- Neked milyen alakot venne fel a mumus, ha eléd álla? Kérdezte Ginny. Emily elgondolkodott, majd vállat vont.

- Különös képen nem félek semmitől.

- Még a pókoktól sem?

- Szeretem az állatokat. Nem vagyok egy ijedős alkat - vakarta meg a fejét Emily - igazán felcsigáztál hallod-e. Mi lenne, ha beszélnek ap... a professzor úrral, hogy hadd derítsük ki. Igazán érdekel mifélétől is félek én.

- Nagyon jó volna a Lupin professzor meg engedné.

- Nem tudd ki bújni. Hallottam az ikrektől, hogy találtak egy új mumust. Szóval mivel már nincs óránk és a tanárnak sincs, megpróbálhatjuk - ragadta meg Ginny kezét Emily és elrohant maga után húzva a lányt.

Remus Lupin éppen kifordult volna a terméből, mikor megjelent előtte váratlanul a keresztlánya és Ginny széles mosollyal az arcukon.

- Mit szeretnétek? Kérdezte kedvesen a férfi és gyanakodva nézet Emilyre. Az évek alatt kifejlődött apaszerű ösztöne bajt jeleztek.

- Egy mumust. Nem tudom, mitől félek így tudnom kell.

- Nem kell ehhez mumus Emily megmondom én neked. Az anyádtól félsz.

- Kell az a mumus - mondta dacosan a lány.

- Ugye megnézhetjük? Nézet fel reménykedő szemekkel Ginny a férfira. Remus arcán megrándult egy izom, ahogyan Emilyre nézet, aki félmosollyal az arcán nézet fel rá.

- Rendben - nyitotta ki az ajtót a férfi és Ginny boldogan besietett. Emily is utána iramodott volna, de Remus elkapta a vállánál fogva.

- Ha ez miatt minden másodéves itt fog toporogni az ajtóm előtt megírom anyádnak.

- Most komolyan anyával fenyegetsz? Húzta el a száját Emily - nagylány vagyok, nem félek tőle - nevetett fel Emily.

Remus és Ginny a pad alá bújt lányra nézet, aki halkan nyüszített és nem volt hajlandó kijönni onnan akárhogyan is hívták.

- Emi gyere ki a mumust már elzárta Lupin professzor úr.

- Nem - mondta a lány és Remus felsóhajtott.

- Ugyan olyan makacs vagy, mint az anyád. Ingatta a fejét a férfi.

- Akkor sem megyek ki.

- Emily - hajolt vissza Remus - sárkányka gyere szépen és kapsz forró csokit. TonTon küldte nekem és szívesen megosztom. Ginny szemöldök ráncolva nézet a férfira, aki teljesen elfelejtette, hogy ott van.

- Kapok rá cukrot is?

- Igen. Gyere ki - hívogatta kedvesen a férfi a lányt, aki lassan kibújt és Remushoz bújt.

- Ugye apus nem szólsz anyának? Motyogta Emily és Remus magához ölelve elmosolyodott.

- Persze, hogy nem. Ez a mi titkunk.

- Sárkányka? Apus? Szólalt meg Ginny megijesztve Remust és Emily-t, akiknek akkor jutott eszükbe, hogy nem kettesben vannak - Maga lenne Emily apukája? Kérdezte Ginny suttogva.

- Hát... öhm - kezdett bele Remus, majd Emilyre nézet - igen, én vagyok az. De ez jó volna, ha senki sem tudná. Megígéred Ginny?

- Persze. De nem értem miért kell titkolni - ingatta a fejét a lány - és miért nem Lupin a vezeték neve Emilynek?

- Mert az én anyám egy fenimista nőszemély és nem is ment hozzá apushoz - Mondta a lány és letörölte a könnyeit az arcáról - és annak is örülnék, ha nem mondanád el senkinek sem, amit láttál.

- Ez sem értem miért. Én is félek az anyukámtól. Sóhajtott fel Ginny - és ki az a Mancs? Miért mondta az anyu mumusod, hogy nem szeret téged, ahogyan ő sem?

- Mancs egy bolhás dög - mordult fel Remus és magához ölelte Emily és gépiesen simogatni kezdte - mi szeretünk Emi és ez a fontos.  Attól sem kell félned, hogy Liz kiteszi az állataidat. megígértem neked, hogy ezt nem engedem.

- Még is, hogyan tudod ezt elérni?

- Én ismerem az anyádat tudom mivel lehet megfogni - kacsintott a lányra Remus, majd homlokon csókolta, majd kedvesen megcsípte Ginny orrát, aki felkuncogott - na, igyuk meg azt a forró csokit.

Hát elmaradtam a szöszökkel itt, de hát az extrás részekhez volt most ihlettem, de úgy éreztem ide is kellene már valamit alkotnom :) Remélem tetszett nektek.