Emily elterült a fűben és élvezte a napsütést mellette Matt feküdt és a bárányfelhőket nézte. A kellemes nyári szellő simogatta az arcukat.

- Ez az év is izgalmas volt főleg, hogy elmaradnak a vizsgák – sóhajtott fel Emily – bár a kővé válásos dolog kimaradhatott volna. De sebaj, holnap, már megyünk is haza. Hagrid itthon van Lochart agyalágyult lett hála az imádni való Ron-nak. Szóval eredményesen zárult az év.

- Én azért sajnálom szegényt – sóhajtott fel Matt – azért ez túlzás volt a sorstól.

- Megérdemelte és nem kell minden szerencsétlent sajnálnod Matt. Megárt az egészségnek – nézet a fiúra Emily – most az a fontos, hogy együtt vagyunk és te jól vagy. Nagyon, de nagyon aggódtam érted és sokat is sírtam miattad. Szóval vigyáznod kell magadra. Főleg úgy, hogy végre anya lelevelezte anyukáddal, hogy nálunk nyaralhatsz. Annyi mindent akarok neked mutatni és be is mutatom neked a barátaimat.

- Japer biztosan kedvelni fog – húzta el a száját Matt – pedig az elmondásaid alapján nagyon rendes fiú.

- Az is, de idegesítően féltékeny – forgatta a szemét Emily – pedig mondtam neki, hogy nem szeretném, ha a jövendőbeli férjem fiatalabb lenne nálam.

- A szerelem nem ezen múlik, ugye tudod?

- Nem tudhatom, mert még nem voltam szerelmes. Te?

- Én sem – vont vállat a fiú – de a könyvekben olyan könnyű a dolog.

- Azok könyvek Matt. Ezek szerint szereted a szerelmes lány regényeket? Csillant meg Emily szeme játékosan mire Matt hangosan csilingelően felnevetett.

- Lebuktam. Igen szeretem a szerelmes könyveket is.

- Jobban leszel te Lyall papával és Reg bácsival, mert ők is szeretik és szerintem anya is – nevetett fel Emily – de tudott mit Matt a te kedvedért elolvasok egyet.

- Kedves tőled. De cserébe meg kell, majd hívnod az esküvödre. Nagy ár a szenvedésért.

- Ez csak természetes – nevetett fel Matt – és mi van akkor, ha te leszel a jövendőbeli feleségem? Akkor mond, mit teszek? Csillogót huncutul a fiú szeme és Emily szava elakadt és láng vörös arccal oldalba bökte Matt-et – zavarba jöttél! Igen sikerült végre nekem is zavarba hozni! Nevetett hangosan a fiú, miközben Emily lagymatagul csapkodta.

- Gonosz vagy! Nagyon gonosz vagy Matti.

- Nem akartalak ám megbántani...

- Szeretlek azért, de még nem annyira, hogy hozzád mennyek, de ha még is egyszer ez megtörténne elvárom, hogy meghívj az esküvőnkre – bólogatott a lány és Matt harsányan felröhögött és a hasát fogva arrébb gurult a lánytól és úgy rázta a nevetés – szép díszes papíron ám olyan dombornyomásosan!

- Mi az öröm tárgya? Kérdezte Luna és lehuppant Emily mellé.

- Csak Matt megkérte a kezemet, és ha egyszer hozzá megyek mondtam neki, hogy elvárom, hogy meghívjon az esküvőnkre és szép díszes dombornyomásos papíron tegye meg.

- Teljesen logikus – mondta álmatag tekintettel Luna - ha nem hív meg, hogyan ménnél oda?

- Te amúgy nem vagy kicsit mohó? Két vőlegény? Mi lesz itt? Kérdezte Ginny.

- Majd le bunyózzák – vont vállat Emily – de amúgy csak vicc az egész. Nem, de? Oh, Matt hagyd már abba a nevetést – fújta fel az arcát a lány, de a fiú csak leintette és tovább kacarászott a fűben.

- Fiúk!

- Akkor tényleg összeházasodtok? Kérdezte Luna, mire Ginny és Emily felnyögött.

- Luna!!! Sóhajtottak fel egyszerre.

- Már nagyon várom, hogy haza érjünk és bemutassam a családomat és a búvó helyeimet. Imádni fogod ezt a nyarat – lelkendezett Emily, mikor leugrott a vonatról.

- Biztosan jó lesz, de majd haza is kellene mennem azért egy kicsit – ugrott le a fiú is és arra gondolt pár hét alatt csak össze tudd hozni annyi pénzt, hogy megvegye a könyveit és egy új talárt.

- Nem kell izgulni szívesen láttunk.

- Tudom, de azért a családommal is kellene lennem.

- Oh, igaz – ment a ládájához Emily és levette a baglyát és a földre tette és már nyúlt volna a ládáért, de Matt lekapta és a földre tette – mindig elámulok rajtad, mikor úgy kapod, fel a dolgokat mintha tollpihék lennének – figyelte a fiút, aki levette a saját ládáját a baglya mellé.

- Remélem azért nem haragszol.

- Nem, de gyűjts a nászutunkra, mert Romániába mennék a sárkány rezervátumba.

- Most ezzel fogsz heccelni egész nyáron? Kérdezte mosolyogva Matt.

- Hát persze – nevetett fel gonoszan Emily és már messziről integetett az anyjának és a mellette álló Sharlotte-nak – mami képzeled Matt megkérte a kezem – Nevette messziről a lány és Matt vörösre gyúlt arccal nézet az indult vonatra és arra gondolt, ha elég gyors még felugorhatna rá... vagy alá. Emily kijelentése eltérő reakciókat váltott ki. Liz döbbenten nézet a lányára összefont kezekkel, Sharlotte felkacagott és a mögötte álló fiú sugárban köpte ki a kikunyerált mugli üdítőt.

- Tippelhetek? Ő Japer – nézet Emily-re Matt.

- Bizony ám. Szia Jay – intett az arcát ruha ujjába törölgető Japer felé – mennyit nőttél már megint te áruló. Mérte végig a nála három fejjel magasabb fiút Emily – Jay ő itt Matthias Rosenwood az én jó barátom. Matt ő Japer Valentine...

- A vőlegénye – nyújtotta a kezét Matt felé Jay és alaposan megszorította a fiú kézfejét, de a legnagyobb meglepetésére meg sem kottyant Matt-nek, sőt ő is vasmarokkal fogott kezet. Egymásra vicsorogtak és Emily felé fordultak.

- Kedvelem – mondták egyszerre.

- Tudtam én, hogy gyorsan összebarátkoztok nevetett fel Emily, mire a két anya összenézet és nekik erős kétségeik voltak a fiúk kijelentéséről.

Matt roppant kedvesnek, melegnek és otthonosnak tartotta Emily-ék házát a sok virággal és fával meg a szép függönyökkel. Bár a szépségét rombolta a feléje áradó negatív érzések hulláma, amit Japer adott ki magából. Roppantul ellenszenvesnek bizonyult pedig a lánykéréses ostobaság csak egy fajta poén volt. Matt felsóhajtott és úgy érezte hosszú pár hete lesz velük.

- Ha akarsz aludhatsz az én szobámban is Matt egy háló zsákban.

- Egy fenéket – mordult fel Jay, mire Emily szúrósan rá nézet.

- Fogd be – sziszegte a lány.

- Matt a veled szembeni szobát kapta és ott lesznek a fiúk is, míg Lotte és Icha meg nem jön Erdélyből. Tette le a táskáját az előtérben Liz.

- Hoztok valami szépet onnan? Nézet Sharlotte-ra Emily.

- Persze.

- És mi lesz Bellával és Morryval?

- Morry holnap érkezik és ő a szobájában lesz, mint mindig. Bella meg megy Lotte-ékal.

- Oh – biggyedt le szomorúan Emily szája – pedig jó lett volna babázni kicsit. Ment a nappaliba a lány és mikor észrevette a nagyapját, aki éppen Bellával játszott oda szaladt hozzá és megölelte, majd meg puszilta a kisbabát.

- Haza értem –nyomot, egy csókot nagyapja arcára – szúrsz papa. Ideje lenne leborotválni a tüskéidet.

- Borostát.

- Tüske, mert olyan, mint a süninek a tüskéi – somolygott a lány – képzeld, itt nyaral Matt. Hát nem jó? Mosolygott Emily és Lyall a feszengő fiúra nézet.

- Kislányom? Nézet Lizre Lyall, aki bólintott.

- Gyere, Matt beszédem van veled – érintette meg Liz a fiú vállát.

- Valami baj van anya? Kérdezte Emily gyanakodva mire az anyja leintette.

- Először beszélek Matt-tel majd utána veled. Gyere kicsim – fogta meg Matt kezét Liz és elvezette a szobából az irodájába.

- Mi a baj papa? Nézet a nagyapjára Emily.

- Majd megtudod.

- Fiam mi most megyünk. Holnap ide cuccolsz a bátyáddal.

- De anya...

- Jössz – indult el a lányáért Sharlotte – gyere kis hernyócskám – vette el a lányát Lyalltól – köszönj el szépen Emilytől és Lyall bácsitól. Jó éjt nektek. Holnap, majd jövünk. Intett neki búcsút.

- De anya... Kezdett bele Jay mire az anyja egy gyors tarkó vágással elhallgatta – szia Emi holnap, majd beszélünk. Jó éjt Lyall. Indult az anyja után Japer és mikor kimentek Emily rosszallóan nézet a nagyapjára.

- Vallj. Mondta határozottan a lány, mire Lyall csak magához húzta és megölelte.

- Majd megtudod.

Matt percekig nézte az örökbefogadási papírokat, amiket a nő eléje tett. Nem akart hinni a szemének és úgy érezte a szíve majd meg hasad a fájdalomtól, hogy az ő édesszülei ilyen könnyen lemondtak róla. A könnyeit nyelve nézet a szomorúan rá néző nőre.

- Mennyi.

- Mi mennyi?

- Mennyiért adtak el?

- Miért akarod tudni Matt?

- Hogy tudjam, mennyit kell majd vissza fizetnem – felelte a fiú – és mennyit is érek az ő szemükben.

- Nem kell semmit sem vissza fizetned. És hogy mennyit érsz? Megfizethetetlen ez lenne rá a legjobb szó. Nehéz lehet most neked, de már az én gyerekem vagy...

- És ha én nem akarok?

- Azt is megérteném, ne hidd. De a szüleid mellett nem volt egészséges élned ezt te is tudod. Nem?

- De – bólintott Matt.

- Azt hitted nem teszek valamit érted, ahogyan megtudtam milyen sorod van? Bevallom bíztam abban, hogy észhez tudom őket téríteni, de sajnos nem ment. Tudták ki vagyok és pénzt kértek érted. Matt nálunk jó helyen leszel.

- Tudom – nézet a nőre a fiú és rá mosolygott – de mondja, magát nem fogja zavarni ez a képességem?

- Az, hogy legilimentor vagy? Dehogy zavar – guggolt le a nő Matt elé – ritka szép képesség ez, amit nem szabad szégyellni, ha nem erősíteni kell.

- Biztosan nem zavarja?

- Esküszöm – tette a szívére a kezét a nő – az üknagyapám is elvileg az volt vagy csak jó volt legimenciából tudja a fene annyi biztos, hogy előtte nem voltak titkok – kacsintott Liz a fiúra, aki elmosolyodott.

- Van pár holmim ami ott van a kúriában azt elhozhatom?

- A fejszédet például? Hopi mindent elhozott onnan és most rányitja a munkásokat, hogy rendbe tegyék az otthonod.

- Még azt is maga állja?

- Figyelj rám Matt az a kúria a nagyanyádé volt, de már a tied és nem hagyhatom, hogy az a szép épület az enyészeté legyen. Mond, miben fogod majd elvinni, majd a nejedet és a gyerekeid hol fognak idegroncsot csinálni belőled? Kérdezte a nő és meg csikálta a fiút, aki felnevetett.

- De miért ilyen jó velem?

- Mert te magad is az vagy és sokban hasonlítunk. A szüleimet 12 illetve 14 évesen vesztettem el. Megölték őket a halálfalók méghozzá az apám testvérei. Jómódban nőttem fel és szeretettben, de ha nem lettek volna, kitudja mi lett volna velem. Hadd legyek én a te segítséged Matt.

- De ugye segíthetek a ház körül? Meg biztosan vannak itt olyanok, akiknek kell a segítség. Legalább valamiben hadd segítsek.

- Örömmel venném, ha ebben bele vinnéd Emily-t, Morry-t, Jay és Nick-et is. A fiúknak jót fog tenni a fahasogatás és igen vannak itt, akik örömmel látnák a te ügyes kezedet.

- Az jó – mosolyodott el a fiú – szeretek segíteni –potyogtak a könnyei és Liz átölelte szorosan. Matt zokogva bújt a nőhöz.

- Nem kellettem nekik... nem kellettem nekik.

- De nekünk kellesz kicsim. Nekünk kellesz – suttogta a fiú fülébe Liz.

Szomorúbb szösz lett, de érdekes lett azt hiszem. Remélem tetszett nektek :) Kaptam két rajzot Emmától és ha meg engedi, majd meg mutatnám nektek, mert roppant cuki lett :) na, de hogy mikor jövök az új szösszel azt nem tudhatom, mert most mentem az adatokat a gépemről és ha úgy van beadjuk a szervizre, mert egyre több a csikk a kijelzőmön, bár lehet, hogy csak jövő hét lesz belőle tudja a fene. Szóval szurkoljatok, hogy minden rendben menjen és állja az a mocsok biztosítás vagy valami -.-"""