennyien szeretnek - állt fel Matt és a lány elé sétált - és ha így viselkedsz, ahogyan az elmúlt hónapokban akkor elveszted azokat is, akik eddig melletted álltak. Ne legyél olyan, mint az apád - ingatta a fejét a fiú - legyél Emily és ne kövesd el azokat a meggondolatlan hibákat, mint ő. Fájdalmas az ára és ezt édesapád is megtanulta.

- Rossz lenne ő?

- Dehogy Emi - ingatta a fejét Matt - csupán rossz döntéseket hozott és most bánkódik miatta, de ő jó ember és azt szeretné, ha te biztonságba lennél. Ne keresd a bajt és vigyázz magadra... ne legyél Harry. Te okos vagy és bátor. Előbb rá jöttél mi rejlik a kamrában és tudtad, hogy apád kire vadászik.

- Ez nem igaz - ingatta a fejét Emily - mindre te jöttél rá és ezt te is tudod. Nélküled biztosan már nem élnék.

- Azt a véred nem engedi hiszen Arrow vagy és Arrowok mindent túlélnek - hajolt a lányhoz Matt - bár nem a név teszi az embert, ha nem a döntések, amit hoznak. Te jó vagy Emily és a bűntudat az egy olyan sajátosság, ami lelket ad az embernek.

- Tényleg sajnálom, amit mondtam - biggyedt le a lány ajka - sajnálom.

- Tudom.

- Akkor miért büntettél?

- Hogy megtanuld, hogy te sem vagy tökéletes és hiba nélküli - Mosolygott a fiú Emily, majd két keze közé fogta az arcát és gyengéden csókot, nyomot a homlokára - vigyázz a lelkedre. Suttogta a fiú és Emily nem tudta mire vélni miért mondja, de ahogyan Matt megölelte úgy érezte megbékélt és könnyebb lett minden körülötte.

Matt lassan leemelte a tükörről a rá dobott lepedőt, majd óvatosan elé állt és megnézte magát benne. Remegve nyúlt a tükörképe felé és elhúzta elgyötörten a száját. Könnyei kibuggyantak és lassan végig folytak az arcán, majd lehunyt a szemét és teljes tenyérrel rátámaszkodott a tükörre, ami megroppant és berepedt.

Ma szabin vagyok, mert a szociális munka napja van és nem kell melózni. Ritka szép pillanatok egyike. Jó volt sokáig 8-ig aludni **--**. És mivel most több időm is volt hoztam egy egy hosszabb szöszt remélem tetszett nektek. Nem a legvidámabb, de majd lesz jobb is a hangulat ;)

Jelezte nekem egy fatális  hibát -Doranna-, amit nem akarattal vétetettem. Ember vagyok hibázhatok. Megszoktam jelölni, ha valakitől idézek, de most elfelejtettem, kimaradt, másra figyeltem és hibáztam. Így töredelmesen elnézést kérek Hirannis_Rhien

A kép szerkesztett ez alapján írtam a jelenetet, de ha téged valamilyen úton módon zavar és nem szeretnéd kiveszem a jelenetet és mást írók helyette. Nem fogok ezen megsértődni megfogom érteni ne aggódj. Szólj nyugodtan :)

!!!!!!!!!!!!!!!

És ha valakit még sem jelöltem meg az nyugodtan írjon rám és orvosoljuk a dolgot utólagos megjelöléssel, javitásal vagy a szösz teljes törlésével. Kérlek titeket jelezzétek, ha valami elmaradt. Köszönöm.