Matt csendben olvasta az egyik könyvet, amit Liztől kapott miközben Nick ls Murdock a nyári házijukat csinálták. Emily a kanapén ült miközben Japer haját fésülte és fonatokkal tette színesebbé az amúgy zöldes árnyalatú hajat miközben a fiú a kényeztetés közepette bealudt és a lány lábának dőlt. Lyall a Reggeli prófétában lévő keresztrejtvényt fejtegette és közben a konyhából a mosogatás zaja hallatszott és Liz halk dudorászása.

- Kincsem levelet ékezet – nézet fel Lyall az újságból, mikor egy bagoly szállt le a tornácon álló asztalra – a Minisztériumból.

- Talán Joseph megírta a szerződésekről a hírt – lépet ki a nő – már egy ideje lenne, mert már mindent bevetettem azokért a papírokért. Nyúlt a levélért a nő mire a bagoly fontoskodva megborzolta a tollait és felreppent. Liz vékonynak találta a levelet és gyanakodva kibontotta és ahogyan olvasta meg kellett kapaszkodnia a székbe és ezt nem kerülte el a nappaliban tartózkodok figyelmét.

- Anya minden rendben? Kérdezte Emily aggódva.

- Aranyom valami gond van? Kérdezte Lyall és fel állt a kanapéról. Liz kissé megingott és a szája elé tette a kezét.

- Anya! Kiáltott Murdock, mikor Liz össze csuklott és maga elé meredt.

- Mi történt kislányom? Térdelt a nő elé Lyall és aggódva nézte a megbénult Lizt. Emily az anyja kezében lévő levélért nyúlt és maga felé fordította. Felismerte Joseph kézírását, ami csak egy mondatott tartalmazott.

„ Megszökött Azkabanból Sirius Black tegnap este"

- Szólni kellene Rorik bácsinak – nézet aggódva Nick a körülötte álokra.

- Papa – nyújtotta a levelet Emily a nagyapjának, majd mikor Lyall elvette a lány átölelte az anyját szorosan – nyugi anya. Lyall rá nézett a levélre majd elkáromkodta magát. Matt, aki csendes szemlélődőként állt dermedten ijedten rezzent össze ahogyan a gondolatok szinte az egyik pillanatról a másikra üvöltöttek a fejébe és teli voltak fájdalommal. Nem tudta kizárni őket és azok megállíthatatlan hullámként ostromolták az elméjét. Lassan körbe nézet és ahogyan a képekre nézet a falon úgy tűnt fel egy eddig elbújt személy rajtuk, mintha egy varázs hullott le volna róluk le. Senki sem figyelt rá, ahogyan kutató tekintettel leste végig őket és állt össze neki az egész történet bár a gondolatok amik értelmetlen zsivajként fájdítottan a fejét lassan elcsitultak, majd teljesen elhalkultak. Matt remegő kézzel vett le egy fényképet és megnézte a felbukkanó férfit és abban pillanatban értelmet nyertek a kavargó gondolatok, amik a fejében kiabáltak.

- A te apád Sirius Black – suttogta a fiú és rémülten nézet Emilyre, aki ugyan olyan riadtan nézet vissza rá.

Sirius Black neki dőlt a fának, majd lassan a földre ült. Egy ismeretlen erdő sötétjében húzta meg magát és csak is azért vette fel emberi alakját, hogy emberként nézzen fel a csillagokra immáron szabadon. Hosszú utat kell még meg tennie, de előtte látni akarta Harry-t és a lányát. Ez járt neki annyi évnyi fogság után, ha nem is ölelheti meg őket látnia kell őket, mert még a kelleténél is jobban megörül. Érezte álnok hatását a fogságban töltött éveknek és már nem jöttek szép reményű levelek Bastian által a lányától és a feleségétől, hogy tartsák benne a hitet. Fájdalmasabb volt ez ezernyi búcsúnál is mikor megtudta, hogy Sebastian meghalt és nem lesz semmi kapcsolata a külvilággal és így engedte az őrület sötét fojtogató szorításának valamelyest. Ám most erősnek kell lennie hiszen megakarja védeni a keresztfiát és a lányát az árulótól, aki a kastély falain belül él velük. Most az egyszer nem követhet el hibát.

És elértünk ide is és felbukkant Mancs is. Bár rövid lett ez a szösz, de remélem azért tetszett nektek :)