53 szösz

Emily csendben üldögélt az egyik boltív alatt és lehunyt szemekkel próbálta felidézi a tegnap esti hangokat, ami minden bizonnyal felelős volt Colin elleni merényletért. Amint meghallotta mi történt vele azonnal felsietett a gyengélkedőre és kicselezve a javas asszonyt megszemlélte a kővé dermedt fiút. Rengeteg könyvet olvasott, de ilyenről még soha nem volt szerencséje látni. Sajnálta a fiút, de nem tudod mit tenni már az egész ellen. Magának köszönhette, hogy nem tudott a fenekén maradni és kóricált éjszaka kastélyban. De talán neki lehetett volna hálás, hogy ő maga megúszta épp bőrrel, mert ami a nyomába eredt biztosra vette ugyan az a valami lehetett, ami megtámadta a szerencsétlen osztálytárását. Keserűen felsóhajtott és feladóan túrt a hajába. Nem tudta semmihez kötni azt a sikló szinte csúszó hangot. Eddig minden olyan nyugisan ment a maga medrében, de hogy most egy merénylet is történt biztosra vette, hogy hamarosan baj lesz, hiszen ha még lesz Colinhoz hasonló történések kirendelhetik a Minisztériumot vagy még rosszabb bezárhat az iskola és ő nem akart máshová menni. Emily az tenyerébe bokszolt elszántad és megfogadta, hogy akár esik akár fúj, ő bizony megtalálja a merénylőt, és ha kell, felrúgja az akadékoskodó triót élükön Potterrel.

- Emily – szólította meg valaki, mire a lány összerezzent és oldalra fordulva megpillantotta Myrtill-t – megijesztettelek? Kérdezte mosolyogva a lány, mire Emily bólintott.

- Kicsit. Mond, miben segítsek? Valaki megint gonosz volt veled?

- Most nem, de mondtad szóljak, ha valami történik a mosdómba. Nem rég volt ott a loboncos hajú lány és a vörös hajú fiú és egy üstöt hoztak sok-sok alapanyaggal, amivel valamiféle varázs főzetett lehet készíteni.

- Nagyszerű – csillant fel Emily szeme – hát elkezdődött a magán akciójuk. Köszönöm, Myrtill nagyszerű vagy – mosolyodott el a lány sietve elindult a szellem lány mosdója felé, míg Myrtill szellemhez képest is elpirult a dicséretet halva.

Emily végig csúszott a folyosón és így későn vette észre a sarkon beforduló Matt-et, akinek nemes egyszerűséggel neki rohant és elvágottak a márványlapon szanaszét repítve a fiú kezében lévő könyveket. Matt felnyögött és Emily, aki rajta feküdt kétségbe esett ült fel és rázta meg.

- Jól vagy? Kérdezte Emily miközben megállás nélkül rázta Matt-et.

- I... igen... igen – mondta a fiú és próbálta lefejteni a lánykezét a talárjáról – Emily eresz el!

- Jaj, bocsika – engedte el Matt-et a lány, majd felsegítette és gyorsan összekapkodta a fiú könyveit.

- Hová rohantál ennyire amúgy? Porolta le magát Matt.

- Myrtill mosdójába. Ron és Hermione készülnek, valamire azt akarom meg lesni.

- Nem csatangolhatsz egyedül, mikor volt egy merénylet annak a közelében Emi – sápadt el a fiú és megragadta a lány kezét – gyere, vissza kísérlek a klubhelyiségedbe.

- De hogy mennyek Matt – próbálta kihúzni a kezét a fiúéból – vagy mi lenne, ha együtt mennék oda? Matt kérlek – könyörgött a lány.

- Egy fenét megyek oda – lihegte Matt, miközben a tiltakozó Emilyt vonszolta – ne csináld, ezt kérlek. Nem szeretném, ha valami bajod lenne és bele keverednél Emi.

- De én tegnap hallottam valamit és láttam is Colin, amit elhalad mellettem Matt. Lehet, hogy én lettem volna, ha ő nincs. Matt tudnom kell, hogy miféle lény van a kastélyba. Nem beszélve tudnom kell azt is mire készül az a hármas, mert ahogyan ismerem, őket bele gyalogolnak a közepébe.

- De akkor te is bajba kerülhetsz.

- Meglehet. Mondta Emily és bele nézet a fiú fűzöld szemeibe, amiben rettegés ült, majd lehunyta a szemét és szorosan fogta a kezét. Hosszúnak tűnő ideig álltak ott némán egymás kezét fogva, mikor Emily megszólalt – Matt?

- Legyen, veled megyek. Nem hagylak el – mondta határozottan a fiú és Emily szélesen elmosolygott – ez egy ígéret Emi.

- Egy szövetség?

- Egy halálig tartó – mosolyodott el a fiú és maga után húzva elkezdett szaladni vele.


Egész testükben remegtek, mikor besurrantak a lány wc-be. Myrtill már várta őket és izgatottan mutatott a fortyogó üst felé. Emily kíváncsian lépet oda nyomában Matt-el és beleszimatoltak a levegőbe, majd az alapanyagokat nézték meg.

- Mit készíthetnek ezek? Kérdezte Matt csak úgy maga elé. Emily szemöldök ráncolva érintette meg az alapanyókat és próbált az emlékeiben kutatni.

- Juharfa fátyolka, piócák, bikornisszarv, disznópázsit, meghajtófű és bumszalagbőr. Hm, érdekes nem gondoltam volna, hogy képesek ilyen messze menni. – motyogott maga elé Emily.

- Ezek a hozzávalók mire jók?

- Százfűlé-főzet készítenek. Lily nénikém jegyzeteimben olvastam róla egyszer.

- Nem lehet, hogy egy másodéves képes legyen erre hiszen a gyakorlott boszorkányok és varázslók is irtóznak tőle hiszen nagyon bonyolult főzet.

- De úgy látszik ők bizony ennek álltak neki, és ahogyan hallottam Hermione roppantul tehetséges boszorkány azon felül, hogy nagyon tudálékos és bosszantó. De miért éppen ez a főzet? Ennyi erővel szerencse szérumot s készithetett volna. Miért akarják felvenni valakinek az alakját?

- Talán valakire gyanakszanak – vont vállat Matt – nem csodálkoznék, ha a Mardekárból valakire. Teszem azt Malfoy-ra.

- Én is arra gyanakszom, de mi köze lehet ehhez az egészhez Draconak?

- Talál, azt hiszik ő Mardekár leszármazottja vagy tudd valamit – húzta el a száját Matt – ami szerintem hülyeség. Malfoy semmit sem tudd és fél is rendesen.

- Harryékről beszélünk – forgatta a szemét Emily – nekik minden gonosz Mardekáros.

- Ez egy igen kicsinyes és felületes rágalmazás, sőt ez egy fajta diszkrimináció a házam felé.

- Szerintem is...

- Jönnek – suttogta Myrtill félbeszakítva az üst mellett guggoló lányt. Matt és Emily egymásra néztek, majd beszaladtak a szomszédos fülkébe, ahol egy gyors és hangtalan pánikba estek, majd gyorsan a lehajtott wc deszka tetőre álltak egymásba kapaszkodva. Nem sokkal később beszaladt Hermione ellenőrizni a főzetett, de egy pár perc után távozott is. Matt és Emily így sem mertek hosszú ideig megmozdulni.

- Orgona illatod van most. Nem azt mondtad, hogy a levendulát szereted? Suttogta Emily fülébe Matt.

- De az elűzi a molyokat. Felelte halkan a lány, mire Matt lassan elmosolyodott.

- Gondolom semmi közöd ahhoz, hogy Lochart ruhái nagy részét valami megrágta. Az egyik felsőbb évestől hallottam, hogy erről panaszkodott fűnek, fának micsoda tragédia érte.

- Én? Kinéznéd belőlem? Nézet a fiúra Emily.

- Minden zokszó nélkül. Válaszolta széles mosollyal a fiú – hogy hívják?

- Kit?

- A molyt?

- Hát nem lesed ki a fejemből?

- Megígértem, hogy nem teszem.

- Cunci. A moly neve Cunci.

- Kedves név egy hősnek.

- Szerintem is - mosolyogta a lány és elszakította a pillantását a fiúétól - Menjünk szerintem mielőtt Hermione meggondolja magát és visszajön.

- Rendben, de előtte – ragadta meg a leugró Emily karját Matt – ígérj meg nekem valamit.

- Mit?

- Hogy nem mész ész nélkül a bajba.

- Megvárlak vele. Úgy jó lesz?

- Igen, úgy jó.


Ma volt ihlettem. Megvettem a Tolkien c. mű dvd-t és azt nézve írtam ezt a szöszt. A zenék nagyon jók voltak benne XD és tényleg csak jöttek a szavak ide, ha már a hobbitossal nem haladok ><ˇˇ remélem tetszett nektek ez a szösz :)

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top