Emily mikor meglátta a peronon várakozó zsebre tett kezű Ichabod-ot szélesen elmosolygott és karon ragadva Matt-et oda húzta.

- Beújítottál egy új udvarlót kicsikém? Nevetett fel a férfi és összeborzolta Emily haját és a kezét nyújtotta a fiú felé – Ichabod Valentine vagyok Emily édesanyjának egy közeli barátja.

- Matthias Rosenwood – rázta meg a férfi kezét – Emi barátja, de nem az udvarlója.

- Még jó, mert a fiam rosszul lenne a féltékenységtől. Nevetett Ichabod.

- Hol van Jay? Kérdezte Emily és körbe nézet – csak te jöttél elém? Kérdezte a lány nem kevés csalódottsággal a hangjában.

- Bocsáss meg, hogy csak én másztam ki eléd a kutya hidegbe – mordult fel a férfi – anyád, még a minisztériumba poshad, keresztapádat ledöntötte az időszakos betegsége, a nagyapád meg éppenséggel próbálja feltalálni magát nálatok.

- Emi mesélte, hogy egy félre sikerült varázslat miatt leéget a háza. Ő már jobban van? Kérdezte aggódva Matt.

- Jól, de szerinte, hogy Liznél kell meghúznia magát a házzal együtt éget el, minden büszkesége. Nem igazán örül annak, hogy Liz körbeugrálja.

- Chö, nem az a baja Icha, ha nem hogy nem tudd stikában nassolni. Na, majd én rendbe teszem – tűrte fel a kabátja ujját a lány – Matt majd találkozunk, mikor vissza megyünk. Addig is légy jó és írj, mikor haza érsz – nyomot, egy csókot a fiú arcára és szorosan megölelte.

- Persze – mosolyodott a fiú és ő is szorosan magához ölelte – alig várom, hogy elküldjem az ajándékodat.

- Én is – ölelte meg egyszer Emily.

- A szüleid? Nézet körbe szemöldök ráncolva Ichabod.

- Ők mindig késnek Mr. Valentine, de hamarosan ők is ide érnek.

- Ne várjuk meg veled? Nem igazán szeretnélek egyedül hagyni a hidegbe

- Nem kell aggódnia mindig ez, van. Apának sok a dolga és anyának is, de soha nem feledkeznének meg rólam – mosolyodott el Matt és búcsút intett. Emily és a férfi bólintottak és elindultak a kijárat felé. Matt addig integetett nekik, amíg látta őket, majd a ládájára ülve várt. Várt arra, hogy érte jöjjenek.

Matt csalódottan húzta maga után a ládáját kezében tartva a kalitkában alvó baglyát, majd fáradtan sóhajtott fel és körülnézve a kihalt utcán kitartotta a pálcás kezét. Nem sokkal később hatalmas fékcsikorgás közepette meg jelent egy hatalmas lila háromemeletes busz, amivel már gyakran utazott.

- Oh, Matt örülök, hogy láttak. Haza tartasz vagy máshová? Kérdezte Ernest, mikor meglátta a fiú a járdaszegélyen.

- Szia, Ernie. Igen haza tartok. Hogy vagy?

- Hasogat a tyúkszemem, de kösz meg vagyok. Stan kapd fel Matt ládáját. Ne, nem kell fizetned. Te a vendégem vagy fiam – szólt rá, mikor a fiú az erszényéért nyúlt volna.

- Köszönöm. Szeva, Stan.

- Neked is' – mondta a fiatal fiú és felkapta a nehéz ládát és nyögve felcipelte a buszra – a szüleid megen' elfelejtettek?

- Vagy csak még nem értek haza. A bátyáim is haza jönnek karácsonyra – mosolyodott a fiú és leült az egyik ágyra.

- Bármi van, fiam csak ints le minket. Az asszony szívesen lát téged – mondta Erni és elindult. Matt rutinosan kapaszkodott és szinte már meg sem lepődött a férfi vezetési képességeitől. Hálásan mosolygott rá mire a férfi rá kacsintott. Ez a kedves kis lenyilvánulás elég volt hoz, hogy letérjen az útról, de még épp időben ugrott el előle egy egész háztömb ugrott el előle.

- Mond találtál barátokat? Kérdezte Ernie, míg Stan leült és halkan szunyókálni kezdett.

- Igen, négyet is. De a legjobb barátom Emily. Kedves, nagyszájú, okos és bátor.

- Oh, egy lány. Milyen Emily ez az Emily?

- Arrow – felelte Matt, mire Ernie ijedten rántotta el a kormányt és így egy egész malomnak kellet elugrania előle. Stan aki már mélyen húzta a lóbőrt lefejelte a korlátot, de még arra sem ébredt fel.

- Elizabeth Arrow lánya? Kérdezte Ernie, mire Matt bólintott – te aztán bele trafáltál. Az anyja igen csak hírhedt sokan félik, mert kegyetlenül dobálja a bírságokat... bár leginkább az aranyvérű Tudjukki régi cimboráinak.

- A lánya nagyon rendes és az anyukája is az lehet, mert Emi csupa jót mesélt róla.

- Neked elhiszem Matt. Na, ide is értünk. Állt meg a férfi és vastag szemüvege mögül nézte a sötét kúriát – te Matt fiam szerintem nincsenek itthon.

- Hamarosan itt lesznek. Kin van az ajtónál a lámpás – mutatott az ajtó felé a fiú – köszönök mindent.

- Tényleg, ha bármi van, ints le minket.

- Persze – ugrott le a fiú és megvárta míg Stan leteszi a ládáját és a kalitkát – csókoltatom Lorren nénit.

- Át adom neki – mosolyodott el a férfi – jó éjt fiam – intett a férfi és Stan is egy ásítás közben meg eresztett egy integetést, majd eltűntek.

- Gyere, Pöcök menjünk haza – indult el a fiú és benyitott a rozoga nyikorgó kovácsoltvas kapun.

Na, megérkeztem egy újabb szösszel és az elkövetkezőkben jobban megismerhetitek a mi kis aranyos Matt-ünket. Szerintetek mi lehet vele? Mi a teóriátok?

Hosszú hetem lesz. A segítségem, aki a munkámban segédkezet nem lesz a héten sőt talán jövő héten sem, mert szörnyű tragédia történt náluk. Számomra egy feldogozhatatlan dolog így tényleg nem tudom mikor és mennyi szöveget tudok hozni.  Mert nem tudom mennyire leszek fáradt. Két szöszre való kis írásom az van. De ha lesz energiám írni persze írók, de nem ígérek semmit.