Hagrid kikerekedő szemmel nézet az ajtójában álló lányra, aki széles mosollyal nézet fel rá. először megretten a látványtól, hiszen szakasztott mása volt annak a férfinak, akinek a gerincét legszívesebben kitépte volna, de a mosolya pontosan ugyan olyan volt, mint annak a lánynak, aki mindig kedves volt hozzá.

- Szia, Hagrid. Emily vagyok – nyújtotta a kezét a férfi felé a lány – Liz lánya. Mondta az anya, hogy mikor lesz, egy kis időm köszönjek be hozzád.

- Mikor utoljára láttalak, akkora voltál, mint egy vekni kenyér. Nevetett fel Hagrid és se szó se beszéd megragadta a lányt és megölelte – örülök neki, hogy eljöttél. Kérsz teát?

- Igen – bólintott Emily és besétált a kunyhóba ahol egy öreg kutya felkapta a fejét.

- Ne, fél Agyar nem bánt senkit sem – mondta a férfi és elindult a teáskanna felé.

- Nem félek tőlük. Értek a nyelvükön – vonta meg a vállát a lány.

- Talán van neked?

- Nincs. Anya azt mondta a kutyákkal csak a gondja volt. De van egy macskám Zorro, egy egerem Kapitány, egy baglyom Magellán és egy teknősöm Szélvész.

- Akkor te szereted az állatokat – mosolygott el a férfi és letette a bögrét a lány elé.

- Imádom őket – bólogatott Emily – de amit szeretnék, magamnak azt nem lehet csak úgy beszerezni és a tartásához is szigorú engedélyek kellenek meg minden.

- És mi lenne az? Ült le a férfi és kíváncsian nézet a lányra.

- Egy sárkány – felelte suttogva Emily. Hagrid kitágult szemmel meredt rá tátott szájjal a döbbenettől – sokan ostobának tartanak ezért, de úgy gondolom ők egy nagyon szerethető lények, akiket félre ismernek. Azért, mert valamelyik 15 méteres lángot tud fújni és hatalmas karmai vannak nem jelenti azt, hogy nem aranyosak. Nem?

- Teljes mértékig egyetértek veled. Én is pontosan így gondolom.

- Te is szereted a sárkányokat?

- Igen. Volt is tavaly nekem egy Norvég tarajos sárkányom Norbert, de el kellett küldenem Romániába – szipogta a férfi – még fióka volt.

- Oh – biggyedt le Emily ajka és szomorúan megpaskolta Hagrid hatalmas kézfejét – Romániába jó rezervátumok vannak, hidd el nekem. Ichabod bácsi, aki onnan való ezt mondta nekem.

- oda valósi varázsló?

- Oda valósi vámpír – legyintett Emily és Hagrid még levegőt elfelejtett venni – a felesége Sharlotte meg különféle lényeket tart otthon ő is megnyugtatott, hogy szép helyen élnek.

- Milyen lényeket tart otthon?

- Olyan titkosakat, amik úgy mond ebből abból lettek. Van neki egy orjási kukaca is Mucus. Olyan aranyos képzeled el. Tök kis helyes és egy koboldot is képes lenne bekapni. Van róla fényképem, amikor mellette állok. Legközelebb elhozom neked.

- Nekem van egy háromfejű kutyám Bolyhoska – állt fel a férfi és elő vett egy albumot és lelkesen lapozgatni kezdte, majd boldogan Emily felé fordította.

- Oh, de aranyos – gügyögött Emily – igazán illik rá ez a név.

- Szerintem is és nézd, itt van Aragog is.

- Ő egy ‎Acromantula. Nagyon ritka és milyen szép is. Anya sikító frászt kapna, ha egy ilyennek össze futna... bár neki Szélvész is sok.

- Fél egy teknőstől?

- Igen - Nevetett fel Emily – mikor elmondtam Reginald bácsinak az fuldoklott a röhögéstől.

- Reginald?

- Anya egy amerikai barátja. Füllentette a lány és bele kortyolt a Hagrid öntötte teába – és most hol van Aragog?

- A Rengetegben – felelte a férfi – ott alapított családot.

- Az nagyon szép – mosolyodott Emily szélesen – irigyelek, hogy ilyen különleges lényekkel dolgozol.

- Szeretnél vadőr lenni? Nevetett fel Hagrid öblösen, mire a lány csak legyintett – szívesen látlak tanoncként.

- Kedves tőled, de én sárkánykutató szeretnék lenni. Van egy birtokom Skóciában, amit apától örököltem ott szeretnék, majd egy rezervátumot létrehozni a sárkányokhoz.

- Apádtól?

- Hát Sebastian McOnnel volt a mostoha apukám. Ő hagyott rám egy hatalmas területet és azt írta a végrendeletében, hogy az örökségemet okosan használjam. Anya is azt mondta, hogy nem lehetek felelőtlen így a birtokon lévő kastélyt felújíttatta és nyaranta oda mentünk piheni. Ha nagy leszek, ott fogok élni és sárkányokat nevelek. Húzta ki magát a lány.

- Igazán eltökélt vagy Emily... emlékeztetsz édesanyádra. Remélem sikerül majd a vágyad és akkor elhívsz engem is egy kicsit,

- Hát persze egy sárkány barát öröké barát marad – villantott egy széles vigyort a lány – na, de mennem kell, mert meg kell csinálnom a házi feladataimat. Állt fel a lány és gyorsan lehúzta a teáját, majd levágta az asztalra a bögrét – finom volt, köszönöm.

- Üdvözlöm Ginny-t.

- Át adom.

- Amúgy ha tényleg megmaradt az a tervet, hogy sárkánykutató leszel írj Charlie-nak.

- Charlie?

- Ő Ginny bátyja, Charlie Weasley.

- Oh – csodálkozott el Emily, majd dühösen vágta csípőre a kezét – ezt, miért nem mondta nekem Ginny, hogy van egy normális testvére? Fordult meg a lány és nagy léptekkel elhagyta a viskót, miközben Hargrid hangosan nevetett.

Egy igazi barátság kezdette két sárkány imádó között :) Szeretem nagyon Hagrid-ot és mivel Emi nagy állat bolond nagyobb szerepet szánok a szerethető vadőrnek, mint az előző történetben. Remélem tetszett nektek :3