Ginny szíve, majd nem kiugrott a helyéről, mikor Emily maga után húzva Matt-et leült eléje az asztalhoz a könyvtárban és rámeredt a hamuszürke szemeivel.

- Vallj – mondta Emily a lánynak, aki értetlenül pislogott rá.

- Nem én ettem meg a sütidet, ha nem Sarah.

- Hát akkor ő dézsmája... villant meg Emily szeme, majd gonoszul elmosolyodott – de, így járt, mert hashajtót tettem belé. De ne erről vallj, ha nem arról te mit tudsz arról, ami Mirtill mosdója előtt volt. Tudom, hogy tudsz valamit.

- Semmit – felelte a lány és visszatért az olvasáshoz.

- Azt ne mond, hogy a rühes dög kővé dermedt látványa rázott meg.

- Nem érdekel Mrs. Norris, de Emi még is csak valami gonosz dolog settenkedhet a kastélyban nem? Ijesztő – suttogta Ginny – sokszor úgy érzem, mintha valaki figyelne.

- Mire gondolsz pontosan? Kérdezte Matt kíváncsian.

- Nem tudom pontosan, de valami ijesztő.

- Hát nem jutotta előrébb - Könyökölt az asztalra Emily – valami elkerülte volna a figyelmemet? Talán keresnem kellene valamit az alapítókról, de nehéz lesz úgy hogy anya meg ne tudja, hogy nem maradok a fenekemen... ám ha te segítesz Matt – nézet Emily a fiúra, akit kirázott a hideg - utána olvashatnál, Mardekáról a házad kis könyvtárában könnyebb lenne.

- Megpróbálhatom – motyogta Matt.

- Ne próbáld, ha nem csináld.

Liz elgondolkozva kocogtatta az asztal lapját miközben asszisztense türelmesen állt ellőtte a dossziékkal.

- Van valami hír az iskolából? Kérdezte Liz Joseph-től, aki a fejét ingatta.

- Semmi. De ne aggódjon asszonyom, ha valami történik, maga első kézből fogja megtudni. Mindegyik házban van rokonom és megígérték azonnal írnak nekem, ha valami feltűnően gyanús dolog történik.

- Köszönöm, de remélem nem lesz rá okuk írniuk.

- Én is, de mondja, nem kellene figyelembe venni az 50 évvel ezelőtti eseményeket?

- Amiért Hagridot eltanácsolták? Joe előbb hiszem el, hogy Lochart egy igazi hős, mit, hogy Hagrid bárkinek is ártott volna akkor. Persze nem volt okos ötlet egy szőrös izét tartania, de hogy ő nyitotta volna, ki a kamrát az nem hiszem. Tudod mi ebben az egészben az érdekes – emelte fel az ujját Liz, majd felállt – abban az időben volt egy diák, aki később nagyon nagy hírnevet szerzet magának.

- Még is ki?

- Akkor úgy hívták Tom Rowle Denem később felvette a Voldemort nevet.

- Ezt honnét tudja? Kerekedett el Joe szeme és leült a vendégeknek fenntartott fotelba.

- Kutatás – vont vállat a nő – meg persze apám és a nagyapám jegyzeteiből.

- Úgy gondolja, hogy Tudjukki sározta be Hagridot?

- Nem volna idegen a részéről, de bizonyítékom persze nincs. Ám, ha merénylet lesz az iskolában, akkor Hagridot előveszik, de csak remélni tudom, nem jutunk odáig.

- Maga el tudja képzelni mi, lehet a kamrában?

- Valami borzalmas szörnyeteg, aminek csak is olyan tudd parancsolni, aki valahogy kapcsolódik Salazarhoz. Nem volt időm sokat foglalkozni az alapítókkal az utóbbi időben, pedig már jól haladók, hogy a mostani leszármazottakat megtaláljam.

- Úgy gondolja, hogy például Mardekár vérvonala ennyi idő után is él?

- Miért ne? A Black-ek vagy a nagyobb aranyvérű családok az 1000-es évekig tudják vissza vezetni a családfájukat, ha nem tovább. Így meg van a lehetősége, hogy élnek leszármazottak. És én ki is fogom deríteni. De előtte meg kell látogatnom Kuport – sóhajtott fel a nő fáradtan – komolyan elegem van, ebből a munkából mindenki csak zargat, mert nem tudják megoldani a gondjaikat.

Hát hulla vagyok, de gondoltam azért rakok fel egy kis semmire való szöszt. Tegnap eláztam, mint a rongy és ma sem kímélt természet anyánk. Elfáradtam az elmúlt napokban és alig várom a hétvégét, ami itt van a küszöbön, hogy aludjak, pihenjek, feldobjam a zsámolyomra a lában és b... a világra. Jelen pillanatban be állt egy kis ihlet hiány, mint itt és mint a Hobbit ficemnél. Szóval vagy jövök vagy nem. Így hát ezért elnézést kérek tőletek előre is.