- Nem hiszem el, hogy a mi kis sárlánykánk ekkora bajba került, de legalább már vége – sóhajtott fel Ichabod a székében ülve és a whisky-s poharát forgatta a kezében – Jay-t alig bírtuk vissza tartani be kellett zárnunk a szobájába és egész nap kiabált és rugdosta az ajtót, majd bedobtam Mucushoz.

- Sajátos fegyelmezési módszeretek van – ingatta a fejét Liz.

- Bagoly mondja...

- Mi történt pontosan Lizi? Kérdezte Sharlotte és oldalba bökte a férjét.

- Voldemort – felelte a nő a konyakját szopogatva – valami naplóról volt szó, ami irányította Ginny Weasley-t.

- Artur lányát? Nézet fel az ebédjéből Roymund – szegény kislány biztosan megrémült az egésztől.

- Túl teszi, magát meglásd és tanult belőle, hogy ne bízzon meg olyanba, amit nem lát. Erős lány, akár csak az anyja.

- És Emi? Ő hogy van? Kérdezte a férfi teli szájjal.

- Ő most erősen kígyó ellenes és el sem lehet mozdítani Matt-től – nevetett fel Liz először az elmúlt napokban – eldöntötte, hogy addig nem megy el mellőle, amíg vissza nem térhet a házába.

- Ragaszkodik ahhoz a fiúhoz Jay ennek nem fog örülni – kuncogott fel rosszmájúan Ichabod.

- Most ez legyen a legkevesebb – legyintett Liz – ami most fontosabb az, hogy idejét sem tudni, mikor találkozott ember Baziliszkusszal, és ha volt is az már szörnyet halt és nem tudtuk mi okozta a halálát. Minden bizonnyal Myrtill is ennek a kígyónak lett az áldozata 50 éve. Rossz dolgok kezdődnek el és úgy hiszem ez még csak kezdett.

- Szerintem is – harapott a csirke combba Roymund – ez valami rossznak az előfutára. Ha nem is maga Voldemort áll az egész mögött valamelyik hűséges ölebe biztosan. Szerintetek nem furcsa, hogy pont most küldtél el a felügyeleti bizottságból Malfoy-t? Ő régen nagy cimborája volt az öreg kígyónak.

- Halálfaló volt, aki azt állította, hogy az imperius átok hatása alatt állt.

- Francokat vagy is a csudákat – nézet le a földön hempergő lányára Ichabod, aki a plüss kacsájának gügyögött.

- Persze sokan tudják, hogy hazugág, de a pénznek hatalma van, erre én magam vagyok az élő példája. Öntött magának még egy italt Liz, mire Sharlotte szemrehányóan nézet rá.

- Megint sokat iszol. Bastian sikeresen leszoktatott most megint az ital után nyúltál.

- Nem iszom annyit.

- Ez a harmadik konyakod.

- Most komolyan számolod? Csattan fel Liz – Lotte légy oly kedves és ne foglalkozz, azzal mennyit iszom.

- Mi aggaszt húsom? Akkor iszol sokat, ha valami baj történt. Emi már jól van és rosszalkodik, de mi az, ami most valóban aggaszt? Dőlt hátra Roymund – szóval?

- Matt.

- Mi van a Rosenwood kölyökkel? Kérdezte Ichabod.

- Mikor megtámadták levelet küldtem a szüleinek, hogy mi történt úgy, ahogyan Dumbledore is és mint megtudtam Emily is. Nem foglalkoztak vele, sőt nem is érdekelte őket – forgatta a kezében a konyakos poharát a nő – az elátkozott gyermek így emelgették.

- Mi ez a múlt idő? Egyenesedett ki Roymund – mond, hogy nem irtottad ki a családot.

- De hogy – húzta el a száját Liz – bár minden bűntudat nélkül képeltem fel az asszonyt. Piszok jól esett és szavamra mondom legszívesebben addig vertem volna a nőt és a férjét, amíg mozognak.

- És akkor mit tettél, ha nem verted őket halálra? Kérdezte Sharlotte szarkasztikus hangon.

- Kiderült, hogy hitványabbak, mint hittem és nem hittem volna, hogy ebben az időben ilyen dolog még létezhet. De már ne lesz rájuk gond.

- Kinyírtad őket – dörrent fel Raymund – mondtam, hogy a mocsok auror szimatol utánad.

- Milyen auror? Kérdezte Ichabod

- Riddick Fleryment a neve és nem auror csak ott dolgozik, mint közvetítő. De roppantul okos férfi. És mint mondtam nem öltem meg őket csak Amerikában maradnak és nem is fognak vissza jönni.

- Mit tettél? Dőlt előre Ichabod – mond el már.

- Megvettem Matt-et – felelte a nő és a szobába néma csend ereszkedett le – eladták nekem a fiúkat és azt a rozoga kúriát. Nem érdekelte őket, hogy az ő vérük csak az aranyat látták. Nem is tudtam, hogy Matt legilimentor és pont ezért féltek tőle és tartották őt átkozottnak. Milyen szülő az, aki ilyen különleges képességet átkosnak vél és képes eladni az első embernek? Szomorú szolga sorsú gyerek. Nem hagyhattam, hogy vissza menjen hozzájuk. Aláírták a papírt a lemondásról azonnal és mohon fogták a pénzt és elmentek. Nem tudom, hogyan mondom meg neki, hogy mostantól már nálam fog élni, hogy anyja helyet anyja leszek. Az a fiú tele van szeretettel pedig semmi jó igazán nem történt vele. Most bele gondolva jó anyja leszek neki, mikor a sajátommal is alig birok?

- Jó anya vagy te ezt elhiheted nekem és erről Emi is így nyilatkozna. Matt pedig örülhet, hogy hozzád került – mosolyodott el Sharlotte.

- Remélem – tette le az italát a nő, amit a felálló Lotte kiöntött az egyik virágnak a földjére.

- Most akkor azt hiszem, ideje lenne az egyik vendégszobát kialakítani a kis Matt-nek. Fiúk segíthetnétek?

- Minek nézel engem lakberendezőnek? Fortyant fel Roymund – a lakásomban van egy asztal, egy szék és egy ágy meg persze egy moly rágta szőnyeg. Aztán kész.

- Igénytelen vagy Roy.

- Csak csóró. Bocsáss meg Valentine, hogy nem vett fel a pénz.

- Nem rég kaptál egy rakás pénzt Liztől.

- Adóságra ment...

- Meg nőkre.

- Na, jól van ám – bődült el a férfi – neked könnyű haver, mert csak vámpír vagy és van egy dögös nőd, de nekem nem jutott se asszony se pénz...

- Fiúk nyugalom – csattan fel Sharlotte és felvette a sírásra görbülő szájú lányát.

- Cukorborsó ne haragudj rám, de az apád marha – cuppantott a levegőbe Roy hangosan, ami először meglepte a kislányt, majd hangosan felkacagott – egyet értett velem.

- Fogd be – morogta Ichabod.

- Menjünk és nézzük, meg mit tehetünk azzal a szobával – állt fel Liz – ti meg segítsetek.

- Ne már – húzták el a szájukat a fiúk.

- Vagy mentek Mucus szobáját kitakarítani – felelte sötéten Sharlotte.

- Mardekáros a fiú nem. A zöld biztosan jó lenne szoba színnek és kifestem – tárta szét a karjait Rajmund – van valami hobbija?

- Olvasni szeret.

- Könyvmoly a kis srác... lesz polca ezer is – bólogatott Ichabod és Raymundal versenyezve az emeletre rohantak.

- Te aztán tudod őket motiválni. Vonta fel a szemöldökét Liz. Sharlotte felnevetett harsányan és gonoszan.

- Oh, ha te mindent tudnál.

Matt oldalra fordította a fejét és meglepődött, mikor az alvó Emily feküdt mellette, aki a pizsamájába kapaszkodott és halkan szuszogott. Döbbenten nézet körbe és körülöttük mindenki aludt és úgy érezte az arcát kezdi elönteni a pír, hogy egy lány mellette békésen alszik. Emily nyugodtnak tűnt, ahogyan aludt és Matt lassan mosolyra húzta a száját majd óvatosan elsimította az arcába logó hajszálakat.

- Köszönöm, hogy vagy Emily – suttogta a fiú és összefonta az ujjait a lányáéval, majd hozzá bújva elaludt. Hermione, aki a szomszédos ágyon aludt csendben figyelte őket és szemöldök ráncolva magára húzta a takarót. Tudta nagyon jól, hogy a fiú előbb rájött, hogy milyen lény garázdálkodik a kastély folyosóin, és ahogyan hallotta Emi is hamar összerakta a dolgokat csupán egy szó és egy rajz által. Úgy érzete, hogy a kis duó a közel jövőben nem kevés borsot tör majd az orruk alá főleg úgy, hogy nem értette azt hogyan jöttek rá arra, hogy százfűlé főzetet készítettek. Bár Ron és Harry hülyeségnek tartották úgy gondolta figyelemmel fogja őket kísérni.

Remélem tetszett nektek a szösz és ahogyan alakulnak a dolgok. Bevallom vártam, már hogy ide érjünk és hamarosan pár szösz múlva felbukkan egy nagyon régen szerepet szereplő is. Várjátok?

Ha valakinek alkotási kedve van szívesen várom ám :) Eddig ketten ígértek nekem rajzot, ami roppantul jól esett nekem, mert ez számomra egy igazán pozitív vissza csatlás.